Az Európai Unió emissziós megszorításainak első áldozatává az európai, köztük a szlovákiai acélipar vált. A kassai vasmű 2500 munkahelyet készül megszüntetni 2021-ig, és ez a szám nem feltétlenül végleges. Természetesen az okok között nem csak az emissziós intézkedések állnak, ám összességében mégis a környezetvédelmi uniós politika nyom többet a latban. Miért?
Három fő oka van az acélipar nehézségeinek. Az egyik a kereskedelmi háború az USA és Kína között, amely az Amerikából kiszorult olcsó kínai acélt Európába pumpálja át, amivel a vasművek nem tudnak versenyt tartani. Miért nem?
Mert Európában drasztikusan megemelkedett az áram piaci ára, elsősorban az uniós környezetvédelmi intézkedéseknek köszönhetően. Ez a második fő ok, amely szorosan összefügg a harmadikkal: a szigorított emissziós kvótákkal, amelyek komoly költséget jelentenek az ágazatnak.
Az EU nem véletlenül hallgat az acélipar nehézségeiről. A dolog hátterében nem mesterkélt üzleti érdekek húzódnak, hanem vegytiszta politikai rövidlátás és opportunizmus.
Az Európai Parlamentben és Brüsszelben a környezetvédelem vált az egyik fő vezető témává, mellyel a liberálisok, a zöldek és a baloldaliak szinte hisztériaszerű hangulatot teremtenek. Tény, hogy bolygónk „egészségi állapota” messze meghaladta a veszélyességi pontot, és kétség nem fér hozzá, hogy van klímaváltozás.
A globális éghajlatváltozás manapság mintha kizárólag a balliberális irány témája lenne, pedig a konzervatív politikusok sem annyira arrogánsak, hogy ne tudnák: amit a Földdel tettünk az ipari forradalomtól eltelt másfél évszázadban, nem maradhat következmények nélkül. És igenis vannak konzervatív kormányzatok, melyek jelentős lépéseket tettek a gazdaság zöldebbé tételére. Ott van például Magyarország virtuális erőmű programja.
A balliberálisok környezetvédelmi hisztériakeltése azonban rendkívül álszent dolog. Hallottunk akár egyetlen nyugati EP-képviselőt is amiatt panaszkodni, hogy a dán nagyvállalatok tönkreteszik Közép-Európa legnagyobb felszín alatti vízkészletét? Vagy hogy offshore-cégek tonnaszámra hordják Közép-Európába a nyugatiak háztartási és ipari hulladékait? Esetleg szó esik a Duna németországi és ausztriai szakaszának szennyezéseiről? Nem nagyon.
Az egyetlen ok, ami miatt az Európai Parlament és az Európai Bizottság ennyire nekiveselkedett a Föld „megmentésének”, hogy a sürgetőbb és nagyobb horderejű problémák megoldására teljesen alkalmatlanok. Ezért olyan problémákat kreálnak, fújnak fel, majd adnak el eredményként, amelyekben konszenzus érhető el, mert beleférnek korlátolt világnézetükbe, és nem feszegetnek a tagállamok számára kínos kérdéseket.
Hivatalosan az EU-ban néhány százaléknyi bevándorló él, mégis olyan elképesztő jogokat akarnak számukra biztosítani, amiről az őshonos európai kisebbségek csak álmodhatnak, pedig az ő arányuk (hivatalosan) több mint 10 százaléka az uniós népességen belül.
Nehéz nem észrevenni a nyilvánvaló tényt, hogy a mag-Európában komoly nemzetiségi problémák vannak, és kéz kezet most alapon egyszerűen nem feszegetik a kisebbségek védelmének kérdését. Franciaország semmivel sem fejlettebb kisebbségi jogok tekintetében, mint Románia vagy Szlovákia, és láttuk már azt is, hogy Spanyolországban egy függetlenségi referendumban gyereket, öreget sem kíméltek a rohamrendőrök.
Az uniós tisztviselők (zöldek, liberálisok és szocialisták) valóságtól való elrugaszkodásának netovábbja pedig az, hogy jogállamiság kérdésében indítanak eljárás Magyarországgal szemben, miközben Szlovákiában újságírót gyilkolnak meg, mert a szocialista kormány oligarcha és maffiakapcsolatai után kutatott.
Itt tartunk ma, és az a tény, hogy Nyugat-Európában szavazatokat kapnak a valójában üres programot hirdető uniós tisztviselők, mindent elárul a „mag-Európa” társadalmáról. Tény azonban az is, hogy mi itt Közép-Európában már nem is várjuk el, hogy megoldják helyettünk a problémákat. Eleget „segítettek” a cukorgyárak meg a mezőgazdaság tönkretételekor – és mintha most a kelet-szlovákiai vasmű lenne soron…
Komjáthy Lóránt
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
