Szeptember 26-án és 27-én „Olyanná teszi pusztaságát, mint az Úr kertje” címmel nemzetközi ökumenikus konferenciát rendez a Pannonhalmi Főapátság. Az idén immár ötödik alkalommal megrendezett – regisztrációkat még fogadó – tanácskozás egyik főelőadója Grzegorz Ryś bíboros, łódźi érsek, akinek lelkipásztori és tudományos munkásságát Hortobányi T. Cirill pannonhalmi főapát mutatja be.
Úgy tűnik, az irgalom azok közé a magatartásformák közé tartozik, amelyekről nem lehet eleget beszélni. Erről tanúskodik, hogy Grzegorz Ryś Az irgalom botránya című könyvét néhány hónappal ezelőtt ismét kiadták Lengyelországban, mivel az összes példánya elfogyott. A szerző szerint az irgalom azért számít botránynak, mert nem ismer határokat, nem támaszt feltételeket, s ott is együttérzést tanúsít és megtérést eredményez, ahonnan az emberek legszívesebben elfordítják a fejüket:
Ennek fényében természetesen könnyen érthető, hogy hazájában Ferenc pápa szellemiségének egyik legjelentősebb képviselőjeként tartják számon Az irgalom botrányának szerzőjét.
Ugyanakkor nemcsak Ferenc pápa tüntette ki nagyrabecsülésével Grzegorz Ryś érseket, akit 2023. szeptember 30-án a bíborosi testület tagjává nevezett ki, hanem az utódja, XIV. Leó is. Prevost pápa ugyanis személyesen a łódźi érseket kérte fel arra, hogy szeptember 27-én Orosz Péter Pál, a vértanúhalált szenvedett görögkatolikus pap boldoggá avatását vezesse Kárpátalján. Pannonhalmáról tehát egyenesen Bilkre vezet majd Ryś bíboros útja, s ily módon kétféleképpen is különleges egységet testesít meg személyében: Lengyelországból érkezve Magyarországon át Ukrajna területére utazik, s így szimbolikus módon mintegy a három ország békés kapcsolatának fontosságát hangsúlyozza, ahogyan
Jóllehet Grzegorz Ryś viszonylag fiatalnak számít (1964-ben született Krakkóban), és még hatvanéves sem volt, amikor bíboros lett, bőségesen vannak olyan tapasztalatai, amelyek alkalmassá teszik e szerep betöltésére. Először is tapasztalt tudós, az egyháztörténet kiváló szakértője, aki akadémiai előmenetelének legfontosabb munkáiban a középkori lengyel egyháztörténettel és a 15. századi huszita mozgalommal foglalkozott. Nem csupán a tudományos fokozat megszerzése volt fontos számára, hanem a kétezres évek elején a krakkói II. János Pál Pápai Egyetem ó- és középkori tanszékének vezetőjeként mélyreható tudományos munkát is végzett, és számos fiatal történész kutatásait irányította. A mai napig folyamatosan jelennek meg könyvei, és eddig több mint ötven kötetet jelentetett meg. Saját bevallása szerint
És szintén jelentős tapasztalatokkal rendelkezik a lelkipásztorkodás területén. Már jóval 2011 előtt, amikor krakkói segédpüspök lett, rendszeresen részt vett a częstochowai gyalogos zarándoklaton, amelynek 25 éven át egyik legfontosabb vezetője volt (a zarándoklatokon tartott elmélkedései aztán könyv alakjában is megjelentek). 2017-ben, amikor Łódźba került, nyomban olyan beszélgetőkör létrehozását kezdeményezte, amelyben egészen eltérő szemléletű emberek találkozhattak egymással, és a százezer diák szellemi otthonául szolgáló łódźi egyetem környezetéből érkező résztvevők közvetlenül átélhették, milyen a meghallgatást gyakorló egyház; Ryś érsek ugyanis alig szólalt fel, hagyta, hogy a jelenlévők kulturáltan ütköztessék a nézeteiket egyházuk és országuk helyzetéről. Meggyőződése szerint ugyanis az egyháznak pontosan ilyen szerepet kell betöltenie egy megosztott társadalom viszonyai közepette: teret kell biztosítania a találkozáshoz, ahhoz, hogy az emberek párbeszédet tudjanak folytatni egymással. Ugyanez
A zsinat utolsó éve egybeesett a világegyház szinodális folyamatának kezdetével, így az egyházmegyében egészen újfajta dinamika kezdett kibontakozni. Ryś érsek azóta is folyamatosan látogatja a plébániákat, és a tapasztalatait így összegzi: „Azt látom, hogy nagyon sokféle eredeti, új kezdeményezés születik. Biztos vagyok benne, hogy az új felvetések és kezdeményezések mögött nem a plébánosok állnak – hanem a laikusoktól származnak. A plébániákat látogatva azt látom, hogy valóban szinodális folyamat zajlik, és az emberek részt vesznek benne.”
