Az ukrajnai fagy végzetesnek bizonyult a munkaszolgálatra hurcolt Rejtő Jenőnek

76 éve, 1943. január 1-jén fagyott meg az ukrajnai Jevdokovóban a munkaszolgálatra hurcolt Rejtő Jenő, akit írói álnevén, P. Howardként is ismer és szeret a magyar olvasóközönség. „Kitűnő érzéke volt a szörnyű világban meglátni a jelenségek fonákját, megmutatni az emberellenesben a nevetségest, és e nevetségessé tétellel leleplezni oly sok silányságot” – írta róla Hegedűs Géza.

Reich Jenő néven Budapesten született 1905. március 29-én, apja nyomdai tisztviselő volt. A Kertész utcai polgári iskolából kicsapták, mert szájon vágta zsidózó tanárát. Elvégezte Rákosi Szidi színiiskoláját, de statisztálásnál többre nem vitte, mert egyszer leejtette a híres színészt, Törzs Jenőt. Színi tanulmányait Berlinben, Max Reinhardtnál folytatta, közben lovakat csutakolt az ügetőn. Ezután vándorútra kelt, volt Hamburgban dokkmunkás és illatszerárus, Svédországban heringhalász, Genovában építőmunkás, Zürichben gobelinkereskedő, Franciaországban sztepptáncos, dolgozott vándorcirkuszban és járt Afrikában is, az azonban vitatott, hogy az idegenlégióban szolgált-e.

1930-ban csak kölcsönkért pénzből tudott hazatérni Olaszországból, itthon nyelveket tanított és írni kezdett. Salamon Béla ajánlotta be a Teréz körúti Színpadhoz, ahol háziszerző lett: Aki mer, az nyer című zenés darabját 150-szer adták elő Honthy Hanna és Törzs Jenő főszereplésével, Úrilány szobát keres című színművéből pedig film is készült.

Felkapott szerző lett, a szakadatlan munka azonban felőrölte az idegeit, 1939-ben két hónapot szanatóriumban töltött. Időközben kitört a II. világháború, és zsidó származása miatt folyamatosan támadták. Az Egyedül vagyunk című nyilas lap 1942-ben lényegében feljelentette, és a nagykátai katonakórházból betegen vitték el egy büntetőszázadba. Az ukrajnai Jevdokovóban fagyott meg munkaszolgálatosként 1943. január 1-jén, állítólag halála előtt is bajtársait szórakoztatta emlékezetből idézett regényrészleteivel. Mindössze 38 éves volt.

Mintegy 120 jelenete maradt fenn, ezek javát Tévedésből jelentik címmel adták ki 1988-ban. Bár darabjait játszották, regényei sikeresek voltak, volt olyan hónap, amikor 2000 pengőt keresett, bohém életmódja és kártyaszenvedélye miatt mégsem volt soha pénze. Mindenhonnan előlegeket vett fel, hogy vállalásait teljesítse, nemcsak kávéval és cigarettával küzdött az elalvás ellen, az azonban a városi legendák világába tartozik, hogy amikor megszorult, a kávéházi pincért kéziratlapokkal fizette ki, amelyeket azután a kiadónál lehetett „beváltani”.

Hírdetés

Szoros barátság fűzte Karinthy Frigyeshez, aki a rá jellemző, ötletes módon tette egyik napról a másikra ismertté nevét. Karinthy a Pesti Napló hasábjain Rejtő rejtélyes eltűnéséről számolt be, majd nyílt levelet intézett hozzá, kérve, ne legyen öngyilkos. „Jenő, gyere haza, minden meg van bocsátva!” – fejezte be írását. Rejtő, aki mit sem tudott erről, a lapszám elolvasása után már ismert emberként tért haza Bécsből, ahová még ismeretlenként távozott.

Zsenialitása regényeiben mutatkozik meg, hiszen megújította a ponyvát. Egy „tízfilléres” regénnyel akár két nap alatt végzett, majd a Nova kiadó pengősregényeit írta. Egy szerződésben kéthetente egy 120 oldalas regény megírását vállalta, és ezt teljesítette is, noha aprólékosan, a szövegen sokat javítva dolgozott. A Nova elvileg külföldi irodalmat adott ki, innen ered a P. Howard írói álnév.

Rejtő regényei átmenetek a kalandregény és annak paródiája között, a légiós és matrózregényeket művészetté nemesítette. Hősei csetlő-botló kisemberek, akiknek végül igazságot szolgáltat a sors, a történetek fordulatosak, a jellemek alig árnyaltak. Rejtő egyéni humorát a pesti vagánynyelv és aszfalthumor leleményei, szójátékok, meglepő szerkezetek jellemzik. Különösen indításai zseniálisak (Uram, a késemért jöttem; Gorcsev Iván, a Rangoon teherhajó matróza még huszonegy éves sem volt, midőn elnyerte a fizikai Nobel-díjat), bizarr fordulatai (Fülig Jimmy és Török Szultán leveleiben) mintát teremtettek. Kiszólásai, csattanói ma is közszájon forognak, regényein nemzedékek nőttek fel. Legnépszerűbb könyvei: A csontbrigád, Az elveszett cirkáló, A szőke ciklon, A láthatatlan légió, A 14 karátos autó, Az előretolt helyőrség, Vesztegzár a Grand Hotelben és a Piszkos Fred, a kapitány.

Ő az egyetlen ponyvaíró, akit az irodalomtörténet is értékel – igaz csak utólag, saját korában alig említették, bár az olvasók egymás kezéből kapkodták köteteit. Így volt ez a II. világháború után is, a hivatalos kultúrpolitika sokáig nem vett róla tudomást, könyvei csak 1960 után jelenhettek meg, akkor viszont Jókaival vetekedett népszerűsége, ami a mai napig sem csökkent.

Regényei angol, bolgár, cseh, észt, finn, francia, német, olasz, örmény, román és szlovák nyelven is megjelentek. Műveiből több film készült: A fehér foltból Zsurzs Éva rendezte a Férjhez menni tilost, a Vesztegzárból Palásthy György a Meztelen diplomatát, Somló Tamás 1970-ben forgatta A halhatatlan légiós – akit csak Péhovardnak hívtak című filmet, 1996-ban készült el A három testőr Afrikában Bujtor István rendezésében. „Kitűnő érzéke volt a szörnyű világban meglátni a jelenségek fonákját, megmutatni az emberellenesben a nevetségest, és e nevetségessé tétellel leleplezni oly sok silányságot” – írta róla Hegedűs Géza.

1994-ben Erzsébetváros (Budapest, VII. kerület) önkormányzata emléktáblát állított szülőháza falán, 2001 óta pedig internetes népi kezdeményezésre a Szövetség utcának ez a szakasza, illetve a Hevesi Sándor tér egy része Rejtő Jenő nevét viseli.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »