A Palestine Action névre hallgató palesztinbarát szervezet egyik aktivistája szétkaszabolta és lefújta Arthur Balfour egykori brit miniszterelnök, majd később külügyminiszter festményét a Cambridge-i Egyetemen. A március 8-án történt eset óta kiderült, hogy a festmény valószínűleg helyreállítható. Érdekesség továbbá, hogy a festő egy bizonyos Lombosi László Fülöp Elek, akire a kóserjobboldal ugyan magyarként hivatkozik, de valójában egy Pesten született, teljesen zsidó származású család sarjáról beszélünk. Születési nevén Laub Fülöp angliai honosítása után vette fel a Philip Alexius de László nevet. Festészete nagyrészt portrékból állt, de festett tájképeket is. A reneszánsz kort megidéző portréfestészete elsősorban arisztokratákat, befolyásos pénzembereket, politikusokat vitt vászonra, ide tartozott Balfour is. A festő személye azonban mondandónk szempontjából irreleváns, illetve az is, hogy a sékeljobboldal miként próbált e rossz és elítélendő akció mentén a palesztinok ügye iránt hangolni.
Meggyőződésem, hogy az ilyen és ehhez hasonló akciók nem szolgálják, hanem inkább rontják a palesztinok ügyét, illetve egy olyan szintre degradálják azt, ahonnan nehéz újra felállítani a renomét. Egyébiránt nem ez az egyetlen ügy, amelyet nyugaton hasonló deklasszált akciókkal igyekeznek hitelteleníteni, ugyanez igaz a kétségkívül aggasztó klímaváltozásra, melyet szintén festményrongálásokkal, vagy az autóforgalom akadályozásával igyekeznek degradálni. Ugyanakkor tény, hogy a britek mindig is a zsidóság egyik legelszántabb támogatójának számítottak, így volt ez a gyarmatbirodalmak korában, a ’45 utáni kétpólusú világban, és most a jelenben is, amit jobb híján nevezzünk végjátéknak. A Daily Mail megemlíti, hogy az Elbit Systems nevű izraeli hadiipari és elektronikai vállalat jelentős gyártást folytat Nagy-Britanniában (nem mellesleg a Magyar Honvédség egyik szintén jelentős beszállítója drónok és elektronikai eszközök terén), a brit kormány pedig együttműködik vele, ez volt a Palestine Action legfőbb indoka.
Balfour’s illegal and unjust declaration in 1917 began the ethnic cleansing of Palestine and led to the ongoing genocide.
— Tiberius (@ecomarxi) March 8, 2024
De miért Balfour? Arthur Balfour angol konzervatívként jelentős politikai pályát futott be, a legtöbbeknek az 1917. november 2-án létrejött Balfour-nyilatkozat alapján lehet ismerős. A dokumentum az első világháború lezárásáról szól, nevezetesen arról értekezett, hogy a vesztes oldalon harcoló Oszmán Birodalmat miképpen osszák fel. (Az első világháború végéről nekünk, magyaroknak rossz emlékeink vannak, ám ne feledjük el, hogy a többi szövetségesünk sem járt túl jól, mások is vesztettek területet. Így a törökök is, ám velünk ellentétben az Oszmán Birodalom legtöbb, elcsatolt részén tényleg nem éltek török származású emberek.)
Ebből a legfontosabb tény, hogy a britek támogatták a cionistákat abban, hogy Palesztinában egy „nemzeti otthont” hozzanak létre a zsidóságnak, ám – és itt jön a lényeg – úgy, hogy a területen élő más népek jogai nem csorbulnak. A törökökkel kötött béke hivatalosan csatolt része lett a Balfour-nyilatkozat, de alapja lett a háború utáni palesztinai brit mandátumnak is. Balfour a levelet eljuttatta a nagy-britanniai zsidóság egyik vezéralakjához, Walter Rothschildhoz, hogy hozza az Egyesült Királyság Cionista Szövetsége tudomására.
Tekintve, hogy a 20. század első felében – 1945-ig – az egyre erősödő cionista mozgalom hatására is rendszeres téma volt egy önálló zsidó állam létrehozása, a történetben semmi extra nincs. A két világháború között a Harmadik Birodalom szintén önálló zsidó hazát tervezett létrehozni, igaz, nem volt egyértelmű, hogy ezt pontosan hol akarják kijelölni. Lényeg, hogy abban nem volt különbség, hogy az önálló zsidó országnak van létjogosultsága.
Mindezek fényében felmerül a kérdés: mi a baj a Balfour-nyilatkozattal, ami ráadásul deklarálja, hogy a zsidó állam megalkotása nem történhet más népek kárára? Nos, igazából semmi, úgyhogy a Palestine Action néha elolvashatna pár történelemkönyvet, mielőtt akcióba kezd.
Sőt, a cionizmus mint kifejezés a valódi eredetet teljesen figyelmen kívül hagyó modern gondolatkatyvasz eredményeként lett negatív fogalom, eredeti jelentéstartalmát nézve nemhogy nem negatív, de egyenesen pozitív, hiszen ez egyben a zsidóság Európából való kivándorlását is jelentette (volna). A második világháború vége azonban gyökeres változást hozott a geopolitikában, és Izrael állam létrejötte egyáltalán nem úgy valósult meg, ahogy kellett volna. Mára a cionizmus egyenlő lett a telepesek brutalitásával, a zsidó szupremácizmus egyik kivetülésével, míg Izrael felé a világ kettős mércét alkalmaz, ráadásul mindemellett a zsidóság csak egy része költözött az új hazába, befolyásos szerepben maradtak Európában és az Egyesült Államokban is. A zsidó állam tehát pont a legrosszabb forgatókönyv szerint valósult meg, félmegoldások mentén.
Ám erről Balfour egyáltalán nem tehet, hiszen Izrael létrejöttekor ő már nem is élt. Sőt, több történész és jogtudós is úgy gondolja, hogy Balfour egyenesen azért támogatta a cionizmust, mert valójában antiszemita volt, és így akarta mentesíteni Nyugat-Európát a zsidó befolyástól. Valóban, ő volt a miniszterelnök 1905-ben, az idegenrendészeti törvény elfogadásakor, amely többek között korlátozta a Kelet-Európából való zsidó bevándorlást Nagy-Britanniába. A cionizmusról pedig úgy gondolkodott, hogy a feladata a nyugati civilizáción történő zsidó nyomás mérséklése, mivel a zsidókat a Nyugat kiűzni és befogadni is képtelen volt.
1906-ban pedig azzal is érvelt, hogy Dél-Afrikában a feketék megkülönböztetése nem erkölcstelen, hiszen nem egyenlőnek születünk, a fehér és a fekete faj nem egyforma képességekkel jön a világra, ezen pedig az oktatás sem tud, és nem is fog változtatni.
Maximálisan igaza volt.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
