Az FPU döntése miatt veszélybe kerültek a szlovák–magyar irodalmi projektek Havran Kati2026. 07. 31., p – 09:32
A hazai magyar műfordítást is súlyosan érintik a Művészeti Alap (Fond na podporu umenia, FPU) egyre meglepőbb döntései. Korábban még nem fordult elő, hogy egyetlen hazai magyar műfordító se kapjon ösztöndíjat a megpályázott művek fordítására, miközben elutasították a jelenlegi egyetlen műfordításokat is megjelentető hazai magyar kiadó teljes műfordítói pályázatát.
Nemrégen írtunk arról, hogy lehallgatókészülékeket találtak a Művészeti Alappal irodáiban, illetve arról, hogy Matúš Oľha lemondott az alap tanácsának elnöki posztjáról. Az elmúlt időszakban pedig visszatérő témaként foglalkoztunk az alap kétségbe vonható döntéseinek sorozatáról – arról, hogy több rangos, nemzetközi szinten elismert fesztivál, úgymint a Színházi Nyitra és a Konvergenciák is veszélybe került, és arról is, hogy a független kulturális központok is elestek a támogatástól az FPU támogatási rendszerének átalakítása miatt. Most pedig kiderült: az alap idei döntései gyakorlatilag egy teljes év műfordítói munkáját lehetetlenítik el.
Kész kéziratok maradnak a fiókban
A Womanpress jelenleg az egyetlen olyan hazai magyar kiadó, amely kortárs szlovák próza magyar fordításait jelenteti meg, illetve magyarról szlovákra átültetett köteteket is megjelentet. Az elmúlt években a kortárs szlovák prózairodalom számos díjnyertes, a szakma és az olvasóközönség által egyaránt elismert műve jutott el nekik köszönhetően magyar olvasókhoz – és nemcsak az itthonihoz, hanem a magyarországi közönséghez is, hiszen a kiadó rendszeresen részt vesz a budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon.
Emellett a másik irányba, tehát a szlovák közönség felé is nyitott a kiadó, voltaképpen tehát a magyar mellett a szlovák olvasókat is célközönségének tekinti. Az első, szlovák nyelven megjelent fordításkötetük Molnár T. Eszter regénye volt, a Teréz, vagy a test emlékezete, amely Teréz a spomienky jej tela címmel, Lenka Nagyová tolmácsolásában jelent meg idén. A kötet kiváló kritikai fogadtatásban részesült Magyarországon, érdemes megemlíteni, hogy a nemzetközi pályán is elindult már – franciára is lefordították –, a szlovák kiadást pedig az idei BRaK fesztiválon mutatták be Pozsonyban.
A kötet kiadását éppen a Művészeti Alap finanszírozta. Tavaly egy másik, szlovákról magyarra átültetett regény kiadását is megpályázta az alapnál a kiadó, az alap pedig oda is ítélte a kiadásra szükséges összeget – Veronika Šikulová Tremolo ostinato című kötete Mészáros Tünde fordításában látott napvilágot.
Az idei évre a kiadó még ambiciózusabb pályázati tervet nyújtott be, hét könyv kiadását pályázták meg. Az alap azonban a teljes tervet elutasította, vagyis a Womanpress a tervezett kötetek közül egyetlenegy megjelenésre sem kapott támogatást,
tudtuk meg a kiadó egyik társvezetőjétől, Tomko Noszek Barbarától.
A pályázatban négy magyar mű szlovák nyelvű kiadása szerepelt. Ezek között volt Péterfy-Novák Éva tabudöntögető kötete, a kapcsolaton belüli erőszak, egy sérült gyermek sorsát és a társadalmi közöny témáit feldolgozó Egyasszony, amely annak idején hatalmas társadalmi elismerést váltott ki Magyarországon.
Szintén a tervek között szerepelt Harag Anita Évszakhoz képest hűvösebb című novelláskötete is. A kötet az elmúlt évek magyar prózájának egyik legtöbbet emlegetett darabja, amelynek kifejezetten elismerő volt a kritikai fogadtatása – a szerző Petri György- és Margó-díjat is kapott érte.
Napvilágot látott volna továbbá Szalai Dóra Dórika és a cukorbetegség kalandjai című gyermekkönyve, valamint Durica Katarina Mennyit adtál érte? című regénye is. Durica Katarina jó példa arra, hogy egy szlovákiai magyar szerző művei nemcsak a hazai kulturális térben mozognak, hanem a magyarországi intézményrendszerben is jelen vannak – A rendes lányok csendben sírnak című regényét például az egyik legrangosabb budapesti színház, a Vígszínház adaptálta színpadra.
Vagyis olyan kötetek kerülhettek volna a szlovák olvasók kezébe, amelyek meghatározó, sőt, rendkívül népszerű alkotásai a kortárs magyar irodalomnak.
A magyar olvasók pedig három kortárs szlovák írónő – Katarína Mikolášová, Juliana Sokolová és Zuzana Široká – nemrég megjelent köteteinek megismerésétől esnek el. Szintén olyan szerzőkről van szó, akik jelentős szakmai és olvasói sikert arattak.
A helyzet kihat a jövő évre is
Mindez azért különösen problematikus, mert olyan műfordításokról van szó, amelyek már elkészültek, tehát amelyeken a műfordítók hónapokon át dolgoztak. A kiadó ráadásul a maximálisan igényelhető kötetszámmal pályázott.
