A szingapúri modell szellemiségében és hangulatában feltűnően hasonlít az annak idején Bod Péter Ákos és Széles Gábor által írt MDF-programhoz.
Szingapúr felé félúton címmel írt tanulmányt Matolcsy György jegybankelnök a Növekedés című folyóiratban, felvázolván az ésszerű gazdasági programot, mely alapján – a koronavírus járványa után – építkezhetünk. A szingapúri modell szellemiségében és hangulatában feltűnően hasonlít az annak idején Bod Péter Ákos és Széles Gábor által írt MDF-programhoz.
Ám nem feltétlenül azért, mert Matolcsy György is az MDF világából jön.
„Erős, hatékony és tiszta állami működés. Nyugati politikai szövetség és keleti piacok” – áll a szingapúri modell első két pontjában. Hasonló kormányprogrampontok ellen tiltakozott habzó szájjal a szélsőséges hungarofób párt a parlament üléstermében, ám a hisztériát a kontinens egyik legnagyobb demokratája, Antall József humorral semlegesítette.
Antall Józsaf – gyulaihirlap.hu
A gyűlölködés még sokáig tartott, erre akkor már számíthattunk.
„Kitűnően képzett /brit és amerikai egyetemeken végzett/ politikai és üzleti vezető réteg” – nos ebben nem bővelkedett akkori a kormányzat, ám célul már kitűzte ezt a fajta képzést. Nem tehetett róla, hogy a külföldről később visszatért jól képzettek egy része azonnal a hungarofób szélsőség lakájának állt.
A már meglévő jól képzettek a privatizációs zsebtömésben ügyködtek.
„Hosszú távú kiszámíthatóság a politikában és a kormányzatnál.” Ez csak cél lehetett, sajnos Antall József már a győzelem estéjén bejelentette, hogy a következő választást az MDF biztosan elveszíti. És az MDF-ben senki nem mert ellent mondani – már akkor.
Megmérettek és könnyűnek találtattak.
„Kulturális, vallási sokszínűség és társadalmi harmónia.” A pluralizmus jelen volt – ez a kádári rendszer örökségének is felfogható, a társadalmi harmóniát az első pillanattól kezdve a hungarofób banda rombolta le. Ők nem bírálták a kormányt.
Hanem gyűlölködtek ellene.
„Külföldi tőkevonzás és szövetség a vezető multinacionális cégekkel.” Ez felemásan sikerült. Jött a külföldi tőke, és potom pénzért felvásárolta az értékes cégeket. Még a nyereséges Lehel Hűtőgépgyárat is megkaparintották – épp a közelmúltban következett be a tömeges elbocsátás.
A multik beözönlöttek: tankok után bankok – mint Kiss Dénes írta híres versében.
antikvarium.hu
„Logisztikai világközpont felépítése.” Szó szerint ez nem volt tervbe véve, ugyanakkor a „Budapest legyen Közép-Európa pénzügyi központja” vágy hangot kapott. A hungarofób szélsőség ezt is kigúnyolta, ám hat évvel később a maoista világváros-vezető mint saját ötlettel előállt vele, és tündökölt a sajtóban.
A megvalósításhoz már kétbalkezes volt.
„Állandóan felfelé lépő színvonalú közszolgáltatások, ezen belül mára világszínvonalú egyetemek.” Ez utóbbit épp az egyetemi népesség egy része gáncsolta el. „Általános takarékosság és magas pénzügyi tartalékok.” Ezt 1994 után az akkor hatalomra lépő két korrupt párt tette lehetetlenné.
„Okos lakáspolitika.”
Kupa Mihály mint pénzügyminiszter lehetővé tette az OTP lakáskölcsöneinek gyors visszafizetését, nagy tehertől – és jelentős pénztől – „szabadítva” meg a családokat. „Állami támogatással mindenkinek saját tulajdonú otthon.” Döbbenetes módon a saját tulajdonú otthon – mely a Kádár-rendszer hasznos öröksége volt – a hungarofób szélsőség támadásának lett kitéve. Mert Nyugat-Európában vannak olyan országok, ahol a családok nagy része bérli a lakást – ez volt az indok.
A valós szándék a magyarok tömeges földönfutóvá tétele volt.
„Tudatos tervezés a versenyképesség terén, ami folyamatosan erősíti az erős pontokat és felszámolja a gyenge láncszemeket. Állandó, szinte kötelező innováció a gazdaság és a társadalom minden szintjén. Rugalmas és üzletközpontú gazdaságpolitika.” Ez az, ami az utóbbi években kapta meg a megfelelő hangsúlyt. A hungarofób szélsőség, amíg kormányon volt, elgáncsolt minden ilyen próbálkozást.
Helyette megszorított – nem adhatott mást, csak mi lényege.
„Magas szintű biztonság az élet minden területén. Erős védelmi képesség. A keleti és nyugati kínai diaszpórával hálózatos együttműködés.” Mindezt tudatosan és bevallottan rombolta le a hungarofób szélsőség. Olyannyira, hogy már óriási propagandafölénye sem segített: tíz éve kitakarította a parlamentből, és a történelem szemétdobjára dobta a magyar társadalom.
Így az ország a koronavírus után, harminc év késéssel kezdhet hozzá egyfajta MDF-program megvalósításához.
Sajnos a hungarofóbia azóta visszatért, jelentős vörös segélyt élvez nyugati spekulánsoktól, egyfajta „direktórium párttal” ott folytatja, ahol az SZDSZ abba(sem)hagyta.
MTI/Mónus Márton
Hatalmas a kockázat.
Újabb harminc évet már nehezen bír ki az a társadalom, amely egymilliós emberveszteséget szenvedett el 1990 óta, fokozódott belső demográfiai aránytalansága, és a beözönléssel is megosztottabbá vált.
Kérdés: átszövik-e a társadalmat a szellemi önvédelem hálózatai?
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
