Budapest, 1949. december. Az első 70-es trolibuszjárat indítása Budapesten. A troli oldalán az “Éljen a Bolsevik Párt és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom lángeszű vezére: Sztálin!” szövegű felirat áll. (Fotó: MTI /Magyar Fotó/ Szécsényi József)
December 21: az év legsötétebb napja, Sztálin születésnapja – e mondatért már börtönbe lehetett jutni 71 évvel ezelőtt Budapesten. Épp úgy, mint a Szovjetunió által megszállt, többi európai országban is, melyekben 1949 december 21-én látványos körülmények között ünnepeltették meg a diktátor 70. születésnapját. Egy napot, melynek emlékét ma is őrzi a pesti trolibuszok számozása. Csakhogy ez a nap a valóságban soha nem volt Joszif Dzsugasvili, a tbiliszi bank egykori kirablójának születésnapja. Sem a hetvenedik, sem a hetvenegyedik.
Miközben 2011. március 23-án törölték Budapest díszpolgárainak névsorából a mozgalmi nevén Sztálinként ismert Joszif Dzsugasvilit, a pesti trolibuszok számozása a mai napig megmaradt. Nem a véletlen műve ugyanis, hogy a 70-essel kezdődik a budapesti trolijáratok számozása. Éppen 71 évvel ezelőtt, 1949. december 21-én ünnepeltették meg a Szovjetunióban és a szovjet befolyás alá kerül államokban, így hazánkban is Sztálin 70. születésnapját. A kommunista propaganda minden eszközét bevetette, hogy emlékezetessé tegye ezt a napot, ez okból éppen Sztálin születésnapján indították.
Budapesten, ahol egyébként a város földrajzi adottságaiból is következik, hogy trolibuszokat Budán érdemes működtetni, 1933. december 16-ától volt trolibusz-közlekedés Óbudán. A városrészben található szintkülönbség miatt ezek a buszok a fékenergiát elektromos energiává alakítva viszatáplálták a hálózatba. A műszaki feltételeket biztosító elektromos hálózat a járművekkel együtt a világháborús pusztítások alatt tönkrement. A háború utáni újjáépítés során viszont szóba sem jöhetett, hogy az „úri Magyarország” jelképének tekintett Budán (ahonnan kivontak szinte minden állami kulcsszervet) indítsák be a szigorúan szovjet mintára felszerelt trolihálózatot.
A pesti troli indításakor tehát még emlegetni sem volt ajánlatos, hogy a budapesti trolinak már 16 esztendős múltja volt, s hogy hazánkban már 1904-ben, tehát az „új” troli üzembe helyezése előtt 45 esztendővel gurultak már, országszerte a trolibuszok (így Poprád és Ótátrafüred között, később Nagyszebenben és Pozsonyban is). A járművet így köszöntötte a Latabár-féle kabaré: „Megjött a troli, örül neki minden proli.”
A korabeli, szovjet ízlést tükröző ünnepségek keretében adták át tehát 1949. december 21-én, a diktátor aznap megünnepeltetett 70. születésnapján a 70-es trolit. A 70-es, s a többi 13 trolijárat számozása is azért viseli a 70-től 83-ig terjedő számsort, mert az újabb járatokat a 70-es számtól kiindulva, növekvő sorrendben számozták meg.
Csakhogy Sztálin, avagy Joszif Dzsugasvili 70. születésnapja valójában nem 1949. december 21-ére esett. Ennek egyszerű ok az, hogy Sztálin a korabeli, hivatalosan ismertetett adatokkal szemben nem 1879. december 21-én született. Ez a nap, melyet a tbiliszi ortodox papi szeminárium egykori lelkes diákjának születésnapjaként vonult be egykor a hivatalos történetírás lapjaira, s mely napon később Budapesten trolibuszt avattak, ma már csak „Sztálin hivatalos születésnapjaként” ismert, mint arról a Wikipédia orosz verziója is említést tesz. Joszif Dzsugasvili ugyanis több mint egy évvel korábban, 1878. december 18-án (a Julián-naptár szerint december 6-án) látta meg a napvilágot. Tehát 1949. december 21-én nem 70, hanem 71 éves volt.
Ez az ambiciózus, ám kíméletlen és kegyetlen, ugyanakkor jó eszű és törtető fiatalember tudatosan építette karrierjét, azt nem egyszer a legendák, mesék világához fűzhető elemekkel tűzdelve. Már az 1890-es évek vége felé, a tbiliszi ortodox papi szeminárium diákjaként kezdte átlátni, hogy az általa a Kaukázusba üldözött, száműzött marxisták jóvoltából megismert, szélsőbalos körök – melyeknek szervezett munkájába, marxista olvasókört szervezve, maga is bekapcsolódott – jóval komolyabb pályafutást ígérnek számára, mint az, hogy helyi papocskaként temetéseken és keresztelőkön tartsa a markát némi baksisért.
A pénzt egyébként sem vetette meg: részt vett a híres, Európa-szerte ismertté vált, 1907-es, Jereván-téri nagy bankrablásban. A támadás valóságos vérfürdővel járt, s mivel Sztálin inkább a szervezők között volt, elmondható, hogy ez a negyven halálos áldozatot és ötven sebesültet követelő rablógyilkosság lett a későbbi diktátor első mészárlása. A pénz – 3,6 millió amerikai dollárnak megfelelő összeg – egy részét Leninnek juttatták el. Éppen a pénzösszeg utáni nyomozás miatt menekülhetett Svájcba a később Németország által, mintegy ügynökként, egy puccs kirobbantásának feladatával visszajuttatott Ulajnov. Sztálin ebben az időben Tbilisziben még „Koba”-ként volt ismert: akkor épített legendáját Alekszandr Kazbegi grúz író regényhősére építette.
Mulatságos adalék a diktátor emlékezetét illetően, hogy a Népszava még néhány éve is felkapta és terjesztette azt a városi legendát, miszerint a véres kezű Dzsugasvili „nemesi származék” volt, egy híres tudós mostohafia.
A Sztálin nevet, mint már említettük, Lenint utánozva adta szintén önmagának: a Сталин először a Szociál-demokratában 1913. január 12-én megjelent cikke aláírásaként bukkan fel. A „sztálin” (сталин) szó nagyon valószínű, hogy az orosz „acél” (сталь) gyakori személy-képzős változata (hasonlóan a mozgalmi nevét a Léna folyóból eredeztető Lenin nevéhez), ami egy fogalommal összefüggő személyt jelentő főnevet eredményez.
Egyelőre homályba vész, hogy 1922-es hatalomra kerülésekor miért változtatta meg születési időpontját. Tény, hogy a hatalmat átvéve erre a dátumra módosította születésnapját. A legkevésbé sem kizárt, hogy személyes imázsépítésének ez az új dátumra összefügg a téli napforduló időpontjával. Az ókor óta erre a napra teszik „a fény születését”. Szent Miklós napja helyett, amikorra az eredeti születésnapja esett (legalábbis a Julián naptár szerint) elegánsabbnak tűnt a fényhozó szerepe. Arra viszont nem gondolhatott, hogy ez egyben az év legsötétebb napja is, ezért is járt súlyos következményekkel e komikus párhuzam hangoztatása 1949. december 21-én, Budapesten.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
