Az ukrán sajtó belengette Transznisztria megtámadását. Ukrajna maga is az agresszor útjára lép?

Az ukrán sajtó belengette Transznisztria megtámadását. Ukrajna maga is az agresszor útjára lép?

Újabb eszkalációs lehetőséget járt körül az Europszka (vagy Jevropejszka) Pravda ukrán hírportál hasábjain Szerhij Szidorenko, a lap főszerkesztője. Róla tudni érdemes, hogy a magyarokat májusban arra szólította fel, hogy váltsák le az Orbán-kormányt. Egyébként Szidorenko a Zelenszkij-rezsim viszonylag hűséges propagandistája. Most is hozta a formáját, és olyan elmélettel állt elő, amely egyszerre hajmeresztő és racionális. Hajmeresztő, mert arról írt, hogy Ukrajnának lenne oka és érdeke megtámadni Moldova keleti felében lévő szakadár Dnyeszter-menti köztársaságot. Racionális, mert azt is leírta, miért nem lenne ez érdeke Ukrajnának. Ám az ördög, mint mindig, a részletekben van.

A cikk azt a lehetőséget vázolja fel, hogy az ukrán hadsereg saját védelmében, na meg még néhány számára fontos dolog miatt (később kifejtjük) megtámadhatná a Dnyeszter Menti Köztársaság, vagy Transznisztria néven ismert orosz enklávét, amely elvileg Moldova területén található, de nem gyakorol felette hatalmat. A szakadár régióban több ezer orosz katona állomásozik.

A helyzet nem egyszerű, a szóban forgó terület több száz kilométer hosszan közös határral rendelkezik Ukrajnával, és már korábban voltak olyan kijevi félelmek, hogy az oroszok erről a területről indítanak egy támadást.

Visszatérve a cikkre, az ukrán újságíró szerint Transznisztria megtámadásának végső célja az lenne, hogy nem csak hivatalosan, de gyakorlatban is teljes mértékben Moldova részévé tegyék az orosz enklávét. Persze, nem csak erről van szó.

Szidorenko négy jó okot is felsorol a Transznisztria elleni katonai beavatkozást hirdetők tárházából. Ha ugyanis Transznisztriát sikerülne erőszakos úton Moldovához csatolni:

Az ukrán agresszió ellenérvei

Szidorenko ugyanakkor az ellenérveket is számba veszi. Azokból is van ugyanis bőven.

Az egyik fő ellenérv Ukrajna megítélésének romlása. Transznisztria ukránok általi megtámadása lényegében egy egyoldalú katonai akció lenne, nemzetközi jogi értelemben ugyanolyan agresszió, mint amit Oroszország követetett el Ukrajna ellen. Ebben az esetben ráadásul hivatalosan Ukrajna egy kvázi baráti ország, Moldova területét támadná meg.

Szidorenko azt is kijelentette, hogy elvileg Moldova segítséget kérhet az ukránoktól, ezzel legitimizálva az ukrán támadást, ami így már nem minősülne agressziónak. Ennek a buktatója az, hogy a lakosság nagy-nagy többsége elutasítja az erőszakos politikát és békepárti (Transznisztriával szembeni viszonyról beszélünk).

Vagyis az a moldovai vezetés, amely behívja az ukrán katonákat, az aláírta saját politikai halálos ítéletét. Ráasdásul egy ilyen döntéshez nem elég a nyugatbarát Maia Sandu elnök jóváhagyása, kell hozzá a parlament is, és – ahogy a cikk fogalmaz – a parlamenten belül kell találni „50 százalék plusz egy szavazatni politikai öngyilkosjelöltet is.

Hírdetés

Márpedig Ukrajnának stabil Moldovára van szüksége, mert ha Moldova euroatlanti integrációja késik, akkor borítékolható, hogy Ukrajnáé is késni fog.

Szidorenko arra is kitért, hogy a nyugatiaktól is elvágná magát Ukrajna egy ilyen lépéssel. Ám kiskaput is megfogalmazott. Azt írta: ha a Dnyeszter Menti Köztársaság kiprovokálná, Ukrajna katonai intervenciója legitim lenne, és megpróbálhatnák elfoglalni az ukrán határtól mindössze 2 km-re lévő cobasnai fegyverraktárt. 

Amit a sorok között látni kell

Már önmagában az is komoly körülmény, hogy az ukránok fontolóra veszik Transznisztria megtámadását, figyelmeztetésnek hat Kijev részéről Moszkva felé, de Európa számára is valóságos vészcsengő. Egyes elemzők szerint egy ilyen támadás ugyanolyan szélsőséges orosz választ eszközölne ki, mint Krím elfoglalása – mindkettő esetében játszik egy taktikai atomcsapás lehetősége orosz részről.

Szidorenko arról nem tesz említést, hogy Transznisztria területén van a moldovai erőművek zöme, így egy nyílt konfliktus nem csak politikai, de energiaellátás katasztrófát is előidézne.

Arról viszont nyíltan beszél, hogy a Transznisztrián keresztül haladó orosz gáz és Dnyeszter Menti Köztársaságnak adott ingyenes orosz gáz tartja életben a régiót, mint politikai entitást. A gázellátás megszüntetése lényegében felszámolná a szakadár régiót.

Szidorenko azt is leírja, hogy Transznisztriához Ukrajnán keresztül jut el a gáz, amelyből a politikai rendszer él és amelyből saját költségvetési bevétele van. Majd szinte célzás szerűen kifejti, hogy Transznisztria felé a jelenleg ukrán kézen lévő Szudzsa városánál lévő kompresszorállomáson keresztül megy a gáz, és sokatmondóan hozzáteszi, hogy az oroszok a területet rendszeresen bombázzák, így az állomás bármikor megsérülhet.

Magyarul: Ukrajna úgy tehet kárt a szudzsai kompresszorállomásban, hogy azt az oroszokra fogja a közvélemény előtt, és ezzel elvágja Transznisztriát a számára nélkülözhetetlen energia- és költségvetési forrástól.

Érdemes kiemelni, hogy Zelenszkij egyre többet beszél a békéről és a háború lezárásáról. Senki nem tudja, hogy az álláspontja puhul, vagy azt a haláltáncot látjuk, amit legutóbb július végén, augusztus elején, közvetlenül az előtt járt az ukrán elnök, hogy megtámadta Oroszország Kurszk régióját.

Több elemző is van, akik nem zárják ki, hogy Ukrajna egy újabb, a kurszki betöréshez hasonló sokkoló lépésre készül. Hozzátesszük, Transznisztria Ukrajna számára többet jelentene határbiztonságnál és a lőszerraktárnál: olyan eszkalációs lendületet adhat az eseményeknek, amivel tényleg beleránthatná a Nyugatot a háborúba – mert Kijev számára ez a stratégiai cél.

Szidorenko emlíett cikkében teljesen világosan kimondta, hogy a Dnyeszter Menti Köztársaságnak előbb utóbb meg kell szűnnie.

Mindeközben Nyugaton azzal vannak elfoglalva, hogy a sajtó segítségével igyekezzenek garantálni Maia Sandu jelenlegi, nyugatbarát elnök újraválasztását. A moldovai elnökválasztásokra október 20-án kerül sor, és Sandu épp az országon belüli béke és stabilitás ígéretével kampányol. Ha győz, október 20. után ezeket a kifejezéseket újraértelmezhetik. A bökkenő az, hogy 2025 júliusában esedékes a parlamenti választás. A kérdés valójában az, hogy Ukrajna mennyire lesz tekintettel Moldovára a döntés meghozatalakor.

Körkép.sk


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »