Richard Sulík elég vitatható gazdasági érvekkel esett neki Peter Kažimírnek, a Szlovák Nemzeti Bank (NBS) elnökének, és közvetlenül felelőssé tette a szlovákiai, sőt az európai inflációért is.
Bár Sulík érvelése alapvetően hibás, Kažimír NBS-elnökké való kinevezése tényleg minden szakmaiságot nélkülöző politikai döntés volt 2019-ben. Egy olyan emberről van szó, akit nemrégiben korrupciós vádakkal is kapcsolatban hoztak. És az is Kažimír volt, aki 2011-ben képtelen volt átváltani a földgáz köbméterben megadott egységárát kilowattórára – aztán szégyenszemre grafikont készített belőle, bizonyítandó, hogy mennyivel csökkent a gáz ára Szlovákiában a Fico-kormány alatt. A populista húzásból oltári leégés lett.
Ám Richard Sulík is hasonló mélységekbe süllyedt, mikor néhány nappal ezelőtt bejelentette, hogy a Szlovákiában is (!) elszabaduló inflációért az Európai Központi Bank, és Peter Kažimír NBS-elnök is felelős.
A logika a következő: az ECB az elmúlt években hatalmas mennyiségben bocsátott ki pénzt kötvényvásárlási program keretében, hogy segítse a 2009-es válságban megroppant, a 2011-es adósságválságban térdrerogyó és a koronavírus alatt bedőlő Európa gazdaságokat. Sulík szerint a kötvényvásárlási program volt az, ami túl sok pénzt pumpált a gazdaságba, ezzel túlzott inflációt gerjesztve. Ezt a programot, pedig Frankfurtban, a jegybankelnökök tanácsa (az ún. EKB Kormányzótanácsa) szavazta meg. Ha több pénz jut változatlan mennyiségű árura, akkor a pénz leértékelődik, kevesebbet fog érni, és ez az infláció.
Néhány dolgot azért érdemes kiemelni – nem Kažimír mentségére, de Sulík érvelése ellen.
Ne becsüljük túl Kažimír súlyát
Először is, Kažimír, a Smer egykori pénzügyminisztere és alelnöke csak 2019-től NBS-elnök. Korábban is volt kötvényvásárlási program.
Másodszor, ha a kötvényvásárlási program lenne a fő gond, akkor a koronavírus előtti időszakban nem a deflációtól rettegett volna az európai gazdaság – merthogy akkoriban bizony negatív kamatok lehetőségéről szóltak a hírek, annyira rezgett a léc.
Harmadszor, a kötvényvásárlási program leegyszerűsítve a dolgokat a déli országok megsegítése volt elsősorban német pénzekből. Ma a németek olyannyira ellene vannak a programnak, hogy a német alkotmánybíróság tavalyelőtt elmarasztalta a Bundesbankot, amiért részt vett a programban. A németek ugyanis egyre kevésbé hajlandóak finanszírozni a déli országok államháztartását. Hogy gyerekkorában családjával Nyugat-Németországba emigráló Sulík kormánypozícióban ezt az álláspontot tette magáévá, egyáltalán nem meglepő. Csak épp nem szakmai…
Valódi okokból rengeteg van
Negyedszer, és ez a legfontosabb: a ma tapasztalat inflációnak elképesztően sok oka van, amelyeket nem lehet egyetlen eredőre (például a kötvényvásárlási programra) visszavezetni. Valószínű, hogy a program volt a legkevésbé inflációgerjesztő mind közül.
Ott van az energiaválság, amely minden áru árába begyűrűzött, és amelynek hátterében az EU klímapolitikája, a norvég vízerőművek vízhozamproblémái, a német és osztrák szélerőművek teljesítménycsökkenése, az orosz gázfegyver bevetése, a piac általános idegeskedése, az emissziós szigorítások mind közrejátszanak.
Az energiaválság és az ukrán válság együttesen lényegében minden áru árát felnyomta, beleértve az üzemanyagok árát, amelyek felfelé tartó spirál módjára még rátettek egy lapáttal.
A gázválság és a geopolitikai játszmák gázhiányt okoztak, a gázhiány műtrágyahiányt, amit az élelmiszerpiacon már elkezdtek beárazni. Ahogy az esetleges ukrán háború miatt kieső ukrán gabonamennyiségek okozta élelmezési gondokat is.
A koronavírus visszavetette a sofőrök képzését, a logisztika egész európai ágazata beleremegett a munkaerőhiányba, egymást érik a sztrájkok, ha áru még volna is, a célbajuttatás sok területen súlyos problémákkal küzd. A járvány az ellátási láncokat is megtépázta, elég hogyha a chiphiányra vagy az építőiparra gondolunk.
És akkor ne feledjük a nemzetközi szakértők szerint már veszélyessé váló szlovák ingatlanpiaci buborékot, vagy a lakosság uniós összehasonlításban is párját ritkító eladósodottságának mértékét – mert ugye, sok hitel növeli a pénzmennyiséget a piacon. Illetve azt, hogy hamarosan véget ér az állami támogatásokkal életben tartott vállalkozások dotálása (ami szintén inflációgerjesztő), ami valószínűleg bedőlő hitelek egész sorát fogja eredményezni. A vissza nem fizetett hitelpénz nem kerül ki a gazdaságból, így ott maradva tovább növeli az „egységnyi árura jutó pénzmennyiséget”, vagyis az inflációt.
Politikai szándék, kimenekülés?
Ha ezek után Richard Sulík úgy gondolja, hogy a mértékegység átváltására is teljesen alkalmatlan Kažimír bármilyen hatással lehetett a történésekre, akkor vagy ugyanolyan alkalmatlan pénzügyi feladatok ellátására, vagy…
…vagy politikai állásfoglalást fogalmazott meg, amelynek hátterébe akár azt is beleláthatjuk, hogy Sulík – akit a liberális média az utóbbi időben igen keményen támadott – az NBS elnöki posztjára pályázik, így menekülne ki a nagypolitikából egy jól fizető állásba. Ha már a pénzügyminiszteri poszt nem jött össze. De az is lehet, hogy nem a maga számára követeli a pozíciót, de ez már csak részletkérdés.
Komjáthy Lóránt
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
