A komáromi születésű, világhírű zeneszerző és karmester, Lehár Ferenc életéről szóló, Az operettkirály című dokumentumfilmet a Magyarock Dalszínház felkérésére a Balázs Béla- és Magyar Örökség-díjas Koltay Gábor, Magyarország Érdemes Művésze rendezte, a címszerepet pedig a felvidéki származású Derzsi György, Harmónia-díjas ének- és színművész, rendező, zeneszerző alakította.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által támogatott produkció felvidéki premierjét az őszi, dél-komáromi Jókai Moziban megvalósult díszbemutató után, január 16-án az észak-komáromi Tátra moziban, az alkotók jelenlétében tartotta a Lehár Ferenc Polgári Társulás. A hosszan zúgó taps után a jeles rendező nyilatkozott lapunknak.
Ön Komárom díszpolgára, s már több helyi témáról készített filmet. Kötődik tehát Lehár Ferenchez és az operett műfajához is? Ez ösztönözte Az operettkirály elkészítésére?
Lehár személyisége és gazdag életműve nagyon közel áll hozzám, hiszen gyermekként az ő dalain nőttem fel. A darabjai azért is különlegesek és egyediek, mert az operett és az opera határát súrolják, és nívós előadásukhoz már-már operaénekesi tudás kell. A Lehár-film elkészítésének a gondolata a Mester születésének 150. évfordulója kapcsán fogant meg. Elkötelezett komárominak érzem magam, szívesen időzöm a kettészelt városban, ahol a Komárom Város Díszpolgára címmel is megtiszteltek, és szívügyemnek tartom az egykori jeles, helyi személyiségek minél szélesebb körben történő megismertetését. Korábban Lehár-operetteket is rendeztem. Vizeli Csaba szólt, hogy az általa Dél-Komáromban alapított és vezetett Magyarock Dalszínházzal az említett jubileum kapcsán pályáztak egy Lehár-dokumentumfilm elkészítésére. Miután sikerült támogatást szerezniük az Emberi Erőforrások Minisztériumától, s producerként felkért a rendezésére, nagyon szívesen mondtam igent. Már több évtizede jól ismerjük egymást, sok színházi és filmes produkcióban dolgoztunk együtt. Ebbe az 50 perces dokumentumfilmbe a rengeteg zeneművet komponáló zeneszerző gazdag életének legfőbb állomásai fértek be.
A túlparti díszbemutató után a Pro Urbe- és Katedra-díjas pedagógus, író, zenetörténész Klemen Terézia, a Lehár Ferenc Polgári Társulás elnöke szervezte meg a film észak-komáromi premierjét, s annak sikeréhez szakértőként is hozzájárult. Vele és a címszereplő Derzsi Györggyel hogyan került kapcsolatba?
Klemen Teréziának 2020-ban jelent meg a budapesti Margitay Zoltánnal közösen írt, Az operettkirály – Lehár Ferenc életútja című könyve, szép képanyaggal, s azt mintegy sorvezetőként használhattuk a film elkészítése során. Úgy tudom, hogy annak alapján, a nevét viselő társulás szervezésében jubileumi emlékkiállítás is nyílt a Duna Menti Múzeumban, amelyet a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában, Pozsonyban szintén bemutattak. Persze, más forrásokból is merítettem információkat. Azt is tudtam, hogy Derzsi Györgynek Lehárról van egy gyönyörű, önálló zenés estje, amit Varga Emese, a Komáromi Jókai Színház dramaturgja állított össze Lehár halálának 70. évfordulója alkalmából, a röviddel utána, 2017-ben váratlanul elhunyt Benkő Géza színművész rendezésében.
Nos, a könyv egyes részleteit, Terike tudását és Gyuri megható, nagyon szeretetre méltó estjét – az általa előadott dalok némelyikével együtt – beágyaztam a filmünkbe.
