(…)– Elnök úr! Orbán Viktort követően ön Magyarország második olyan pártelnöke, aki harminc éve vezeti a pártját. Mint a hazai baloldal legstabilabb politikusának, a Kárpát-medence utolsó kommunista mohikánjának mi a véleménye a hazai balliberális pártoknak a járványhelyzet kezelésében betöltött szerepéről?– Való igaz, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr és szerénységem évtizedek óta jelen vagyunk a politikában, ami szerintem nem véletlen. Jelentős ideológiai különbségekkel látjuk ugyan a világot, de mindketten magyarok vagyunk, és ezt a népet, nemzetet szolgáljuk. Ami a pandémiát illeti, a mi álláspontunk az volt és maradt, hogy itthon a járványból nem szabad politikát csinálni. A tömeges betegség veszélye szinte háborús helyzetet okozott, amelyben a vezetés és a felelősség egyetlen embert, az ország miniszterelnökét illette, és kötelezte a kormányával együtt. Ilyen időben még ha léteznek is eltérő megítélések, vélemények, a politikai ellentmondásnak, a szándékos szembenállásnak akkor sincsen helye! Elítéljük a liberális ellenzék viselkedését, ami ráadásul nem is volt okos, főként nem szerencsés, mert állandóan utánalövöldöztek a kormány intézkedéseinek. Például amíg nem voltak korlátozások, hiányolták őket, amikor bevezették, akkor meg sokallták. Értelmetlen, olykor szánalmas harcot folytattak ahelyett, hogy összefogtak volna, legalább a bajban.– Ennek a csak azért is viselkedésnek az egyik első fájdalmas következménye volt már a járvány korai időszakában a Pesti úti idősek otthonában történt tragédia. Karácsonyék mint fenntartók a mai napig érthetetlen módon az Operatív Törzset, a magyar kormányt vádolják, pedig…– Ne haragudjon, de közbeszólok. Ha én vagyok Budapest főpolgármestere, akkor nem vitatkozom, mutogatok és vádaskodom, hanem odamegyek, mert az a kötelességem. Sőt, bemegyek a betegek közé, vállalva a kockázatot. Miután meggyőződött a bajról, Karácsonynak fel kellett volna hívnia a barátait, a liberális orvosi kamarát, hogy gyerekek, gyertek már ide néhányan, segítsetek rajtunk. De nem tett semmit. Egyébként pedig a magyar egészségügyi rendszer igenis jól működött, nem omlott össze, mint a fejlettebb nyugati országokban vagy Amerikában. Sőt, a kormány tett még egy fontos lépést, hiszen felkészült, nagyon helyesen, lásd Olaszország, a tömeges megbetegedések kezelésére is.– Akkor ön nem illeti kritikával a kínai segítséget sem, a hasznos kapcsolatokat meg a sok lélegeztetőgépet?– Tényleg ezrével vásároltunk, de az a fontos, minél kevesebbet kelljen használni belőlük, hiszen még nincsen vége. A keleti partnerség jól működött. Szijjártó külügyminiszter úr, akit becsülünk és tisztelünk, derekasan tette a kötelességét, például tudta, hogy mikor és melyik ajtón kell kopogtatni. Óriási dolog.– Annál furcsább, hogy az ön egykori MSZMP-s párttársai, például Lendvai Ildikó, Korózs Lajos, Gyurcsány Ferenc vagy a sajtós Németh Péter, a politológus Kéri László, Lengyel László, és még sorolhatnám a magas beosztású elvtársakat, most nem nézik jó szemmel Oroszország meg a kommunista Kína közreműködését.– Elfogadhatatlan az a politikai álláspont, hogy bármi, amit a kormány mond, az rossz, és bármi, amit ők mondanak, az maga a tökély. A keleti nyitás helyes politika. Nem az számít, hogy az ön által felsorolt hölgyeknek és uraknak mit sugallnak lépten-nyomon az új nyugati barátaik. Nekik most az fáj, hogy nem a NATO vagy amerikai gépek szállították az eszközöket, hanem kínai vagy más esetekben éppen orosz repülők. Mi egészen másként értékeljük az orosz, a belorusz, a kínai meg az azeri kapcsolatokat, mint a balliberálisok. Ugyanakkor szükségesnek tartjuk és elismerjük az unióval, Amerikával fennálló jó viszony fontosságát is. Ez nem szorul magyarázatra.– Akik tegnap teli torokból harsogták a szovjet himnuszt meg az Internacionálét, most a lábukat törlik a kommunista eszmékbe.– Mi kitartunk az elveink mellett, ők a régit egy aktuálisabb gazdára cserélték. Akkor Moszkvába szaladtak panaszkodni, most Brüsszelbe meg Washingtonba. Nemrég találkoztam egy orosz közéleti személyiséggel, aki már a kádári időkben is kapcsolódott a magyar tudományos élethez. Ő mesélte, hogy azok a magyar elvtársak, akik annak idején az SZKP politikáját és a lenini elvek hatékony terjesztését sürgették Moszkvában, most a balliberalizmust meg a nyugati eszméket dicsőítik orosz tudóskollégáiknak. Neveket szándékosan nem mondok.– Azokról beszél, akik harminc éve Lenin összes művét, mind az ötvenöt kötetet itt hagyták önöknek, de a pártvagyont elvitték az utolsó szögig? És akik most úgy szimpatizálnak a félelmetesen terjedő és rasszizmust, fasizmust vizionáló, nemzetellenességet hirdető újhullámos antifasiszta mozgalmakkal, mintha azokat kommunista panelok fűtenék? Kommunistaként egyetért velük?