Január 21-én grandiózus produkciókkal kezdődött meg Veszprémben az EKF programsorozata. A megnyitó hétvégéjén a Veszprémi Főegyházmegye is rendkívüli lehetőséget kínált: szakemberek vezetésével exkluzív „sisakos” túrák keretében a várhegy három különleges helyszínén, az érseki palotában, a Szentháromság téren és a ferences templomban nyújtott betekintést a jelenleg is zajló munkálatokba.
„Túrát vezetünk az égbe, és a földre hozzuk a mennyországot” – ígérte Nagy Veronika, a Veszprémi Érsekség Boldog Gizella Gyűjteményének igazgatója és Gaylhoffer-Kovács Gábor művészettörténész, a főegyházmegye „Work in Progress 2023” (WIP2023) eseményeinek és kiállításainak kurátorai, akik eleget is tettek ígéretüknek: vezetésükkel az exkluzív „sisakos” túrák résztvevői elfeledett kőszobrok és pompás mennyezetképek titkait ismerhették meg, olyan nézőpontból szemlélve őket, amelyek unikális alkalmat jelentettek. A WIP2023 célkitűzése az, hogy a vezetett séták keretében olyan körülmények között pillanthassunk be egy-egy helyszínre a felújítási munkálatok ideje alatt, amelyek között másként sosem láthatnánk például egy restaurálás alatt álló templomot, hiszen az ilyen jellegű munkálatok rendszerint zárt ajtók mögött zajlanak.
Az első vezetett séta – a munkálatok előrehaladtával több hasonlót is meghirdetnek majd – tematikája a Szentháromságot állította a középpontba. Az első állomás az érseki palota magánkápolnája volt. A palota építkezési munkálatai Koller Ignác (1762–1773) püspöksége alatt Fellner Jakab tervei alapján, 1765-ben kezdődtek meg.
Itt izgalmas dramaturgiával várták a látogatókat. A várhegynek talán az egyik legszebb belső tere ez, ahová kis várakozás után jutottunk be: a kápolnához vezető folyosó vöröses megvilágítást kapott, mintegy a Purgatóriumot idézve, ahol mintha csak a lelkek várnák a végső ítéletet. Belépve a kápolnába, állványzaton jutottunk egészen közel a mennyezetképhez („túra az égbe”), melynek színei a félhomályban is úgy izzottak, mintha nem is freskót, hanem olajképet látnánk.
A festmény központi motívuma a glóbusz, melynek sötét belsejéből mezítelen alakok néznek áhítatos tekintettel fölfelé. Ők az ószövetségi ősök, akik a Megváltóra vártak: haláluk után egészen addig nem juthattak a Paradicsomba, míg Jézus Krisztus keresztáldozata be nem teljesült. Isten titokzatos tervét azonban akkor még a távoli jövő rejtette. Így a Pokol tornácán várakoztak a Megváltó eljövetelére, ezt az érzetet erősítette fel a kápolna előterének megvilágítása. A képen a földgolyó felett a Teremtő Atya és a Szentlélek galambja lebeg, Krisztus maga pedig egy csecsemő alakjában rajzolódik ki a fényességben az Atya fejénél: ő a megtestesülésre készülő Fiúisten. A kereszt felé fordul, arra utalva, hogy kész vállalni a szenvedést az emberiségért.
„A vizsgálatok kiderítették, hogy a mennyezetkép festője, Johann Ignaz Cimbal (1722–1795) osztrák művész itt egy különleges technikát alkalmazott: temperát használt a vakolaton: a korban egyedülálló módon – 250 évvel ezelőtt, 1772-ben dolgozott Veszprémben – úgy dolgozott, mintha vászonra festene, végül pedig az egész alkotást lelakkozta. Így érte el, hogy alkotása színei egy freskókhoz képest sokkal telítettebbek lettek, olyan hatással mintha olajképet festett volna, s lényegében a mai napig megőrizte ragyogásukat. Minderre átfogó művészettörténeti kutatás világított rá, kiderült ugyanis, hogy Európa más helyszínein is ezzel a technikával dolgozott” – magyarázta Gaylhoffer-Kovács Gábor, aki azt is elmondta, hogy a különleges technika – a vakolatra festett, utólag lelakkozott temperakép – a restaurátoroknak is feladta a leckét. Egyúttal ma már az is bizonyosnak tűnik, hogy Cimbal sokkal tehetségesebb művész és jelentősebb mester volt, mint amilyennek eddig hitték a szakemberek, sőt a kutatások arra is következtetni engednek, hogy további alkotásai rejtőzhetnek Veszprémben.
A várhegyen, a főszékesegyház előtt, az érseki palota bal sarka felé esően 1750 óta áll a 15 méter magas Szentháromság-szobor, mely a török uralom és folyamatos harcok után Veszprém újjászületésének volt hivatott emléket állítani, egyben pedig a kereszténység győzelmi jelképeként is szolgált. Része egy miséző oltár, valamint 14 életnagyságú és 15 kisebb figura, 6 dombormű és aranyozott fém applikáció díszíti. Készíttetője, Veszprém vármegye egykori örökös főispánja és püspöke (püspöksége: 1745–1762), Padányi Biró Márton (az ő nevét őrzi ma a Biró–Giczey-ház is) azért is szorgalmazta a Szentháromság tiszteletét, mert az a protestánsok számára is elfogadható hitigazság, így a keresztény felekezetek közös nevezője lehetett, miközben élesen el is különítette a kereszténységet a hódítók muszlim vallásától. (A török 1552-ben érte el Veszprémet, majd egyhetes ostromot követően el is foglalta a várat. Hosszú évtizedeken át nem volt a veszprémi várban sem püspök, sem káptalan, sem katolikus élet, a 16. sz. második felére pedig a végvári katonaság is az új, protestáns vallást követte. 1717-ben III. Károly (1711–1740) rendelete alapján, érvényesítve földesúri jogait, a reformátusok ingatlanjait lefoglalta, s bennük megszüntette a protestáns vallásgyakorlatot.)
