Az emberi létezés többrétegűsége legnyilvánvalóbban, legkézzelfoghatóbban az intimitásban fejezi ki magát. Mint a kapcsolódások archetipális formája, célja az indivídum elszigeteltségének, önmagára részként való reflektálásának feloszlatása. Három alapsíkot lehet itt beazonosítani, ezek fejlettsége, komplexitása és egymáshoz való arányulása személyenként változó.
1. Fizikai szexualitás: Alapja a nemi szervek kiegészülése, célja a replikáció (szaporodás). A hím merev, behatoló és leadó, a női rugalmas, befogadó és receptív struktúra. Biológiai alapszükséglet, ösztönösségében az állatvilághoz köt bennünket. A folyamat beteljesülését az orgazmus fémjelzi, az egyed meghaladása pedig az új élet eljövetelével következik be. Anyagi szinten teremtés történt.
2. Lelki szexualitás: Alapja a férfi és női psziché szimbiotikus kölcsönhatása, célja a lelki összefonódás. A férfi a kutató, hódító, a nő a felfedezni való, csábító. Az értékes nő mindig távol van, ahova csak a minőségi, kiforrott férfi juthat el. A nő erénye a tisztaság, szemérmesség, a férfié a kitartás és bátorság. A folyamat beteljesülését a lelki mámor fémjelzi, az egyén meghaladása az önfeladásban történik meg. Vegytiszta formája a plátói (eszményi) szerelem, a való életben ennél sokkal gyakoribbak a fizikai síkkal különböző mértékekben történő keveredései. Ebből sok félreértés és gond születik.
3. Szellemi szexualitás: Alapja a maszkulin és feminín absztrakt szubsztanciák komplementaritása, célja az esszenciák eggyéválása. A yang a kinyilatkoztatásban nyilvánul meg, a yin az önátadásban, a kölcsönhatás következtében mindkét fél abszolút önfeledést él meg. A folyamat beteljesülését az extázis fémjelzi, az egyén meghaladása a transzcendencián keresztül történik meg. Csak autentikus spirituális kapcsolódásoknál jelentkezik éteri síkon, fiktív példaként Jézus és Mária Magdolna viszonyát tekinthetjük. Ennek manapság rengeteg korrupt, “pszeudo-verziója” létezik, melyek két nagykategóriára oszthatóak: egyik a fogadó fél dogmatikus téveszméje (valójában nem tudatos erotizmus), másik a leadó fél szándékos félrevezetése (guruk, szektavezérek manipulációja). A kettő gyakran egy történetet képez, akár sorszerűségnek, hétköznapi nyelven “zsák a foltját” esetnek is nevezhetjük.
A posztmodern korban az ehhez a doméniumhoz tartozó fogalmak (szellemi, szakrális, misztikus) szó szerint vásári szintre értéktelenedtek le. Ez az inkonzisztencia legfőképpen az angol nyelvben észlelhető, nem meglepő módon (ugye modern világnyelv…). A spiritual vagy a sacred mostanra semmivel sem jelent többet mint a cool. Ahogy a jóga sem sokkal több már szimpla magamutogatásnál vagy fétisnél, ezek erős nemspecifikus eloszlásával. Csupán trendi vagy ha ezeket vallod-műveled, így a magukra többet adó, kontúráltabb egyéniségek jellemzően elhatárolódnak ezektől a mainstream attribútumoktól, felszínesnek, és/ vagy hamisnak minősítve őket. A profanizáció nemcsak lehúzta őket a lingvisztikai piedesztálról, hanem valósággal sárba döngölte. Ez önmagában nem is lenne baj, a nyelvben gyakran történnek változások, a plasztikusság mindig is az evolúció szükséges része volt. A probléma ott van, hogy ezen elavult kifejezések helyét semmi új nem vette át, a szavak jelentése elillant a formaváltással együtt. Miért?