Grzegorz Ryś azonban tágabb összefüggésben is gyakorolja a párbeszéd művészetét. Lengyelországban a Katolikus Egyház 1997 óta január 17-én tartja meg a zsidóság napját, amelynek alkalmából közös istentiszteletekre, konferenciákra és közös bibliamagyarázatokra kerül sor.
A vallásközi kapcsolatot ugyanis kifejezetten tanulási folyamatként fogja fel: „a másikkal folytatott párbeszéd jóvoltából mélyrehatóbban meg tudom érteni a saját kereszténységemet”, mondta például 2023. január 17-én. Ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy a zsidósággal ápolt kapcsolat nem olyan, mint a többi vallással folytatott párbeszéd, mivel Izraelhez egészen más kötelékek fűzik az Egyházat, mint a többi valláshoz, amelyekkel azonban szintén testvéri kapcsolat kialakítására kell törekednie.
Az emberiség egyetemes testvériségével kapcsolatban érdemes hosszabban is idézni egy 2024-ben tarott előadását, amely szerint Ferenc pápának három intuíciója van a testvériség tényleges kialakításához: „Az első az, hogy az egyetemes testvériség nem jön létre, ha olyan elit rétegek elképzelései szerint próbálják megalkotni, amelyek állítólag tudják, mi a jó az embereknek, és ezért egységes társadalmat akarnak létrehozni. Egy ilyen egységmodell csak gyűlöletet, megosztottságot és szakadékokat eredményez. A második intuíció szerint az összetartozás akkor lehetséges, ha az emberek megőrzik önállóságukat, és mindkét fél vágyik arra, hogy elfogadja a másikból a legjobbat. A muszlimokkal párbeszédet folytató keresztények azt mutatják meg, ami a legjobb a kereszténységben, a muszlimok pedig azt, ami a legjobb az iszlámban. A harmadik intuíció szerint
Ha abban, amit együtt építünk, nem nyújtunk segítő kezet a leggyengébbeknek, akkor már nem az egyetemes testvériséget építjük. A közjó csak akkor létezik, ha mindenki részesül benne – így a leggyengébbek is.”
Ryś bíboros 1995 óta munkatársa a Tygodnik Powszechny című krakkói hetilapnak, és nem szükséges túl mélyen ismerni a lengyel viszonyokat ahhoz, hogy az ember tudja, ez a szerepe a kor égető kérdéseinek sűrűjébe helyezi a łódźi érseket. Elkötelezettségét kiválóan tanúsítja, hogy
Ryś bíboros, łódźi érsek, egy segített hajléktalan és Konrad Krajewski bíboros, pápai főalamizsnás társaságában
2021-ben humanitárius folyosó kialakítását sürgette a lengyel–belarusz határhoz érkező menekültek számára, majd 2022 tele után olyan gyűjtést rendezett, amelynek eredményéből házakat építettek ukrán menekültek számára, és a bíboros łódźi székhelyén a mai napig két ukrán család él.
Mindannyian sejtjük, hogy tudományos felkészültsége egészen eleven tapasztalatok fénytörésében fog elénk tárulni, és ő, aki a szerzetesség barátja, de a szemlélődő életben nem az adott kortól való elkülönülés eszközét látja, meglepetésekkel is fog szolgálni számunkra, mielőtt útnak indulna Kárpátaljára.
Forrás: Pannonhalmi Főapátság
Fotó: OSV News photo/Archdiocese of Lódz; Pannonhalmi Főapátság
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
