A minap elemeztem azt a különleges jelenséget – A Bayer Zsolt utáni univerzum sajátosságai című szövegemben –, amely az utóbbi néhány évben ütötte fel a fejét, és jobb híján kormánymédiának nevezem. Tamás Gáspár Miklós, az éles eszű és aranytollú gondolkodó terrorsajtónak titulálta a képződményt. Ez beszédes ugyan, de annyiban pontatlan, hogy a terror mindig félelmetes, ez ellenben mérhetetlenül és mindenestül röhejes. A terminológiai dilemmák, igaz, végső soron másodlagosak. A lényeg, hogy amivel dolgunk van – már ha van –, az egyrészt nem kormánypárti, hiszen ez a jelző önálló identitást feltételezne, hanem valójában a kormány tulajdona, amennyiben annak 100 százalékos befolyása alatt áll. Másrészt és mindenekelőtt nem sajtó.
Önidézet: „Az Orbán Viktor-i – avagy Habony Árpád-i, Arthur Finkelstein-i, mindegy – médiavilág ugyanis mindenen túl van, amit korábban elképzelni sem bírhattunk. Messze-messze túl Bayer Zsolton és univerzumán. Egyszerűen kilépett a nemrég még létezett keretek közül. Ezek nem újságok, rádiók, tévék. Ezek tömegpusztító fegyverek.”
Bizony. Hogy még világosabb legyen, ne ragadjunk le Bayer Zsoltnál. Vannak más újságírók is, akik megannyi okosság mellett hülyeségeket is írnak néha – vagy olyat történetesen, amivel nem értünk egyet –, Bede Mártontól Tóta W. Árpádon, Dezső Andráson, Szőnyi Szilárdon, Balogh Gáboron, Szentesi Zöldi Lászlón át a címszereplőig akkora batár széles a paletta, hogy csak úgy hemzseg rajta a számtalan betűvető. (Magamat csupán a velem született szerénység okán nem hozom szóba.) Ezek mind azt teszik, ami a dolguk. Észrevesznek, felismernek, elemeznek, megítélnek.
Az új univerzumban ellenben nincs szó semmi ilyesmiről. Az új univerzum elemeit és figuráit kizárólag arra tartják, hogy üssenek. Még egy önidézet, elnézést: „A Ripost–TV2–Origo konglomerátum általam nem kis részben jól és régóta ismert prominensei nem pártkatonák. Egyszerűen csak katonák. Zsoldosok. Semmit sem tesznek meggyőződésből. Semmit sem gondolnak a világról. Amikor gondolkodnak, hatalmi technikákról és pénzről gondolkodnak. Pontosan úgy, ahogy a párt is teszi, amely alkalmazza és fizeti őket.”
Remek példa erre a sanyarú sorsú Origo szombati cikke. Ez: „Megpróbálta elhallgatni a jobbikos zsidózást Simicska Indexe”. Nincs amúgy egyedül ez a darab, minden napra jut hasonló vagy hat, de ez kétséget kizáróan tökéletes a hibátlanok között is. Egyfajta fároszként illusztrálja a tételt, mely szerint az igazmondás kényszere mellett nem egyszerű megküzdeni azokkal, akik heveny hazudozásra esküdtek fel. Már magában a címben is nem kevesebb, mint három harsány hahotázásra késztető ganajságot sikerült elrejteni.
Amelyek aztán merész sűrűséggel sorjáznak magában a szövegben is, laza lábbal ugrándozva Simicska Lajos, a gazda ékköveitől a lemondott főszerkesztő lemondásának okain át a rendszerváltás óta eltelt időszak legnagyobb botrányáig. A legjobb rész: „Úgy tudjuk, a függetlenség szimbólumaként jellemzett Bodolai egy Tóth-Szenesi Attila nevű Index-újságírón keresztül diktálta Simicska Lajos utasításait. Nem meglepő, hogy ezek után csodák csodájára Tóth-Szenesi Attilát neveztette ki Simicska Bodolaival főszerkesztőnek.”
Szegény Bodolai László és szegény Tóth-Szenesi Attila életükben nem találkoztak a gazdával. Gazdával még csak-csak, de a gazdával, nos, vele nem.
Az állatorvosi lóság legvagányabb része mindazonáltal nem is a blőd és pofátlan hazugságok halmozásában van. Inkább a stílusban. Melyen két dolog is átüt. Az egyik, hogy aki ezeket írja, a saját szavaiból sem hisz el egyetlen árva szótagot sem. A másik, hogy kötelező úgy fogalmaznia, szájbarágósan, okoskodósan, általános iskola, ötödik osztályosan, háromszor megismételve a tételmondatokat, mintha gyengeelméjűeknek akarná megmagyarázni a világot. Csak hogy értsék. Csak hogy világos legyen, hogy mit gondolnak olvasóikról. Akarom mondani: a szavazóikról.
Miért nem reagál erre az Index? Vagy a G. Fodor Gábor-féle 888 rendszeres piszkálódásaira a 444? A válasz egyszerű. A cél az agymosott és agymosható agyak további mosása mellett a provokáció. A reakció őket igazolná. Azt jelentené, hogy azonos pályán fociznak, azonos szabályok szerint. Ami a legkevésbé sem igaz. A 888-nak annyi a köze a 444-hez, hogy onnan lopta az ötletet a nevéhez. Vagy annyi, mint a Puskás Akadémia FC-nek a Real Madridhoz. Ha értik, hogyan értem. Origo vs. Index – ugyanez, annyi különbséggel, hogy ezek nem olyan régen még összevethetőek voltak.
Utána vagyunk a posztmodernnek, állapítottam meg múltkor. A nyelvhasználat és a hazudozás intenzitása emlékeztethet régi időkre – nem ám a Kádár-rendszerre, ugyan, a Magyar Ifjúság vagy a Népszabadság publicistái-riporterei sokkal-sokkal szabadabbak voltak, a pártélet rovatok munkatársait is beleértve –, de ha merítettek is a múltból, amit létrehoztak, tényleg új minőség. Karakterében feltétlenül.
Nem kérdés: ennek az origós cikknek komoly díjat kellene adni. Tudomásom szerint aktuálisan nincs, ami konkrétan illene rá – úgy tartalmilag, mint formailag –, ez esetben ellenben ki kellene találni valamit. A Habony Árpád-díj túl magától értetődő lenne. A Rogán Antal-díj szintén. Különben is, ezek élő, erejük teljében lévő alakok. A Goebbels meg bombasztikus. A Zsdanov dettó.
Ráadásul egyik sem fejezné ki eléggé, hogy – ismétlem – milyen röhejes az egész. Mószer Aranka jutott még eszembe – de az sem az igazi. Elfelejtették az emberek az ilyeneket. Úgyhogy hadd gondolkodjam még kicsit. Ráérek – és muníciót is fogok kapni bőven. Végtére valósággal forrnak a betűk a habonyi-rogáni boszorkánykonyhákban!
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