Egyre többen panaszkodnak, súlyos dilemmának, kilátástalannak találják a mai párkapcsolati alaphelyzetet, ki mivel indokolva a folyamatos degradálódást. Tagadhatatlan, hogy a nemi szerepek jelentésének kifakulása, esetenként ezek felcserélődése lett az új irányvonal. Mivel egyre meredekebb pályán haladunk, sokan észrevették már, hogy létezik egyfajta szoros összefüggés a nők elférfiasodása és a férfiak elnőiesedése között. Kisléptékben ez felszínes és hányódó viszonyokat, nagyléptékben kaotikus világstruktúrát, valamint gazdasági válságot okoz. Az alacsony tesztoszteronszint bizonytalanná és passzívvá teszi a férfit, a csökkenő ösztrogénszint meg makaccsá és erőszakossá a nőket.
Ugyanakkor, paradox módon kimutatható egy még mindig felfele ívelő, egyre félelmetesebb méreteket öltő, gátlástalan élvhajhászat is. Soha nem volt ekkora a szexipar. Ez részben megmagyarázható a technológiai fejlődéssel meg a rohamos népességnövekedéssel, de vajon nincs-e neki szolid metafizikai háttere is? Térjünk vissza a korábbi bekezdésekhez.
Az egyes ponton említett testi kiegészülés minden ember számára magától értődő, az érzékszerveid direkt módon értesítenek erről. Leszámítva a legzakkantabb kortársainkat soha senki nem fogja megkérdőjelezni, hogy a hímtest a behatoló, a női meg a befogadó. Ennek jelentőségét már el lehet relativizálni holmi unatkozó bölcsészként, mondjuk a nyálkahártya kontaktusra helyezve a fókuszt, ahol a közös stimuláltság “fölülírja” a biomechanikai szereposztást. De ez utóbbit letagadni vagy kifordítani már tényleg abszurd próbálkozás.
A kettes pontban megfogalmazottakkal kapcsolatosan már sokkal nagyobb a szórás a vélemények területén. A feminizmus legősibb és legvaskosabb alappillérével találjuk itt szemben magunkat: férfi és nő között NINCS meghatározó lelki, agyszerkezeti különbség. Eszerint nő is udvarolhat, férfi is pironkodhat, nő is ostromolhatja a hegyormokat, férfi is hordhat kötényt, stb-stb. Nincs itt semmi látnivaló, sokfélék vagyunk, semmi több. Goa party, píszendláv.
Igen ám, de mit is jelent ez elvont szinten? Dióhéjban annyit, hogy a lelki kiegészülésnek “lába kelt”. Mivel azonban érzelmi élet továbbra is létezik, a szexualitás pszichikai komponensét attól leválasztott, más jellegű affinításokkal, kötődésekkel igyekeznek behelyettesíteni. Ugye csak jó, ha bízhatunk egymásban, ha jókat tudunk dumálni, ha együtt kirándulgatunk. Persze. Csakhogy ezt azonos neművel is megteheted, úgy hívják, hogy barát. Lecsupaszítva, a fiktív “jó párkapcsolat” ma annyit jelent, hogy két barát pezsgő szexuális viszonyt folytat egymással. Ez már teljesen természetes, innentől már semmi furcsa nincs abban, ha férfi férfival, nő meg nővel él együtt. Az egyenleten ez nem sokat változtat: barátok és van stimulációs zónájuk. Mindenki boldog. De mennyire is?
Szigorúan tudományosan mérlegelve körülbelül annyira, amennyire a lelki szexualitás tudatos felének teljes hiánya megengedheti. Ennek következménye a lappangó, okát tekintve meghatározhatatlan, idült kielégületlenség, ami a fizikai síkon akarja leszüretelni a lelki dimenzióból feltörekvő, de ideológiai malterrel vastagon körülzárt vágy gyümölcseit. A szomatizmus lassan mindent bekebelez. Nincsenek már elvek, értékek, érvények. Nincs már jövő, csak jelen. Elhivatottság helyett indulatok, bölcsesség helyett nihilizmus.
Az unisex ideológia metafizikai tekintetben a dualitás, gyakorlati szinten az élet tagadása.
Már csak az maradt hátra, hogy megértsük: kinek jó ez?
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
