Több Ipolysággal kapcsolatos helytörténeti forrásban is olvashatunk arról, hogy amikor Hont megye egyik jeles alakja, Pongrácz Elemér 1886-ban visszatért szülőmegyéjébe, megindította a Honti Hírlapot, majd megalapította a Hontvármegyei Irodalom- és Művészetpártoló Egyletet. Az utóbbira 1888-ban került sor, de előtte még történt egy s más errefelé az irodalom háza táján, illetve az irodalomszervezést illetően.
A Hontot kutatók körében sokat idézett Gyürky Antal írta egykor, hogy volt errefelé a Hont megyei Ritkaságokat Gyűjtő Társulaton kívül „egy más társulat is (1836-1848), melynek célja szintén a művelődés előmozdítása, de erre nem választott egyenes eszközöket, hanem csak közvetve s egészen kedélyes módon kívánt hatni”. (1874:145) Olyan írásokat gyűjtöttek, melyek némiképp az „élclapokat pótolták”. Egyféle gúnyiratok (szatírák) voltak ezek, melyek a megyei élet ferdeségeit „igen elmésen tették nevetségessé”. Az ilyen írások alkotói közül Gyürky megemlíti Majláth Istvánt, az akkori alispán nagybátyját, meg egy Szentkereszthy nevű „púpos kis (nemes)emberkét” Kistúrról, aki „csupa élc és a verselés nagy barátja volt /…/, s ő sok sikerült versben nagyon az elevenére talált, hol egy, hol más pöffeszkedőnek”. Majd a krónikás megjegyzi, hogy „volt még egy más költő is ez időben t.i. Vályi Klára megyei bábaasszony, kinek két füzet költeménye jelent meg nyomtatásban. Eszme, ízlés, nyelvészeti tökély hibázott ugyan Klára asszony verseiből, sőt a cadentiak is nagyon döcögtek, de egy-két jellemző vonás volt bennök, mely egyes tisztviselőkre vonatkozott. Ez tehát beillett a gyűjteménybe.” (1874:146-147) Az utóbbival e sorok írója és Kiss László kutató is többször foglalkozott.
S még egy dologról említést kell tennünk, mielőtt a nevezett egylethez visszatérnénk. Ez pedig a másik Pongrácz, Pongrácz Lajos szerteágazó Hont megyei tevékenysége mellett irodalomszervezői, pontosabban lapkiadási kísérlete. Fiatal joggyakornokként már 1839-ben irodalmi lapot indított Hontban, s az év végén Budán kiadta a Honti Literatúrai-Füzért, a vidék első magyar nyelvű almanachját. Igaz, a kiadványból csak két füzet jelent meg, s elsősorban a szerkesztő saját írásait – verseit, útirajzait, irodalomtörténeti tanulmányait – tartalmazta, ám így is említésre méltó. A kiadó célja mindenekelőtt az volt, hogy a „megye ifjainak szellemi zsengéit” adja az olvasók kezébe. Az első füzetben olvashatunk néhány Pongrácz-verset, „Uti szemlék”-et és „Felföldi levelek”-et. De találunk egy-egy „beszélyt” és tanulmányt, valamint másoktól is néhány művet a lapban.
Bár a Honti Literatúrai-Füzér második füzetében már több szerző is bemutatkozott (Matisz Pál, Pazsiczky Károly, Csicsmanczay József), a vállalkozás kudarcba fulladt, egyrészt a kedvezőtlen fogadtatás, másrészt pedig az érdektelenség miatt. Pongrácz kiadványával eddig Kiss László foglalkozott részletesebben, bemutatva néhányat az ott közölt írásokból is. (1994:20-36)
1848-ban Honti Ujság címen akart lapot alapítani földink, ez viszont sikertelen kísérletnek bizonyult. Helyette a Honti Krónikát indította útjára, ám a „nép számára” készült lap a szabadságharc eseményei miatt kérészéletű lett.
Folytatva írásunkat a címben is jelzett egylet bemutatásával, Pongrácz Elemérrel is foglalkoznunk kell. A pesti tanulmányok után földink Hont megyébe történt visszatérése után, mint a bevezetőben is utaltunk rá, 1886-ban megindította a Honti Hirlapot, melyet 1887 júliusáig szerkesztett. 1888-ban megyei alszámvevő, majd később főszámvevő lett. S ez időben alapította meg a Hontvármegyei Irodalom- és Művészetpártoló Egyletet, amely felolvasások és előadások rendezésével a társadalmi élet élénkítésére nagy befolyást gyakorolt.
Ahogyan Hederváry Antal, a másik közéleti személyiség tudósított: „Minden idejét és erejét a társadalmi tevékenységnek áldozta; fáradságát csakhamar siker koronázta, az ő szelleme, vasakarata és kitartása ezt az agyoncsapott sági társadalmat felvillanyozta, újjáteremtette. Volt itt akkor gyöngyélet! Irodalmi estélyek, felolvasások, mulatságok egymást érték. Ő volt ezeknek a lelke, éltető szelleme.” (Honti Lapok 1902/28. 4–6. p.) Ő alapította a Hont vármegyei Irodalom- és Művészetpártoló Egyletet is. Összefogta a vidék íróembereit, kutatóit: Pajor Istvánt, Pongrácz Lajost, Ivánka Istvánt, Matunák Mihályt, Sajó Sándort, Vértess Józsefet, de kapcsolatban állt például a genealógus Nagy Ivánnal is.