Gyurival, Csabával és a stábtagokkal együtt elutaztunk az ausztriai Bad-Ischlbe, ahol Lehárnak villája volt. Abban minden berendezési tárgy érintetlen maradt Lehár halála után, a városra hagyta azzal a céllal, hogy állandó kiállítási térként működjön. Az ottani terepszemlénk során eldőlt, hogy a filmet zömmel ezen a helyszínen forgatjuk le. Gyurit kértem meg arra, hogy kalauzoljon minket végig az ízlésesen berendezett szobákon, illetve az Operettkirály életének fontosabb állomásain, bemutatva a hozzá fűződő emlékeket, megszólaltatva egyes örökzöld melódiáit. Ezzel az ottani felvételeknek sajátos hangulata lett, s azokat kiegészítettük a bécsi vonatkozású képekkel – hiszen ott is volt egy palotája –, valamint néhány budapesti helyszínnel és a komáromi emlékkiállítás részleteivel is. Továbbá a Magyar Filmarchívumból megszereztünk pár olyan, a nagyközönség által nem nagyon ismert, eredeti felvételt, amelyeken Lehár zongorázott, vezényelt vagy éppen beszélt.
A korábbi interjúiban elárulta, hogy voltak olyan filmjei, amelyek forgatásakor komoly nehézségei adódtak. A Lehár-film készítése során mi jelentette a legnagyobb gondot?
Valóban nagyon sok olyan játék- és dokumentumfilmet készítettem, amelyek forgatása során falakba, problémába ütköztem. Nos, ez alkalommal zökkenőmentesen dolgozhattunk, s mindenütt nagy segítőkészséggel találkoztunk.
Úgy tűnik, a Lehár név kapukat nyit meg, mindenki nagyon kedvesen viszonyult hozzánk. Emiatt az egész forgatásra nagyon jó érzéssel gondolok vissza, hiszen az én életem, munkám során ez meglehetősen szokatlan jelenségnek számít.
A komáromi bemutatók után még hol vetítik a Lehár életművét népszerűsítő és Komárom jó hírnevét egyaránt öregbítő alkotást, illetve tervezik-e a televízióban is bemutatni a dokumentumfilmet?
Ez az emlékfilm bármikor, bárhol levetíthető. Az őszi díszbemutató utáni ünnepi időszakban szünetelt a film vetítése, tehát az észak-komáromi volt a második alkalom, hogy a közönség láthatta. Úgy tudom, az év első felében a közszolgálati televízió is a műsorára tűzi. Addig is, a Lehár Ferenc Polgári Társulás minél több felvidéki és magyarországi településen – például Losoncon – és iskolákban is szeretné levetíteni, ez ügyben már egyeztetéseket folytatnak.
Korunk emberének mit adhat az operett, és miért lehet ma is vonzó a Lehár-életmű?
Sajnálatos, hogy Lehár darabjai ma már ritkán láthatók a tévében, illetve hallhatók a rádióban. A mai fiatalok alig érdeklődnek az operett iránt, mert az elmúlt évtizedekben világszerte a rockzene vált meghatározó műfajjá. Remélem azonban, hogy majd fokozatosan minden a maga helyére kerül, s az operettnek is egyre nagyobb rajongótábora lesz.
Ahogy a filmben is erőteljesen hangsúlyoztam: ebben a zűrös világban, ahol szaporodnak a gondok, az operettnek létjogosultsága van. Ez a műfaj ugyanis a szeretetről, a tiszteletről, az egymás iránti megbecsülésről és a mély érzelmekről szól, vagyis sok olyan értékről, amely nagyon fontos az életünkben. A lélekemelő melódiák olyan érzelmi állapotba hozzák korunk emberét is, amelyben rádöbbenünk ezeknek az értékeknek a jelentőségére, s jó lenne, ha visszatalálnánk hozzájuk.
Lehár mondatait idézve: „Egyszer majd vége lesz minden szörnyűségnek, s ha csak egyetlen színház marad is a világon, amelyre nem hullott bomba, a zenekari árokból előbújnak a túlélő zenészek, és szívük rejtekéből elővarázsolják a partitúrák foszlányait. Akkor én már nem leszek, csak az általam az univerzumból meghallott melódiák csendülnek fel újra meg újra a Föld minden színpadán”.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2023/4. oldalán.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