Nagy Veronika kiemelte: a Szentháromság-szobrok Közép-Európa történelmi városainak ismerős látványosságai: az egyiptomi obeliszkek és a római diadaloszlopok mintájára a korban sűrűn pusztító járványok elmúltával állították őket a városlakók hálából Istennek, ezért pestisoszlopnak is hívják ezeket.
A szobor helyén korábban szűk utcácskák, kicsi házak sorakoztak, a szoborcsoporttal együtt kialakított téren azonban összegyűlhettek az emberek, oltáránál miséket mondtak, körülötte kiemelt ünnepek alkalmával körmeneteket tartottak. Vezetőink kitértek arra is, hogy a szobor anyaga a környéken bányászott mállékony mészkő, amelynek a legnagyobb ellensége a víz. A szoboregyüttest sokszor kellett javítani, csak a 20. században öt alkalommal restaurálták. Ilyenkor újramintázták és kiegészítették a lemállott részeket, illetve 1991-ben a nagyon sérült barokk szobrok helyére új rekonstrukciókat helyeztek. Az eredeti szobrok azóta nem voltak láthatóak. 2022-ben az egész építményt restaurálták, a kőfelületeket mindenhol védőréteggel vonták be, és a felszivárgó nedvesség problémájára is megoldást találtak a szakemberek – tudtuk meg. A munka most az eredeti szobrok konzerválásával folytatódik, aminek első lépéseként a ferences templomba szállították és állították ki őket – ez sétánk utolsó állomása.
Mivel itt a templom berendezését is felújítják – a kisebb bútorok, az oltár és az oltárkép, a barokk padsorok jelenleg is restaurátorműhelyben vannak szakemberek gondos kezei között –, a helyszín adta magát. (A további felújítás még kérdés a szakemberek számára is, ugyanis a belső tér a 2000-es években (1997 és 2008 között) már átesett egy rekonstrukción, ha nem is a legjobb minőségben.) A jelenleg kiállított szobrok évtizedekig álltak „távol a Szentháromságtól” (a veszprémi Davidikum Római Katolikus Középiskolai Kollégium kerítése mellett), most viszont újra az eredetihez hasonló kontextusban, barokk környezetben, de egy modern installáció segítségével szólíthattak meg bennünket, hogy elárulják titkaikat. A felszedett padsorok burkolat nélküli helyén a hajóban Szent Ágoston, Szent Imre herceg, Szent Rókus, Szent György, egy bőségszarus angyal és három (közülük egy lámpástartó) puttó alakja sejlik fel a félhomályban.
„Sok fejtörést okozott, vajon az eredetileg a szoborcsoport alján ehelyezett angyalkák miért tartják olyan furcsa pozícióban a kezüket. A kérdésre végül egy korabeli festmény adta meg a választ. A szobor állíttatásának idején a püspökség székhelye még Sümeg, ugyanis 1538-ban a belviszályok és a török veszély miatt a nagyobb biztonságot nyújtó sümegi végvár lett a püspöki székhely, Padányi Biro Márton végül ott is élte le az életét.
Franz Anton Maulbertsch (1724–1796), korának híres művésze Padányi jóvoltából sokat dolgozott Sümegen, a város ferences templomának karzatán elhelyezett, ugyancsak általa készített kép pedig a veszprémi Szentháromság-szobrot ábrázolja. Ennek segítségével vált világossá, hogy az együtteshez lámpások is tartoztak. Ezeket tartották a puttók, s a domborművekkel együtt aranyozottak voltak. A szobrok sajnos pillanatnyilag nagyon rossz állapotban vannak, így a restaurálásuk is ezen a helyszínen történik majd, amelyet követően műtárgyként kezdhetnek majd új életet, további tárlatok szereplőiként” – avatott be az érseki múzeum igazgatója.
Az apszisban három mozgatható tükör segítségével, a földön állva, „emberi látószögből” („földre hozzuk a mennyországot”) csodálhattuk meg az szentély mennyezetfreskójának az érseki palota allegorikus megjelenítéséhez képest klasszikus formában megfestett Szentháromság-ábrázolását.
A tükrök is és az érseki kápolna állványzata is természetesen mozdítható, így a további helyszíneken is segítségünkre lesznek abban, hogy közelebbről is megcsodálhassuk a közelről csak nagyon kivételes esetben és alkalmakkor látható alkotásokat.
A ferences templom természetesen a felújítási munkálatok végeztével s megújult berendezése visszakerülését követő újraszentelése után visszanyeri eredeti funkcióját, sőt a tervek szerint kiemelt liturgikus térként szolgál majd, állandó szentségimádás helyszíneként.
A vezetett túrák a várnegyedben a WIP 2023 keretében májustól újabb helyszíneken folytatódnak, hogy a nagyközönség ízelítőt kaphasson a felújítási munkálatok összetettségéből, valamint a Veszprémi Érsekség további izgalmas kulturális és lelkiségi programokkal is készül az idén.
Szerző: Horogszegi-Lenhardt Erika
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
