Nem volt abban semmi meglepő, hogy a belga börtönben sínylődő Eva Kailinak, az Európai Parlament korrupt szocialista alelnökének a helyére ugyanabból a pártcsaládból választott új alelnököt a brüsszeli parlament. A rég kialakult alkuk szerint jártak el. Különben is, tolvaj helyére hogyan lehetne makulátlan embert választani?
A tisztelt társaság azonban úgy gondolta, ideje szintet lépni, és ki kell terjeszteni a nagy társadalomátalakítás „forradalmának” lehetőségeit és módszertanát Európában. Mert az már önmagában nem elég, hogy valaki zöld vagy szocialista, esetleg ezeknek a csapdájában vergődő, nekik behódoló néppártos honatya, ilyen felelős pozíciót csak „európai értékeket” képviselő LMBTQ-aktivista tölthet be. Aki nem mellesleg ádáz ellensége a magyar és a lengyel konzervatív kormánynak.
Aprópénzre váltva ez nem jelent se többet, se kevesebbet, mint azt, hogy az Európai Parlament már nem csak az „LMBTQ-szabadság zónája”, mostantól a megválasztott vezetői csak korruptak és szélsőségesek lehetnek.
Marc Angel neve, mint valami bűzös lé, akkor szivárgott be a magyar köztudatba, amikor 2021 novemberében egy EP-küldöttséggel Budapesten járt négynapos „tényfeltáró küldetésen”. A küldöttség vizsgálódásának eredménye természetesen előre volt borítékolva, de azért eljátszották a színjátékot, mintha „objektív” és „tárgyilagos” kutatást végeznének a magyarországi demokrácia állapotáról. Az élcsapat „objektivitásának” az adott nyomatékot, hogy Gyurcsány Ferenc, Dobrev Klára, Kunhalmi Ágnes informátorok révén kimerítő és alapos felvilágosítást nyertek a szörnyű állapotokról, és mellesleg tudakozódtak valamennyi magyar transzvesztitánál. Az Európai Parlament LMBTQ frakcióközi csoportjának (bizony, már ilyen is van!) társelnöke akkor felsőbbrendűsége fényes tudatában kijelentette: Orbán Viktor pártja Európa-ellenes, az LMBTQ-közösségek ellen pedig boszorkányüldözés folyik. Ez a zavaros nemi identitású ember egészen véletlenül és minden hátsó szándék nélkül azt is megfogalmazta, „Magyarország izgalmas idők előtt áll a tavaszi országgyűlési választások miatt”.
Az izgalmas idők pedig valóban eljöttek, hiszen 2022 tavaszán a Fidesz–KDNP pártszövetség ismét elsöprő győzelmet aratott.
A magyar polgárok döntő része valahogy elengedte a füle mellett Marc Angel elvtárs elvárásait, és azon az elítélő EP-nyilatkozaton sem igen izgatta fel magát, amit ezek az Angel-félék az Európai Parlamentben (nem először és nem utoljára) világgá kürtöltek. A magyar nép, isten a megmondhatója, miért, miért nem, valahogy nem akarta átérezni az ellenzéknek azt a nagyszerű akaratát, hogy „Magyarországot visszahozzák az európai pályára”. S ezen már az áthallás sem segített. Mert hiába rímel Marc Angel elvtárs neve a nagyszerű elődök (Marx, Engels) nevével és szellemi hagyatékával, hiába van leöntve ráadásul elembétékús szósszal, Magyarországon több becsülete van a Rigó Jancsinak meg a lipóti kenyérnek.
Apropó: becsület. Rossz nyelvek szerint az Európai Parlament úgy, ahogy van, a korrupció melegágya, és a katari ügy csak a jéghegy csúcsa. Ez több mint valószínű, ha milliárdos üzleteket sms-ek útján lehet intézni, és a parlament elé beidézett EB-elnök nem köteles megjelenni a honatyák előtt.
A honatyák pedig gyakorlatilag elszámoltathatatlanok, mert az EP-nek nincs felügyeleti szerve, amely ellenőrizhetné, mire költik az adófizetők pénzét. Ez ám a jogállam a jogállamban! A fékek és ellensúlyok csodálatos gépezete!
Hanem néha szinte az az érzése támad az embernek, hogy az Európai Parlamentben az összes korrupt, kilóra megvásárolt és a nyílt társadalom ködében botorkáló senkiházi pedigréje azzal méretik, hogyan viszonyul Magyarországhoz és a magyar kormányhoz. Aki utálja és (vagy zsigerből, vagy zsoldosként) mocskolja Orbán Viktort, annak szabad a pálya, és semmi sem állhat a karrierje útjában. Mintha mindannak, ami az Európai Parlamentben történik, Magyarország lenne a kovásza, a viszonyítási pontja és a végső konklúziója. Ki hitte volna évekkel ezelőtt, hogy egyszer a tízmilliós magyarság fogja jelenteni az ötszázmilliós Európai Unióban (de például Ukrajnában, az USA-ban is) a politikai döntések mozgatórugóját? Valóban eljöttek az izgalmas, sőt daliás idők.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2023/4. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
