Csak most néztem végig ezt a filmet – Az ügynökök a paradicsomba mennek címmel.
Korábban is hallottam róla, de csak most szántam el magamat végignézni.
Elég jól visszaadja a 80-as évek hangulatát. Különösen jók az archetípusok:
Hírdetés
- az idős komcsi, aki hisz az eszmében, viszont őt senki se kérdezi semmiről, az események a feje felett történnek,
- a belügyes, aki maga se veszi komolyan munkáját, s erőszak helyett kizárólag a finom lelki nyomás eszközeivel dolgozik,
- a fiatal ellenzéki, aki a rendszer támaszát képező szülők gyereke, rendszerellenessége részben lázadás a szülei ellen,
- a pénzügyes-gazdasági-külkeres nomenklatúra tagja, aki nincs beavatva semmibe, de időben kapcsol, hogy bent maradhasson az elitben,
- a pártnomenklatúra hatalommal bíró értelmiségi tagja, aki nemhogy félne a rendszerváltozástól, hanem egyenesen aktívan elősegíti azt, egyedül ő érti, hogy minden előre el lett döntve Moszkva és Washington szintjén, s semmilyen magyarországi tényezőtől se függ semmi.
Tulajdonképpen csak 2 komoly kritikám van:
- a pénzügyes-gazdasági-külkeres nomenklatúra tagja úgy van ábrázolva mint hívő kommunista, aki a változások miatt elrejti nézeteit, amikor tőkéssé válik: semmi ilyesmi nem volt, ez a réteg sose volt hívő kommunista, nézeteit éppenhogy a rendszerváltozás előtt rejtette, nem utána,
- a fiatalok beszélgetése el van túlozva, lásd komolyan veszik a KISZ-t és a Pártot: ez teljesen fals, ha valaki komolyan vette a politikai intézményeket, azt körberöhögték a többiek.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
