A Veszprémi Főegyházmegye kiemelt feladatának tekinti a hitből fakadó kultúra és a kulturális értékek gondozását, ezek méltó bemutatását, ezért Érsekségi ékességek címmel sorozatban ismerteti őket honlapján. Ebben a cikkben az ötvösi Kisboldogasszony-templom történetét és építészeti jellemzőit ismerhetjük meg.
A jelenleg Dabronchoz tartozó Ötvös Kisboldogasszony titulusú barokk templomának jogállása filia: korábban a csabrendeki, 1769-től a gógánfai plébánia ellátásában működik.
A középkori Ötvös falu templomos hely és már a kora középkorban lakott volt. A település Dabronc neve a 13. században jelenik meg. A török korban a falu elnéptelenedett, templomát azonban még az 1660-as években is használhatták, erre utal egy 1665-ös évszámmal és „Oetvos” felirattal ellátott bekeretezett hímzés. A középkori templom 1690-ben már csak templomromként szerepel az összeírásban.
A mai barokk templomot építő házaspár koronás kettős címere a homlokzaton: balra a Szegedy-, jobbra a Rosty-családé (Fotó: Simon Anna)
A középkori templom és azt körülvevő temető helyén épült a barokk templom az 1778-as egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint „harminc évvel korábban”, tehát 1748 táján lett felszentelve a Boldogságos Szűz Mária születése tiszteletére. Építtetője Mezőszegedi II. Szegedy Ferenc volt. A ma álló templomot a tornyon olvasható 1780-as évszám és építészeti formái keltezik a század második felére. A homlokzaton látható címer az építtető házaspár személyére utal. Szegedy II. Ferenc fia, II. Ignác (1736–1796) 1773-ban vette feleségül a Vas megyei Kámon az előkelő és jómódú nemesi családból származó Barkóczi Rosty Katalint.
A tornyos főhomlokzat a háború utáni években (Fotó: VFKL Archív)
A településen átmenő út kanyarulatában, kis dombon áll a keletelt késő barokk templom. A szentély mögött középkori temetőt azonosítottak a régészek. A háromrészes főhomlokzat középső szakaszában nyílik a kőkeretes bejárat, felette magas attikafalon emelkedik az órapárkányos, hagymasisakos torony. Az attikafal ad helyet az építtető házaspár kettős kőcímerének. A homlokzatokat lizénák és mélyített tükrök tagolják, egységesen körbefutó lábazat és tagolt koronázópárkány fogja össze a szabálytalan görögkereszt alaprajzon tagolt tömegű templomtestet. A toronyaljból modern vasrácson át kétszakaszos hajó nyílik, csehsüveg-boltozatát a hevedereken és a záradékban egyszerű profilú keretezés tagolja. Az első szakasz felét a falazott, hasábos pilléreken és kosáríves boltíveken nyugvó, egyenes mellvédű orgonakarzat foglalja el. A tágas egyhajós hosszházhoz kosáríves diadalív közvetítésével keskenyebb, kívül-belül szabálytalan poligonális, nyújtott szentély csatlakozik.
A szentély és előtte a kétszintes bővítmény sekrestyével, oratóriummal (Fotó: Simon Anna)
A második szakaszban a hajóhoz mindkét oldalon, de eltérő alaprajzú bővítmény csatlakozik. A déli nagyobb kiugrású, kétszintes: a földszinten sekrestyével, az emeleten oratóriummal, azaz kegyúri karzattal, amely kívülről, a nyugatról nyíló falépcsőn át megközelíthető. A karzat a belsőben nem bontja meg az egyhajós teret: a földszinten széles festett fakeretes ajtóval, az emeleten mellvéd felett a falszakasz teljes szélességét elfoglaló négyszárnyú ablakkal nyílik. Az északi toldalék egy mellékkápolna, amely azonban teljes magasságában árkádívvel nyílik a hajóra. Az oltár „keresztirányban”, az északi végfal előtt kapott helyet, a keleti falon a hajó nyílássorába illeszkedő állótéglány, íves záradékú ablak nyílik. Az alatta lévő falmezőben – mindkét oldalon – ovális mélyített tükör látható.
A belső tér kialakításáról és berendezéséről részletek ITT olvashatók.
Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
