Az Európai Parlament csütörtöki plenáris ülésén olyan nyilatkozatot fogadott el, amelyben lényegében megfenyegette a tagállamokat, ha nem teljesülnek feltételei, megvétózza a négy nap kemény tárgyalásai árán elfogadott újjáépítési csomagot.
Ahogy arról korábban beszámoltunk, az EP képviselői egyre agresszívebben követelnek beleszólást főleg az uniós pénzügyi keretek felhasználásába. A mostani ellenkezés hátterében kompetenciaharc és a gigászi mentőcsomag és büdzsé forrásai feletti ellenőrzés vágya éppúgy megtalálható. Persze, mindez a megszokott ideológiai indoklás körítésébe csomagolják, a sajtó előtt olyan közhelyeket puffogtatva, mint a jogállamiság, a zöld megállapodás vagy a „humanitárius” szempontok.
Arra még mindig kicsi az esély, hogy az EP meg merné torpedózni az EU történetének legnagyobb pénzügyi csomagjáról szóló megállapodást, a sajtón keresztüli politikai nyomásgyakorlást kihasználva azonban néhány szempontot keresztülnyomhatnak az Európai Tanácson.
A baloldali-liberálisok és az álkonzervatívok is elégedetlenek
„Jelenleg nem vagyunk hajlandók lenyelni az ön által említett keserű pirulát”
mondta a CDU-s Manfred Weber (német), az EPP elnöke csütörtökön Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottságnak. Ez utóbbi ugyanis azzal próbálta meggyőzni az EP-képviselőket, hogy az Európai Tanács által elért megállapodás „nehezen lenyelhető”, mert csökkentek az uniós programokra szánt összegek, de még mindig több maradt kasszában, mint amivel visszavágták a kölétségvetéseket.
Weber nem tartotta elég ambiciózusnak az pénzügyi keret elosztását, majd az „EU pénzéből keletkező hozzáadott érték” számon kérhetőségét firtatta beszédében.
A szocialista (S&D) képviselőcsoportból Iratxe Garcia kijelentette, hogy számukra elfogadhatatlan a kutatásfejlesztésre, Erasmus programra, digitalizációra és humanitárikus segítségnyújtásra szánt keretek visszavágása. Dacian Ciolos, a liberális pártcsalád frakcióvezetője szerint „nem szabad feláldozni az Európai Projektet a csökkentések oltárán”. Ez utóbbi azért is különös kijelentés, mert az Európai Tanács épp az európai (és főleg az euró) projekt túlélése érdekében hozott kompromisszumokat egy nulla összegű játékban.
A Zöldek a Zöld Megállapodástól való visszalépésnek tekintik az ET költségvetési döntését, mert visszavágta a széndioxidmentes acéltermelés támogatásának keretét, a jövőbeli befektetés keretét 30,3 milliárd euróval kurtították meg, a szénbányászatból élő régiók zölddé alakítására szánt program keretei pedig 40 milliárdról 10 milliárdra csappantak. Ráadásul Lengyelországot nem sikerült kényszeríteni (értsd: uniós források elvételével megzsarolni), hogy fogadja el az uniós karbonsemleges gazdasági célkitűzéseket.
Von der Leyen és Charles Michel ET-elnök szavaiból úgy tűnik, hogy igyekeztek tiszteletben tartani a nagyobb hatáskörre vágyó EP képviselőinek “aggodalmait”. Von der Leyen hangsúlyozta, hogy az EP is beleszólást kap az újjáépítési alap felhasználásába, az EB-elnök azt javasolta, hogy az nemzeti kormányok és az EP között majd az Bizottság közvetít a pénzek felhasználását illetően.
Von der Leyen ígéretet tett arra is, hogy az Európai Bizottság folytatja a régóta tervezett, uniós szintű adók (műanyag-adó, digitális adó) részleteinek kidolgozást. Mivel ezeket uniós szintű adók, a felhasználásukról már nem a nemzeti kormányok, hanem az EP dönthetne – elvileg.
A Bizottság elnöke azt is megígérte, hogy a jogállamisági kritérium ott lesz a pénzosztás feltételei között, igaz, rögtön hozzátette, hogy egyelőre nincs egyértelmű konszenzus ebben a kérdésben és nincsenek a konkrétumok törvénybe iktatva, de „gondoskodni akar arról, hogy előrelépés történjen az ügyben”.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