1893-ban még jegyzik az egyletet, melynek elnöke akkor Rosznet Ervin volt. Pongrácz ugyanis újra Pestre került, s 1893-tól már a magyar országgyűlés képviselőházának pénztári ellenőreként dolgozott, ám kapcsolatát szülőmegyéjével ezután sem szakította meg. 1893-ban és 1894-ben kiadta a Hontvármegyei Almanachot, amely a maga nemében és korában igen rangos kiadvány volt. Hozzá hasonlóakat ma sem igen sikerül megjelentetniük az ipolyságiaknak. Az almanach egyaránt tartalmazott történelmi, helytörténeti dolgozatokat, szépirodalmi műveket, statisztikai munkákat, közérdekű írásokat s még sok más egyebet. Az 1893-as évkönyv például közli Pajor István Örömünnep című ódáját, Ivánka István Alkonyat című versét, Pongrácz Lajos epigrammáit, Sajó Sándor költeményeit, Ivánka István énekes színművét. A Koháryakról Nagy Iván történész írt hosszabb tanulmányt, az 1848-49-es szabadságharc egyes „jeleneteit” pedig Pongrácz Lajos idézi. Pongrácz közzéteszi az 1890-es népszámlálás Hont megyére vonatkozó részletes adatait is.
Gazdag tartalommal jelent meg a Neumann Jakab ipolysági nyomdájában kiadott 1894-es almanach is. Ebben Eltótosodás és magyarosodás Hont megyében címmel Kőrösi Józseftől olvashatunk figyelemkeltő tanulmányt. Találunk irodalmi alkotást e kötetben is Ivánka Istvántól, s jelen van egy-egy művel Gáspár Imre, Gracza György, Vitális Mór, Sajó Sándor és Vértess József. Pongrácz Lajos Fegyverneki Ferenc síriratát mutatja be, Mihalik József pedig a korponai csizmadiacéh pecsételőjéről értekezik. Az évkönyv közli a megyére vonatkozó legfontosabb ismereteket is. A kiadványnak, mint Hála József, Pongrácz egyik biográfusa is említi, „nemcsak fontos ismeretek közlése volt a célja, hanem a rászorultak megsegítése is. Ezt a Nagy Iván történészhez 1892. szeptember 30-án írt levélből tudjuk, amelynek szélén a következő mondat olvasható: »A tiszta jövedelem egészben jótékony célra fordíttatik.»” (2001: 38. p.)
Pongrácz Elemér irodalmi tevékenysége kapcsán további három fontos kezdeményezésről kell még szólnunk. 1900-tól éveken át szerkesztette a Honti Naptárt, amely „előkelő színvonalánál és irodalmi becsénél fogva folytatója a megszűnt Almanachnak és mindig hű tükre egy honti év történetének”. (Hederváry, 1902: 5. p.)
Az 1900-as kiadványban például Petőfi Hont megyei kapcsolatairól olvashatunk. Az 1901-esben Hederváry Antalról olvashatunk portrét, s közöl a naptár egy Sajó Sándor-verset is. Az 1907-es kiadványban Kudora János Szondi emlékezetét idézi, Pongrácz Lajos „Bocskai Istvánról” közöl verset. Itt is olvashatunk Ivánka István– és Sajó Sándor-verset, sőt Csepreghy Ferencnek feleségéhez írt egyik versét is közzéteszik. Találunk anyagot továbbá a kurucok Hont megyei táborozásáról, a korponai „Bocskay-emléktábla” állításáról.
Pongrácz Szinnyei József lexikona alapján összeállította és különnyomatként megjelentette Budapesten A Pongrácz-család írói című művét (1905). „Vajha szerény vállalkozásom ösztönzésül, buzdításul szolgálna a t. családnak a családi oklevelek összegyűjtésére, kiadására s a család történetének megírására” – olvassuk az előszóban. Majd így folytatja bevezetőjét a kiadvány szerkesztője: „A Pongrácz-család nem adott a magyar irodalomnak egyet sem, a kit a »Nagyok« között emlegethetnénk. Minden korban akadtak a Pongráczok között, a kik az irodalomnak tehetséges, szorgalmas munkásai voltak, de az irodalom halhatatlanjai közé egyik sem emelkedett.” Mégsem haszontalan kiadvány a Pongráczé, hiszen a család tagjai közül sokan jó szolgálatot tettek a magyar literatúrának. Eleméren kívül természetesen említhetnénk még Pongrácz Annát, akit Vörösmarty, Eötvös, Jósika, Trefort is „emléklapokkal tiszteltek meg”. De szólhatnánk Pongrácz Istvánról is, aki megírta a debreceni ütközet történetét, s a szabadságharcról írt kéziratos naplója kiadatlan maradt.
Pongrácz Elemér készítette elő Borovszky Samu Hont megyei monográfiája számára az Irodalom, tudomány, művészet című fejezetet. Az 1900-as évektől ismét Budapesten élt, de az 1902-bent Ipolyságon megnyílt a Honti Múzeumnak is Pongrácz Elemér lett az első igazgatója. A Honti Múzeum képes katalógusa című kiadványt szintén Pongrácz Elemér szerkesztette, s ez ugyancsak a Neumann Nyomdában jelent meg. Pongrácznak pedig emléktáblája van a mai Honti Múzeum falán.
(Csáky Károly//Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
