Az EU gazdasága és a migráció

Az EU gazdasága és a migráció

Európában bőven van képzett munkaerő, semmi értelme bevándorlók tömeges alkalmazásának.

A migráció mellett érvelők arra hivatkoznak, hogy a bevándorlás azért jó Európának, mert serkenti a gazdaságát, csökkenti a munkaerőhiányt és – hosszabb távon – megállítja az EU lakosságának fogyását. Azonban ezek az állítások nagyon könnyen cáfolhatók. Az európai gazdaság gondjai nem új keletűek, a megoldások is nyilvánvalók: a munkaerőhiányt csökkenteni lehetne az EU-n belüli munkanélküliek munkába állításával, a gazdaság dinamizálásához pedig kevesebb bürokráciára és több innovációra lenne szükség. Viszont a cégek egyre jobban le akarják szorítani a béreket, hogy költségeiket csökkentve növelhessék versenyképességüket.

A migráció elvileg olcsó munkaerőtömeget jelenthetne a bérköltséget csökkenteni akaró, elsősorban német nagy cégek számára, de csak elvileg. Gyakorlatilag ugyanis nem valószínű, hogy a többnyire tanulatlan, az európai munkakultúrával nem rendelkező emberek képesek lennének a cégek által elvárt fegyelmezettséggel és termelékenységgel dolgozni. Arról nem is beszélve, hogy éppen azokat a munkaköröket, amelyeket ezek az emberek esetleg ma be tudnának tölteni, nagyon gyorsan felváltják majd a robotok.
Az Európai Unió problémáit éppen ezért a migráció nem fogja megoldani. Azokat saját magának, erőforrásaira támaszkodva, a családokat és kis cégeket helyzetbe hozva kellene megoldania. Ennek bizonyítására nézzünk néhány konkrét adatot!

Ma az EU gazdasága romló teljesítményű, gyenge versenyképességű, egyre kevésbé innovatív régió, jelentős adósságszinttel és magas munkanélküliséggel. Közben nő a szakadék az egyes országok között fejlettségi szintben és életszínvonalban egyaránt, ami növeli a belső feszültséget. Ezt bizonyítja az úgynevezett fejlettségi mutató, amely az egyes országok egy főre jutó bruttó hazai termék- (GDP-) értékét az EU-s átlagértékhez viszonyítva mutatja meg a felzárkózottság mértékét. A 28 országból csupán 11-ben volt 2016-ban az EU-átlagot meghaladó fejlettségi szint, 17 ország pedig nem éri el az EU-s átlagot.

A 17 országból 2013-hoz viszonyítva négy országnak – Olaszország, Ciprus, Észtország, Görögország – romlott, négynek pedig változatlan maradt a helyzete. A szétszakadó Európa természetesen együtt, gazdasági régióként sem tud jól teljesíteni. Ez mutatja a világ többi országaihoz, régióhoz mért lemaradása a versenyképesség területén. A Világgazdasági Fórum 2016–17. évi versenyképességi listájának első tíz helyén csak öt EU-s ország található. A versenyképesség alakulása hatással van arra, hogy egy ország vagy egy régió gazdasági teljesítménye hány százalékát teszi ki a világgazdaság teljesítményének. Az uniós térség által előállított GDP 1980-ban a világban megtermelt GDP 30 százalékát tette ki. 2015-re ez az arány 17 százalékra csökkent.

Ez jelentős pozícióvesztést jelent, ami együtt jár az EU-nak a világ ügyeit befolyásoló képessége gyengülésével is. Európa gyengülése teret nyit mások számára. Míg az európai teljesítmények romlanak, az ázsiai feltörekvő országok gazdasági eredményei javulnak. A nemzetközi előrejelzések szerint a világ gazdasági növekedése 2017 és 2018-ban 3,4 és 3,6 százalék lehet. Kína 6,5 százalékkal bővítheti gazdaságát. Viszont az EU mindkét évben csupán 1,8 százalékos növekedésre számíthat. Ez előrevetíti a lemaradás folytatódását. Az Európai Fejlesztési Bank 2016. januári tanulmánya (Az EU versenyképességének helyreállítása) így fogalmaz: az EU versenyképessége húsz éve folyamatosan romlik.

Ennek egyik oka, hogy keveset ruház be az emberekbe, nem eléggé innovatív, továbbá nem hasznosítja megfelelően a rendelkezésére álló képzett munkaerőt és tudományos eredményeket, valamint nem támogatja a vállalkozószellem kibontakozását. Az OECD már a 2009. évben megjelent Innováció és növekedés című tanulmányában felhívta a figyelmet arra, hogy az EU részesedése a világ kutatás-fejlesztési ráfordításából az 1996. évi közel 30 százalékról 25 százalék alá csökkent, míg ugyanezen időszakban Kína 2 százalékról közel 8-ra emelte részesedését.

A legfrissebb EU-s innovációs jelentés megállapítja, hogy az EU lemarad az innová­ciós eredmények tekintetében Kanada, Ausztrália, Japán, Dél-Korea és az USA mögött, és a nagyobb országok közül csak Oroszországot, Indiát, Brazíliát és Dél-Afrikát előzi meg. Kínánál még jobbak az eredményei, de Kína rohamléptekkel hozza be az EU-t, mivel az elmúlt hat évben hétszer gyorsabban javította innovációs teljesítményét, mint az EU. Az innovációt nyilvánvalóan gátolják az egyre erőteljesebb központosítási törekvések, az óriási bürokrácia és a növekvő bizonytalanság. A gyenge gazdasági teljesítmény következménye a magas munkanélküliség is, amelynek átlagos szintje jelenleg 7,7 százalék, az eurózónában pedig 9,1 százalék.

