A háttérhatalom minden tudatmanipuláló eszközt bevet annak érdekében, hogy a figyelmedet megragadja, lebilincselje és azokra a döntésekre irányítsa, amiket előre eltervez. Erre azért van szükség, mert külső erőből – hatalomból, pénzből, sokszor jognak álcázott önzőségből – él és tartja fenn magát ez a fejlődésellenes hatalom. Addig semmi gond nincs veled, amíg te a szabad akarat látszatában élve, a sugallt megfontolásokat követve éppen azokat a lépéseket hozod meg, amit előre megterveztek. Amint viszont rádöbbensz arra, hogy megvezettek, kiábrándultságodban rendszerellenes, hatalomellenes, negatívellenes… leszel. Ezzel azonban megint csak a mindenkori fejlődésellenes hatalom érdekeit szolgálod ki.
Fejlődés alatt lelki fejlődést, szabadság alatt valódi rendszeren kívüliséget, gondolkodás alatt pedig egy függőségek nélküli szellemi felébredést, szárnyalást és kiteljesedést értek az egyén szintjén.
Mivel a 20. századi diktatórikus rendszerek felbomlása bekövetkezni látszott, ezért a háttérhatalom – az emberiség spirituális ébredését ellenzők és fékezők tábora – taktikát váltott és kidolgozott egy újabb tervet. Úgy döntött, hogy beáll a New Age mozgalmai mögé. Már amelyik mögé be tud állni, továbbá elindít egy sor irányzatot a „New Age” égisze alatt, ami megvezeti az embereket, de korántsem engedi őket felébredni, csupán a spiritualitás és az ezotéria látszatával ajándékozza meg őket. (Erre később a keresztény-jellegű egyházak is rájöttek és ők is elkezdtek bizonyos tanokat átfogalmazni, fogyaszthatóbbá tenni, szakítva a több száz éves korábbi retorikájukkal.)
Könnyű dolguk volt, hiszen az embereknek gyerekkoruk óta betanítják az ellentétpárokban való gondolkodást, a kételkedést, a cinikusságot, az anyagelvűséget, a technikaszeretet és társaikat. Akinek pedig a személyisége ily módon eltorzul, annak életelemévé válik a színvonaltalan vitázás, szópárbaj, az ítélkezés, a szélsőségesség, vagy épp a közömbösség.
Az Új Korszak elindulásával megjelent tehát egy másik tendencia – amely éppen olyan rossz, ha ugyan nem rosszabb –, amely a hatalmaskodók és a hatalmon levők akaratával való szembehelyezkedést tűzte zászlajára.
Még a pozitív gondolkodást is kifordították magából azzal a kis csúsztatással, hogy elé tették a „csak” szót, így alakult ki és vált világhírűvé a mindig „csak pozitívan gondolkodj” típusú megközelítés. Eközben azonban a gyereket is kiöntötték a fürdővízzel, ugyanis így az emberek nem csupán elfordultak a mai világban kétségtelenül tomboló negatívumoktól, erőszaktól és pusztítástól, hanem egyenesen hátat fordítottak mindezeknek, sőt menekülőre fogták. Ki a vallási, ki a politikai, ki ezoterikusnak mondott mozgalmakhoz csatlakozott. Ezzel pedig rontottak az amúgy sem üdvös helyzetükön.
Ugyanis sok pozitívan gondolkodó felvett egy olyan attitűdöt, mely szerint a nemkívánatos dolgokat „figyelmen kívül kell hagyni”. Miért? Mert a negatív beállítódással mosták össze a negatív dolgokkal való elbánás folyamatát és készségét.
De most szólok, hogy ez egy tévképzet. A koncepció miszerint rosszabbá tesszük a dolgokat akkor, ha a negatív dolgok negatív vetületeit is számításba vesszük, merő tévedés. A végletek itt is jól tapinthatók: abszolút fogadd el vagy tagadd meg a valóságot, amit kínálnak neked.
A megoldás valahol félúton, középtájon található.
Nem az a kérdés, hogy elfogadod-e vagy megtagadod-e, amit eléd tesznek, hanem hogy valóság-e az, amit látsz. A hamis „valóságot”, magyarul a kreált híreket, a kreált világképet, a művi vallásokat, az életünket meghatározó látszatdöntéseket és találmányokat ugyanis akár elfogadod, akár elutasítod, végül is foglalkozol velük, minősíted, mellettük vagy ellenük foglalsz állást. A lényeg azonban az, hogy felméred-e a döntéseid negatív hozadékait, tudsz-e több lépésben előre gondolkodni és meg tudod-e különböztetni az igazat a hamistól, a természetes a mesterségestől, a pozitív dolgokat a negatívoktól. S ha igen, akkor bölcsen döntesz-e ezen tények ismeretében, vagy beéred azzal, hogy te rájöttél valamire, és kész. Mitől következne be változás az életedben?
Szándékosan figyelmen kívül hagyni a negatív kérdéseket, elutasítani a negatív témákat vagy a kritikus információkat, elkerülni a kínos, kijózanító helyzeteket és konfliktusokat csak azért mert azok kényelmetlenek a számunkra, majd készakarva választani a nem tudás vagy a „nem veszek róla tudomást” állapotát, olyan öngól, amely csakis az öntudatlanságunkat szolgálja. (Semmit nem old meg karmikusan.)
Természetesen nem kell örökösen a negatív dolgokkal foglalkozni, nem kifizetődő rácuppanni a dolgok mögött rejlő negatív vonulatok kutatására sem, és a túlzásoktól is óvnunk kellene magunkat, de az életünk és a világ negatív oldalát igenis okkal kaptuk, tehát számolnunk kell vele és tanulnunk kellene belőle/tőle.
Ilyen tanulságok lehetnek a következő:
Minden erő felhasználható a fejlődésünkre. (Még egy betegség, vagy veszteség is.)Egy negatív esemény vagy periódus felkészíthet és/vagy megedzhet bennünket több szempontból is azokra a kihívásokra, amelyek a jövőben várnak ránk.Teljesebb képet kaphatunk, ha a pozitív és a negatív oldalt is megvizsgáljuk.Nem menekülünk a mumusaink és démonaink elől.Kritikusan gondolkodni azt is jelentheti, hogy több látószögből nézünk valamit.Nem ragadunk bele egy kényelmes világképbe, hanem állandóan fejlesztjük a valóságról alkotott elképzeléseinket.Nem visszük túlzásba a negatív dolgokkal való foglalkozást, de nem is ignoráljuk azokat.Megtanulhatunk az egyensúlyra törekedni, miközben a kérdéseket és a válaszokat egymáshoz rendeljük.A rosszra csábító erők életre hívhatják belőlünk az őket legyőző szellemi-lelki ellenerőinket.Ráébredhetünk annak tudatára, hogy mi alapvetően pozitív teremtményeknek lettünk kitalálva, de a fény csak a sötétségben világít.
Száraz György
Boldog napot!
The post Az Új Kor egyik alapvető tévedése és annak korrigálása: „Ne figyelj a „negatív” dolgokra!” appeared first on Boldognapot.hu.
Forrás:boldognapot.hu
Tovább a cikkre »
