Rosszul értelmezett kötelességérzésből, mert senki nem kíván tőlem ilyen önfeláldozást, rákattintottam egy Kunhalmi Ágnesre és az MSZP kampányoldalára jutottam. Na, ez az, amikor egy kép többet mond ezer szónál, illetve több kép, több ezer szónál.
Egyrészt örömteli, hogy az MSZP-és oligarchák olyan takarékosak, hogy nem adnak pénzt ennek a csődtömegnek kommunikációs szakértőre, akik Orbán Viktor utasítására kiesnek a parlamentből, és ezért ezen az oldalon olyan hibák vannak, amelyek nálunk, nem hogy a fiam, az anyósom szűrőjén sem mennének át.
Másrészt azonban olyan életérzések bontakoznak ki ebből a katyvaszból, aminek hatására az ember éjszaka felriad az álmából, mert azt álmodja, hogy Gyurcsány Ferenc lett az igazságügy-miniszter, és nemsokára kiszáll hozzá a bizottság abból a célból, hogy megállapítsa, eltévelyedett fideszes, vagy rút, gonosz propagandista, akit meg kell büntetni.
KariGeri kínos mosolya olyan felütés, amit nehéz überelni. A videót nem kell megnézni (hála istennek), hogy az ember megtudja, mit is akar mondani, és az hogyan nem sikerül neki. Imázsvideóról van szó, semmi olyant ne várjunk tőle, ami a kormányzás tartalmára vonatkozna.
Ezt követően Molnár Gyula áldozatául esik az, aki tudományos érdeklődésből még egy érvet akar az MSZP-re szavazás ellen. M. Gyula után jutott eszembe először, hogy én ezt már láttam valahol, az egykori szegény MDF-es képviselőjelöltek bemutatkozó videóiban, csak azokat az embereket megsajnáltam, ezeket meg valahogy nem.
Bátorságpróbánk harmadik állomása Kunhalmi Ágnes. Ő arra a fiatal történelem tanárnőre emlékeztet, aki a gimiben (84 körül) valami fejtágítót tartott nekünk az „ötvenes évekről”, és sírva fakadt a Rajkék felakasztásánál, arra hivatkozva, hogy milyen borzasztó az, hogy kommunista kommunistát akaszt. Azok, akik a nagyteremben lévők közül nem voltak kómában szinte kivétel nélkül azt gondolták, politikától függetlenül, hogy azok, akik az elvbarátaikat akasztgatják bizonyosan nem normálisak. Ez már 17-18 évesen is nyilvánvaló volt. És ez látszott is az arcunkon. Csak azt sajnálom, hogy Ágika nem látta az arcomat miközben nézem. Ezúttal egy sírógörcsre biztos jó lettem volna.
Ezután újra a Gyuszi következik, egy a boldogságról szóló szósalátával. Még csak látszatra sincs semmi értelme annak, amit mond. Hacsak az nem, hogy aki Magyarországon boldogtalan, az Orbán Viktor miatt az. De majd a Gyula őket is boldoggá teszi (Én még az előbbiek ellenére is inkább az Ágit választanám.).
Lehet, hogy ez egy reális helyzetértékelés és csak abban bízhatnak, hogy azokat bemozdítják, akik az impotenciától, a menstruációs görcsökön át a körömgombáig, mindenért Orbánt okolják.
Ezután az a szoci politikus következik, akit mindig az Eörsi Mátyással tévesztek össze. Ennek az oka az, hogy csak másodpercekre látom őket, ugyanis azonnal elkapcsolom a tévét, ha feltűnnek benne. Csak ezért van a távirányító a kezemben. Itt az álmokról volt szó, amiknek a megvalósítását a kormány támogatja. Nem tudom, ki hogy van vele, de én valahogy nem tartom jó ötletnek, hogy a kormány jelen legyen az álmaimban vagy azok megvalósulásakor.
A végső csapást Tüttő Kata méri ránk. Az alkalmatlan smink és a penetráns bevilágítás minden báját eltünteti. A szövege – ezt a Budapest szó használata miatt gondolom – a budapestieknek szól. Ők biztos értik is. De inkább nem.
A videók között mindenféle hülyeségek vannak. Például ez: „MAGYARORSZÁGON JÓLÉT LESZ”, meg ez: „A HAZA BOLDOGSÁGÁT KELL MEGVÉDENI”.
Teljesen jól érzi az MSZP tagsága és vezetése, a liberális értelmiség, meg a szavazók, hogy ennek a pártnak vége. Nem fognak hiányozni, de utolsó (és egyetlen) jótéteményként legalább végignézhetjük a döglődésüket.
Egy választáson kell kimúlniuk, látványosan, a köz szeme láttára és őszinte elégedettsége közepette.
Mindezek alapján a tíz százalékos küszöb bevállalását nem tekinthetjük másnak, mint elhatározott, kiterjesztett öngyilkosságnak.
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