– Semmiképpen! Nézze, a nyugati világot gyorsan maga alá temette az új jelkép, a négert fojtogató fehér rendőr. Amerika válságban van, kapóra jött az esemény, mindenki felzárkózhat mögé, de csak ezért a liberális tőke nem ölne bele ennyi pénzt. A rasszizmust akarják a társadalom szétzúzására felhasználni. Megkérdőjelezik a rendőrség, a törvénykezés szükségességét. Nálunk is erősödnek az ilyen liberális vélemények. Például: minek az iskolarendőrség, verjük a tanárt, a rendőrt, mert az a demokrácia. Abszurdum! Akárcsak a migráció. Mi ellene vagyunk annak, hogy idegenekkel akarják megoldani az európai nemzetek problémáit, és ez nem faji kérdés. Minden ország maga döntse el, kivel akar együtt élni, ráadásul az olcsó, külföldi bevándorlók a munkanélküliséget növelnék. Az úgynevezett Antifa pedig nem antifasiszta mozgalom, hanem egy eszköz a liberalizmus kezében, amivel harcba lehet hívni a csőcseléket, és az egészet demokratikus küzdelemként eladni. Közben sikeresen lejáratni a legnemesebb eszméket, szobrokat dönteni, felgyújtani a szorgalmas emberek tulajdonát és törni, zúzni, ölni, amerre elvonulnak.– Kapcsolatban állnak-e a magyar Antifa-csoporttal, amelynek szimbóluma a közösségi oldalukon egy vörös zászló piros nyélen, és amely ugyancsak mozgolódik Budapesten?– Na de kérem, a mi pártunkban gondolkodó emberek vannak. Sajnos azt mi is látjuk, hogy egyre több fiatal hódol a látványos és divatos, ugyanakkor kártékony jelszavaknak meg a velük járó mozgalmi balhéknak. A magyar munkásgyerek meg a magyar parasztgyerek, az sohasem fog beállni az Antifába. Oda a pesti értelmiség, az elkényeztetett úri gyerek meg az alkalmazotti réteg tévelygő csemetéje megy el. Az ilyen antikapitalista, álrasszista tüntetések éppen azoknak használnak, akik ellen irányulniuk kellene, ha igaziak lennének. Visszatérve, minket a pesti antifák azért sem keresnek, mert tudják, hogy felesleges. A Munkáspárt az egyetlen baloldali nemzeti párt, ebből nem engedünk. Éppen ezért ítéljük el Trianont, számunkra fájdalom, óriási csapás, de meg kell találni azokat az új formákat, amelyek keretei között a Kárpát-medence népei közösen élhetnek. Amit Orbán Viktor miniszterelnök úr Sátoraljaújhelyen mondott, annak minden szavával egyet lehet érteni. Igen, minden magyar felelős minden magyarért, de látni kell, hogy vannak milliárdos magyarok, és kis jövedelműek. A gondjaik nem azonosak.– Ön egyszer egy interjúban azt mondta: „nem vagyok különösebben Fidesz-barát, de eddig Orbán Viktor volt a legbátrabb, és ő tette a legtöbbet.”– Én tisztelem az olyan politikust, aki elsősorban nem ideológiai meg vallási előítéletek, hanem az ország és a nemzet érdekei alapján cselekszik. Most stabil körülmények között, elfogadhatóan élünk, nem fenyeget olyan veszély, mint néhány más országot a térségben. Persze, ne feledjük el, hogy sok a szegény ember, az ő hangjuk még nem jut el eléggé az ország vezetőihez, nekik egy kicsivel többet kellene adni. Jó volna mielőbb például Nógrádot, Szabolcsot és a többit felzárkóztatni, legalább Pest megye közelébe. Ugyanakkor a pozitív fejleményeket elismerjük. Tudjuk azt is, hogy az unió a gazdagok intézménye, és nem reformálható. Gyurcsányné, hazug módon, mégis uniós minimálbérrel kampányol, ami sohasem lesz, mert a németnek, a franciának az soha nem lesz érdeke. Ebből pedig az is következik, hogy a munkások életszínvonalán csakis itthon lehet és kell javítani.– De milyen kondícióban? Az ön pártja például indul-e a következő választáson?– Ma senkit nem dicsérnek meg azért, ha a mi pártunkba akar belépni, pedig hála istennek, nálunk nincsen kommunistaüldözés. Országos párt lévén, természetesen indulunk a következő országgyűlési és önkormányzati választáson is. Egyelőre kicsi a kereslet a vörös ing után, de ebben közrejátszik az is, hogy a média nagy ívben elkerül bennünket. Az ATV és a Klubrádió zsigerből utál, mert tudják, hogy szavazókat vennénk el például az MSZP-től.– Arra ott van Szanyi kapitány.– Ezek előre kitervelt pótcselekvések. Deklasszált ember nem képes sikeresen vezetni egy pártot. A szegény ember problémáját mi ismerjük.– Adódik még alkalom, amikor találkozik a régi elvtársakkal, akik ma már az MSZP, a DK vagy más jövedelmező szervezetek urai?– Olykor vannak külföldi fogadások, és meg kell mondjam, még az Intercontinental nagyterme is kicsi ahhoz, hogy ezek az egykori pártársak elkerüljenek. Mikor meglátnak, szinte szétrebbennek. Nehéz szembenézni önmagukkal, de ha megisznak egy liter bort, azonnal a régi KISZ-es dalokat éneklik. Nekem nem kell megtagadni a régi önmagamat.– Ennyi elég?– Harminc éve vagyok pártelnök. Az talán valamit bizonyít.Tovább a cikkhez
Forrás:szilajcsiko.hu
Tovább a cikkre »
