Mivel érdekekről van szó, s jogegyenlőségről, Magyarországnak egy pillanatra sem szabad beleélnie magát abba a vízióba, hogy mostantól a bizottság megváltozik, s felfigyel az aggasztó jelekre, esetleg figyelembe veszi a szavazópolgárok akaratát.
„Arra van szükségünk, hogy Európa jobban hasonlítson önmagára” – idézte Fuád Maszúm volt iraki elnök szavait Ursula von der Leyen. Egy igazi gumiidézet, hajlítható erre is és arra is, az európai pártfrakciók kegyét kereső német politikus pedig jól választott, hiszen mindenki úgy tudott tenni, hogy a kortesbeszéd miatt szavazott erre vagy arra. Mintha nem frakcióülések sorozata és háttérmegegyezések tucatjai vezettek volna a volt német védelmi miniszter bizottsági elnökké emeléséig. A politikus pedig látja, milyen az, amikor Európa hasonlít önmagához, azaz nyilvánvalóan humanista, nem kirekesztő, kimenti a Földközi-tengeren átkelő ismeretleneket, odafigyel a női egyenjogúságra, és persze a klímaváltozás kiemelt figyelmet érdemel. Azaz nagyjából olyan, mint most.
Egyetlen igazi választ se ad egyetlen égető kérdésre sem, viszont hajlandó meghosszabbítani a brexitre szükséges időt, hiszen nyilván azért nem sikerült levezényelni a brit kilépést, mert a gőzerővel dolgozó adminisztrátorok és jogászok a csatornán túl egyszerűen nem értek az ügyek végére.
Beszédes tény az is, hogy az európai jobboldal támogatta, a baloldal részben nem támogatta az új biztost, mint ahogyan az is, hogy a Fidesz támogató szavazatai bizony számítottak a végelszámolásnál. Az Európai Unió jelenlegi felállása nem is eredményezhet mást, mint egy politikailag korrekt, teljesen színtelen-szagtalan bizottságot, olyan vezetővel, aki nálunk többet tud a háttéralkukról, de kevesebbet a valódi problémákról. A német belharc jele, hogy Martin Selmayr, a bizottság túl nagy hatalmú és ambíciójú főtitkára lemond, utódja pedig valószínűleg francia lesz, azaz mintha Von der Leyen „kevésbé lenne német”, mint Manfred Weber, a bukott néppárti csúcsjelölt.
De annyira azért német, hogy ugyanazt az érvrendszert használja, mint összes elődje, azaz Európa érdekeinek védelmezőjeként lép fel, nyitva hagyva azt, hogy ez konkrétan mit jelent. Ilyenkor érdemes behelyettesíteni a német szót az európai helyére, és közelebb járunk az igazsághoz. Ursula von der Leyen valószínűleg igyekszik ugyanazt a tervet megvalósítani a bizottság élén, amit korábban Jean-Claude Juncker, lavírozva a nagyhatalmak keltette viharban, tagadva a tagadhatatlant, hogy az Európai Unió nem egységes közösség, hanem nemzetállamok érdekszövetsége. Amelyben a végső szó minden esetben a németeké.
Mivel érdekekről van szó, s jogegyenlőségről, Magyarországnak egy pillanatra sem szabad beleélnie magát abba a vízióba, hogy mostantól a bizottság megváltozik, s felfigyel az aggasztó jelekre, esetleg figyelembe veszi a szavazópolgárok akaratát. Az Európai Unió nem fog demokratikusabban működni az eddiginél, ahhoz túlságosan nagy és túlságosan sok haszonnal kecsegtet. Viszont igenis kötelessége mindenkinek harcolni a saját javáért, az ország érdekeiért, amelyek így óhatatlanul Európa javát szolgálják. Igen, Ursula von der Leyennek igaza van.
Ideje volna, hogy Európa jobban hasonlítson önmagára, a karakteres, erős és erejét jóra használó, békés kontinensre, amely tudja, milyen értékek mentén épült fel, tiszteli a hagyományait és emlékszik a múltjára, dicső és dicstelen időszakaira. A humanista-egyenlőségpárti-klímarettegő Európa egy közhelygyűjtemény szintjére süllyeszti a kontinens törekvéseit, amely 2020-ra bőven elavulhat. Nem, egy percnyi ideje sincs az uniónak, nem lehet várni a reformokkal, nem lehet kormányozhatatlan államok gyülekezete az EU, ahol minden kérdésre kitérő választ adunk. Tomorrow? Heute? Demain? Nem: ma.
Sitkei Levente
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
