Éppen 120 éve, 1903. július 20-án hunyt el Szent Péter 256. utóda, XIII. Leó pápa. Nevét elsősorban a Rerum novarum kezdetű szociális enciklika (1891) kapcsán szokták emlegetni, ugyanakkor teológiai műveltsége, egyházpolitikája, előremutató intézkedései miatt is a nagy egyházfők közé sorolhatjuk őt.
XIII. Leó (Vincenzo Gioacchino Pecci, 1878–1903) – egyáltalán nem rövid, negyedszázados – pápasága két jól ismert, történelemformáló egyéniség, Boldog IX. Piusz (1846–1878) és Szent X. Piusz (1903–1914) közé ékelődik.
Ahogy Tóth Tamás egyháztörténész, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára rámutatott: egy egyre inkább szekularizálódó, a keresztény értékekkel szakítani akaró világban kellett az Egyház értékeit és jogait védelmeznie. Az ő idejére esik a német Kulturkampf éppúgy, mint a francia nyíltan egyházellenes törvényalkotás időszaka.
Enciklikáiban a híveket a hit szerinti életre buzdította. Nemcsak elítélte kora tévedéseit, hanem szembenézett a fölmerült problémákkal, és válaszolni is próbált azokra. Védelmébe vette az államok önállóságát és méltóságát, függetlenül az államformától; védte a népek jogait, és hangsúlyozta, hogy a katolikus tanítás nincs ellentmondásban egy mértéktartó demokráciával.
Ő volt az első pápa, akit a Pápai Állam megszűnése (1870) után választottak meg. Az úgynevezett római kérdésben azonban nem járt sikerrel: a pápai szuverenitás kérdését csak 1929-ben sikerült megoldani, amikor létrejött Vatikánvárosi Állam.
A Rerum Novarum (Az új dolgok) kezdetű enciklikája szociális- és munkakérdésben korszakalkotó útmutatás volt. Az ipari forradalom két hullámban söpört végig a kontinensen, és a találmányok, mint James Watt gőzgépe korábban elképzelhetetlen emelkedést idéztek elő a termelésben. Ezzel együtt viszont tömegek váltak munkanélkülivé, a munkás értéke egyre csökkent. Ezt csak tetézte a népességnövekedés, amely főleg vidéken éreztette hatását, és ami szintén a városokba való költözésre ösztönözte a nincstelen tömegeket. Az ipari központokban összezsúfolódott munkásokat azonban kizsákmányolták, veszélyes, egészségkárosító tevékenységet végeztettek velük. A dolgozók az elégedetlenségük kinyilvánítására különböző egyleteket, munkásmozgalmi szervezeteket hoztak létre. Ugyanakkor a munkások jogos elégedetlenségét kihasználva különböző politikai mozgalmak a szabadság és egyenlőség jelszavával érvelve politikai előnyt kovácsoltak maguknak.
A 19. századra nyilvánvalóvá vált, hogy az Egyháznak a legmagasabb szinten kell véleményt formálnia ebben a kérdésben, s fel kell lépnie a kizsákmányolás ellen, és bár helyi kezdeményezések voltak, egy pápai megnyilatkozás egyre csak késett. A Rerum novarum kiindulópontja a munkások mérhetetlen szenvedése, kizsákmányolása, majd ezt követően a dokumentum felvázolja, hogy miért nem életképes a szocialista megoldás. Végül a dokumentum harmadik, leghosszabb részében az Egyház, az állam, valamint a munkaadók és munkavállalók kötelezettségeit foglalja össze.
Csonta István a Vasárnap című katolikus hetilap 2021/20-as számában megjelent írásában úgy fogalmazott: a Rerum novarum jelentősége nemcsak abban áll, hogy temérdek olyan kérdést válaszolt meg az evangélium szemszögéből, ami a munkásságra vonatkozott, hanem abban is, hogy elindította az olyan enciklikák sorozatát, amelyek időről időre feldolgozták, aktualizálták a társadalom problémáira adott katolikus választ.
XIII. Leó pápa teológiai és tudományos munkássága is kiemelkedő. Felkarolta a biblikus tudományokat, megreformálta a bencés és ferences közösségeket. Tudományos elkötelezettségének egyik bizonyítéka, hogy megalapítja az Aquinói Szent Tamás Pápai Akadémiát. Nevéhez fűződik a Vatikáni Titkos Levéltár (mai nevén Vatikáni Apostoli Levéltár) 1881-es megnyitása, valamint a modern Vatikáni Csillagvizsgáló megalapítása is.
Pápaságának huszonöt éve alatt az Egyház igazi világegyházzá lett. Közel kétszázötven püspökséget alapított, és csaknem ötven apostoli vikariátust, illetve prefektúrát állított fel, köztük a kelet-indiai (1886) és a japán (1891) egyházi szervezetet. Elsőnek ismerte el a keleti rítusok jogát, és lemondott a latin rítus és egyházfegyelem terjesztéséről a más rítusú katolikusok között.
1896-ban, a magyar állam megalapításának ezredik évfordulóján engedélyezte a Magna Domina Hungarorum (Magyarok Nagyasszonya) ünnepet. XIII. Leó pápa és a magyarországi helyi egyház közötti szoros kapcsolatot elevenítette fel 2021 március 14-i adásában a Vatikáni Rádió. XIII. Leó pápasága alatt a magyar egyház három körlevelet kapott. Ezekről bővebben ITT és ITT olvashatnak.
Forrás: Magyar katolikus lexikon; Romkat.ro; Wikipédia
Fotó: Wikimedia Commons
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