„Ez annyiban nehezíti meg a jövő évet, hogy ha egy év múlva ismét mindegyik kötettel pályázni szeretnénk a Művészeti Alapnál, akkor már nem tudunk új kéziratokat beemelni“
– mondja Tomko Noszek Barbara. „Gyakorlatilag egy évvel tolódik az egész program. Van olyan fordító, aki ezt vállalja, de azért úgy terveztük, hogy a könyvek már tavasszal megjelenhetnek.“
A kiadó vezetője elmondta, jelenleg azon gondolkodunk, hogyan tudnák önerőből finanszírozni a kiadásokat, vagy támogatókat találni, hogy a kiadó tevékenysége ne álljon le egy teljes évre.
„Ha nem tudunk új köteteket megjelentetni, akkor nem tudunk friss kiadványokkal jelen lenni a BRaK fesztiválon, amely az egyik legfontosabb bemutatkozási lehetőségünk, ahogy a magyar fordítások esetében a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál“
– fogalmazott Tomko Noszek Barbara.
A kiadó történetében még soha nem fordult elő, hogy egyetlen megpályázott fordítás kiadására sem kapott volna támogatást a Művészeti Alaptól. A kiadót Bolemant Lilla alapította a Phoenix Polgári Társulás kiadójaként, majd két évvel ezelőtt Tomko Noszek Barbara és Matús Czinege Noémi vette tőle át a kiadó vezetését. A jelenleg már Womanpress név alatt működő kiadó tavaly tehát két kötet megjelentetésére kapott támogatást, 2021-ben pedig a benyújtott négy könyv közül három kiadását támogatta az alap. A kiadó 2022-ben, 2023-ban és 2024-ben nem pályázott a Művészeti Alapnál.
Más kiadók és ösztöndíjprogramok
A műfordítások kiadására egyébként a szlovák kiadók közül sem pályázik sok szereplő, hiszen a legtöbb neves kiadó portfóliójának gerincét az eredeti irodalom alkotja. Éppen ezért különösen meglepő, hogy a kevés pályázó közül több elismert kiadó is elutasításban részesült. Támogatás nélkül maradt például a világ különböző pontjain, különböző nyelveken készült irodalmi riportokra specializálódott Absynt, de nem kapott támogatást a műfordításokra szintén nagy hangsúlyt fektető BRaK kiadó sem.
Hasonlóan váratlan eredmények születtek a műfordítói ösztöndíjprogramok esetében is. Ezeket a támogatásokat a műfordítók arra az időszakra igényelhetik, amikor egy kötet fordításán dolgoznak. Az idei döntések nyomán azonban több elismert szakember is támogatás nélkül maradt, úgy mint Merva Attila, Cselényi Fodor Olívia, Lenka Nagyová, Böszörményi Péter, Mészáros Tünde és Vályi Horváth Erika.
A műfordítók így idén nemcsak a könyvek megjelenéséhez kapcsolódó bevételektől esnek el, hanem attól az ösztöndíjtól is, amely egy-egy mű fordításával járó több hónapos munkát hivatott kompenzálni. Ezidáig nem volt példa hasonló helyzetre.
A kétszeres Madách-díjas műfordító, Vályi Horváth Erika – aki eddig mintegy negyven könyvet ültetett át magyar nyelvre – Etela Farkašová frissen megjelent Az őszidő barátságai című szlovák kötetének fordítására pályázott. A Művészeti Alap úgy indokolta a döntést, hogy elismeri a szerző jelentőségét és a benyújtott fordítás magas szakmai színvonalát, a támogatást azonban azok a projektek kapták, amelyek a szakmai értékelés során magasabb pontszámot értek el.
„Úgy gondolom, a magas minőségű, értékes kultúrát művelő emberek kiéheztetése a cél”
– véli Vályi Horváth Erika. „De ki kell tartani, minden elmúlik egyszer. Évek óta alulfinanszírozott körülmények között dolgozunk, ennek ellenére tesszük a dolgunkat, mert szeretjük, amit csinálunk. Ugyan sok a pályaelhagyó, de mi még kitartunk, mert bízunk a változásban és azokban az értékekben, amelyeket képviselünk.”
„Szerintem öngólt lő az a rendszer, amely nem finanszírozza a saját kultúrája idegen nyelvű népszerűsítését szolgáló projekteket. Így a kultúra bennfentes és provinciális marad, pedig a kortárs szlovák irodalom bitang jó és bátor”
– mondta lapunknak a műfordító.
Vályi Horváth Erika mindeközben nem adta fel: a körülmények ellenére új könyvkiadó alapításába kezdett. A frissen létrejött A1 Books célja szintén a minőségi irodalom közvetítése lesz, így a kulturális élet szereplői várhatóan még sokat hallanak róla.
A Művészeti Alap idei döntései ugyanakkor jóval túlmutatnak néhány elutasított pályázaton. A támogatás nélkül maradó fordítások elkészült kéziratokat, hónapok munkáját és olyan könyveket jelentenek, amelyek hidat építenének a szlovák és a magyar kultúra között. Ha ezek a projektek nem jutnak el az olvasókhoz, annak nem csupán a műfordítók és a kiadók látják kárát, hanem a két irodalom közötti párbeszéd is szegényebbé válik.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
