Sztankó Attila liturgikus jegyzetét olvashatják.
Az Eucharisztia és a házasság szentsége közötti kapcsolat alapjait a teremtés és a megtestesülés misztériumának összefüggéseiben találjuk és értjük meg. E két szentség kapcsolatának megvilágítása érdekében röviden összefoglaljuk a házasság teológiájának alapjait.
A házasság intézménye ősidőktől kezdve vallásos jellegű szertartás volt, még olyan népeknél is, amelyek nem ismerték a bibliai kinyilatkoztatás tanítását a férfi és a nő kapcsolatának misztériumáról. A benne lévő ősélményt mégis megélték, és gazdag szokás- és rítusrenddel ünnepelték.
Az ószövetség gondolkodását annyira meghatározza az Istennel való szövetségi kapcsolat, és a hétköznapokat is annyira átjárja ennek a kapcsolatnak a tudata, hogy ennek fényében a házasságkötés és maga házasság mintegy profán jellegűnek is tekinthető, mivel a menyegző és a hozzá tartozó szokások uralják az eseményt. Mélységében, zsigereiben viszont a teremtés szentségét hordozza: „Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten »Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet! Hajtsátok azt uralmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és minden állaton, amely mozog a földön!«” (Ter 1,27–28)Az emberi faj önmagában, egzisztenciális módon hordozza annak képét, aki teremtette, ezért nincs szüksége elképzelt istenségek bálványképeire, de önmagát sem tekintheti képmásként istenségnek. A kép(más) és a hasonlóság sokkal inkább küldetés: egyre inkább, mind mélyebben hasonlítani arra, akire a képmás utal. Az ember feladata megjeleníteni Istent, a Teremtőt. A megtestesülés misztériuma ennek a küldetésnek a kulminációs pontja, nekünk pedig hivatásunk és küldetésünk értelme (vö. Zsolt 8,1.5–9).
Az embert kétneműsége és a termékenység a teremtett világ természetével kapcsolja össze. A házasság viszont a Teremtő teremtménye iránti elköteleződéséből fakad, vagyis amilyen a Teremtő viszonya művéhez, olyan a házassági viszony természete is, amelyben a férfi és a nő kölcsönösen, egymás felé élik meg a Teremtő egész világhoz való viszonyát: a házasság személyt, egzisztenciát és családot alkotó, alakító misztérium.
A kölcsönösség abban mutatkozik meg, hogy az asszony egyenrangú segítője (a héb. ézer hímnemű főnév!), sokkal inkább társa a férfinak. Közösségük, kapcsolatuk a teremtett világ legintenzívebb kapcsolata. Ebben a kapcsolatban bontakozott ki az ember emberségtudata és örömteli tudatra ébredése.
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
