Kisné Lovasi Mária, a Veszprémi Főegyházmegye idősgondozással foglalkozó karitászmunkatársa tartott képzést március 22-én a Székesfehérvári Egyházmegyében működő karitászönkénteseknek, akik időslátogatói, beteglátogatói feladatokat végeznek a saját plébániai körzetükben.
Az önkéntesek a tudományos ismeretek mellett megismerkedhettek az idősgondozás jogi és morális hátterével, valamint gyakorlati tanácsokat is kaptak karitatív tevékenységükhöz.
Az elmúlt két és fél évtizedben Magyarország népessége számottevően idősödött. Az időseket nem szabad homogén egységként elképzelni, az időskorúak különböző életszakaszait a demográfia különböző „szeletekre” osztja – kezdte előadását a szakember. Eszerint a fiatalabb korú nyugdíjasokkal még komolyan számolhat a családjuk, a társadalom és a lakóközösségük is. Sajnos azonban 75 év felett sokuknál már egyre jelentősebbé válnak a különböző egészségügyi és szociális problémák; egyre inkább gondozandóvá válik az, aki korábban maga is segített másokon.
Kisné Lovasi Mária felhívta a figyelmet arra, hogy mennyire nagy kihívás az, hogy nincs elegendő intézményi férőhely, miközben az időskor mára meglehetősen kihúzódott, a nők átlagos élettartama például eléri a 86 esztendőt. Hosszú várólisták vannak az idősotthonokban. Amikor egy család azzal szembesül, hogy a nagypapának vagy a nagymamának nagyon sürgősen intenzív segítségre, vagy éppen idősotthoni elhelyezésre lenne szüksége, akkor nincs azonnali megoldás. Illetőleg bizonyos szituációkban van lehetőség a nem állami és nem egyházi szektorban való elhelyezésre, de ott nagyon magasak a bejutás és gondozás költségei.
A másik nagy gond az idősellátásban a dementált emberek számának ugrásszerű emelkedése. A demens idősek egészen másfajta törődést és 24 órás gondozást igényelnek. Erre a hozzátartozók – bármennyire szeretnének is segteni – nincsenek felkészülve sem személyileg, sem fizikailag, sem mentálisan. Ráadásul a legtöbb fiatalabb családtag még dolgozik, amit nem tud feladni, hogy gondozza az otthon levő időst.
A Karitász nem az a szervezet, amelyik egy az egyben felvállalja az idősek ellátását, gondozását. Abban azonban tud hatékonyan segíteni, hogy az egyéb, állami, önkormányzati segítséget pótolja, kiegészítse – hangsúlyozta Kisné Lovasi Mária.
A szakértő elmondta, még jóval korábban kitalált egy kifejezést, „az ölelkező gondoskodást”, ami az ő szóhasználata szerint azt jelenti, hogy szervezni kell olyan gondozói kört egy-egy idős ember köré, amely minél nagyobb időtartamban lefedi a napi felügyeletét, a törődést. „Vegyen részt ebben az állami házi segítségnyújtó, szakápolási szolgálat, a család és a karitászönkéntes is. És így »ölelkezzenek össze« körülötte, hogy minél több segítséget kaphasson az idős, rászoruló ember.”
A szakmai nap témája volt még a beteg ember helye és helyzete az egészségügyi ellátásban, szó esett az időskor sajátosságairól, speciális szükségleteiről, és arról is, hogy hogyan lehet kommunikálni az idősekkel, hogyan kell a problémáikat kezelni.
A gyakorlati útmutatások mellett a nap végén a szociális, segítő munka etikai kérdéseit is átbeszélték az egyházmegye minden területéről érkezett önkéntesekkel.
Szöveg: Berta Kata
Fotó: Körtvélyes Tivadar/Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió
Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