Hírdetés

Az egyes országokban az értékek között nagyon nagyok a különbségek a legalacsonyabb 2,9 százalékos cseh, a 3,8 százalékos német és 4,3 százalékos magyar értéken át a 9,6 százalékos francia és 21,7 százalékos görög értékig. A munkanélküliségi adatok bizonyítják, hogy Európában bőven van képzett munkaerő, ezért semmi nem indokolja a képzetlen migránsok alkalmazását. Az EU eladósodottsága is nagy. Öt ország esetén a GDP 100 százaléka fölött, további öt esetén 80 és 99 százalék között van az államadósság szintje, miközben a maastrichti kritériu­mok szerint csak 60 százalékos lehetne. Az EU-t tehát komoly gazdasági és társadalmi problémák feszítik, amelyekre nem találja a megfelelő megoldásokat. Kiváló bizonyíték erre a görög helyzet kezelése is.

A 2010 óta Görögországnak megítélt „mentőcsomagok” csak a hitelező bankokat mentették meg, nem a helléneket. A görög adósságállomány 180 százalék körül van, ami nyilvánvalóan visszafizethetetlen. A görög munkanélküliség továbbra is magas. Az átlagérték 21,7 százalék, a fiatalkorúaké pedig 47 százalékos! A lakosság egy főre jutó jövedelme 2010 óta reálértéken 34 százalékkal csökkent. A megszorításos gazdaságpolitika nyilvánvalóan nem működik. Viszont hozzájárul az EU szétszakadásához éppen úgy, mint az, hogy az erősebb országok, közöttük is elsősorban Németország az alacsonyabb bérű perifériaországokba kihelyezett termelés bázisán elért versenyképesség-előnnyel jelentősen tudják növelni exportjukat és erősíteni gazdaságukat, miközben az olcsó termelő telephellyé vált országok lemaradtak a versenyben.

A problémahalmaz ismeretében egyértelmű, hogy a migráció nem megoldás, hanem további gond Európa számára. Ennek tükrében érdekes az IMF (Nemzetközi Valutaalap) legfrissebb elemzése, amelyik azt javasolja, hogy a munkára alkalmas migránsokat mielőbb integrálni kell a munkaerő­piacra, illetve azokat, akik „feleslegesek”, egy új rendszer segítségével szét kell osztani. Viszont a jó szakmunkásokat, különösen Németországnak, továbbra is Kelet-Európából kell „beszerezni”.

Az EU-nak először is saját munka nélküli tömegeit kellene munkához juttatni. Továbbá vissza kellene térni az alapító atyák gondolatához, a sikeres EU létrehozásához. Ehhez többet kellene költeni innovációra, növelni kellene az európaiak tudásszintjét minden országban, továbbá a kevésbé fejlett országokra nem kihasználható erőforrásként és a Nyugat gyengébb minőségű termékeinek piacaként, hanem partnerként kellene tekinteni. Ugyanis ha továbbra is a nagytőke globalizációs, költségminimalizáló stratégiáját kívánja az EU vezetése megvalósítani a gyengébb országok kárára, akkor az előbb-utóbb az EU széteséséhez fog vezetni. Ezt a folyamatot nem lesz képes megállítani a kétsebességes, azaz a még jobban centralizált Európa sem.

Az pedig végképpen nem segít, ha a problémákra rámutató V4-országokkal nem egyenrangú partnerként tárgyal az EU vezetése, hanem az akaratát mindenféle, a demokratikus megoldásoktól távol álló módszerekkel, fenyegetésekkel, bomlasztással akarja rájuk kényszeríteni. Ezt példázza a lengyelek és a magyarok állandó leckéztetése, büntetőeljárások indítása, illetve kilátásba helyezése. Ráadásul az EU lépéseit megtámogatandó, a hitelminősítők is belépnek a „fegyelmezők” közé. A Moody’s például július 31-én közölte, hogy a legutóbbi, a bíróságokkal kapcsolatos lengyel lépések, illetve a migránsok szétosztásával szembeni fellépés miatt a lengyelek leminősítésre számíthatnak. Az EU tehát rossz úton jár, a migráció pedig nem segíti a jó útra térést.

Mit tehetnek ebben a helyzetben a V4-országok? Természetesen érvelniük kell, bizonyítaniuk kell igazukat. Ki kell állniuk az erős nemzetállamokra épülő erős EU gondolata mellett. Azonban ez nem elég.

A megoldás nyilvánvaló: a politikai szolidaritáson túl a V4-ek erős gazdasági tömbbé kell hogy fejlődjenek, csökkentve gazdasági függőségüket a fejlettebb EU-s országoktól. Létre kell hozni a Varsó–Budapest gazdasági tengelyt, amelynek mentén meg kell teremteni a korszerű infrastruktúrát és az erős helyi, de a többi V4-ország cégeivel együttműködő gazdaságot.

Ez nem biztos, hogy tetszik majd az EU vezetőinek, hiszen nem véletlen, hogy saját nagy cégeik érdekeit szem előtt tartva, EU-s forrásokból elsősorban a kelet–nyugati útépítéseket támogatták. Azonban ez a nemzeti érdek. Továbbá a V4-ek gazdasága ma már van annyira erős, hogy saját forrásokra támaszkodva, összehangolt gazdasági stratégiát alakítson ki és valósítson meg: migráció nélkül.

Csath Magdolna

A szerző közgazdász, egyetemi tanár


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »