Az „epreskerti várúr” emlékezete Szobornézőben – Strobl Alajos kettős jubileuma alkalmából Mészáros Richárd2026. 07. 25., szo – 16:00
A százhetven évvel ezelőtt született és száz esztendeje elhunyt Strobl Alajos (1856–1926) szobrászművész alkotásait azok is ismer(het)ik, akik nem rajonganak különösebben a képzőművészet eme kifejezési formájáért: a budai Vár megkerülhetetlen (a valóságban nagyon is körbe kerülhető) éke a Mátyás-templom szomszédságában álló Szent István lovas szobor, vagy az egykori királyi palota oldalába épített meseszép Mátyás-kút a vadászó király és Szép Ilonka alakjával. A Magyar Nemzeti Múzeum előtt magasodó Arany János-szobor és mellékalakjai, Toldi és az ő Piroskája is neki köszönhetik háromdimenziós mivoltukat.
Strobl ősei Krakkóból érkeztek, a későbbi szobrász Liptóújváron (Liptovský Hrádok) született. Egyes szlovák források a Hibbe (Hybe) községhez tartozó településrészt, Červený Kútot jelölik meg pontos születési helyeként, mások Királylehotát (Kráľova Lehota). Ez utóbbi helyen áll Strobl villája, amelyet a szülői háza átépítésével és kibővítésével alakított ki. A felsorolt települések bűvös háromszögében született szobrászzseni érdemeiért 1913-ban nemességet és a liptóújvári nemesi előnevet kapta I. Ferenc Józseftől.
Strobl korát tévesztett, különc ember lehetett, lélekben inkább volt Mátyás király udvari szobrásza, mint a 19. és 20. század fordulójának művésze. Lyka Károly művészettörténész írja, hogy „annyira beleélte magát a »daliás időkbe«, hogy egy szép nyári éjszakán epreskerti műhelyének fái között a tanítványaival eljátszotta Mátyás vaddisznóvadászatát, illetve csak a végét, hatalmas máglya parazsán sütve a zsákmányt, azaz egy hentesboltban vásárolt malacot”. Az elmúlt száz évben a család tulajdonából kikerült és éppen „eladósorba” kerülő villáját ma is a bautzeni Mátyás-emlék másolata díszíti.
Strobl sokat foglalkoztatott, kiváló szobrász és pedagógus volt: a Mintarajztanodában tanított, majd a Szobrász Mesteriskola vezetőjeként generációk művészképzését formálta. Budapesti bázisa az ún. Epreskert volt, ahol közel negyven éven át dolgozott. A hely mesebeli nevét az elvadult eperfaligetről kapta, amely a területet korábban borította. 1879 után Strobl és más művésztanárok (például az ógyallai születésű Feszty Árpád) pedagógusi munkájukért „cserébe” ingyen műtermeket kaptak a kert területén. Az Epreskert fokozatosan benépesült – és nem csak művészekkel: Strobl számos történelmi emléket hozatott át ide, amelyek a biztos pusztulástól megmenekülve „oktatási segédanyagként” is szolgáltak, így lett a józsefvárosi kálvária a kert egyik éke. A Budapest VI. kerületében található árnyas hely 1921 óta a Magyar Képzőművészeti Egyetemhez tartozik, tehát továbbra is a magyar művészeti oktatás egyik meghatározó helyszíne.
Kortársai Strobl Alajost csak „epreskerti várúrnak” nevezték, mivel – Mikszáth Kálmán Pongrácz grófjához hasonlóan – őt is magával ragadta a régi korok hangulata. Elvárta például a portástól, hogy minden reggel kürtön fújja el az ünnepi fanfárt, amikor lóháton kivágtatott az Epreskertből. Történelmi jelmezes estélyeket rendezett, amelyeken bíborosi ornátust viselt vagy csuhásnak öltözött, a kert pedig bengáli fényben úszott. Egy farsangi éjszakán akkora máglyát raktak, hogy a környékbeliek tűzvészt sejtve kihívták a tűzoltókat. A visszaemlékezések szerint még kutyáját is oroszlánjelmezbe öltöztette, hogy elriassza a betolakodókat.
A királylehotai František Bizub helytörténész kutatásai szerint Strobl szívesen tartózkodott az Őrtűz névre keresztelt liptói villájában, amely a leírások és a (korabeli) fényképek alapján hasonlóan eklektikus lehet(ett), mint a budapesti Történelmi Épületcsoport: a tornya Vajdahunyad váráét idézi, és van olyan részlete is, amelyet a tiroli építészet ihletett. Strobl a régi várurak mintájára az egyik sziklára zászlót vonatott fel, ezzel jelezte, ha otthon tartózkodott. Budapestről vonattal, hálókocsiban utazott haza, és a szerelvény csak az ő kedvéért, menetrenden kívül is megállt. Bizub szerint Strobl az Epreskertben időnként liptói népviseletben, fokossal a kezében táncolt a tűz körül.
Nagyon nagy sétát kellene tennünk, ha számba szeretnénk venni Strobl Alajos minden jelentősebb köztéri alkotását, amely ma is elválaszthatatlan része a magyar főváros századfordulós arculatának. De a jubileumi évben a műveivel új helyszíneken is találkozhatunk. A Strobl 170 című nagyszabású kiállítás július 16-án nyílt meg a Magyar Képzőművészeti Egyetem Andrássy úti főépületében, a Barcsay-teremben. Érdemes felkeresni az Epreskertet övező Bajza és a Szondi utcát is: a kerítésen elhelyezett húsz-húsz nagy méretű tabló által az arra látogatók betekintést nyerhetnek a szobrász kerthez fűződő meghitt viszonyába, és megismerhetik az Epreskert történetét.
Nem feltétlenül kell Budapestre menni, hogy Strobl-művekkel találkozzunk, hiszen alkotásai vidéken, sőt vidékünkön is megtalálhatók.
Erzsébet királyné, vagyis Sisi 1895-ben a bártfai fürdőben kúráltatta magát, és Eperjest (Prešov) is meglátogatta. A látogatás emlékére az eperjesiek 1901-ben mellszobrot emeltek az időközben meggyilkolt királynénak a tüzérkaszárnya melletti parkban. A szobrot Csehszlovákia megalakulása után eltávolították, és csak 2010-ben állították vissza.
A kistapolcsányi (Topoľčianky) vadászkastély parkjában Strobl három – kalandos úton egymás társaságába került – vadászati témájú alkotása látható, amelyek egyaránt dicsérik a művész anatómiai tudását és drámai érzékét. Strobl állatszobrainak elkészítéséhez felhasználta az élő medvék anatómiájáról szerzett ismereteit is, amelyekre a budapesti állatkertben végzett megfigyelései során tett szert.
A Kimúló (más forrás szerint: Haldokló) szarvasbika című bronzszobor Károlyi Lajos gróf (1872–1965), nagybirtokos, vadász, vadgazda megrendelésére készült, és ötven éven át a stomfai (Stupava) kastélyparkban állt, onnan a zólyomi várba, később a malonyai arborétumba került, majd tovább, a mai helyére.
A sebesült vaddisznó és a vadászkutya című szobor eredetileg a budai Mátyás kútja szoborcsoporthoz készült. A bronzváltozat Tatán, egy „szürke ötvözetből” készült öntvény a liptóújvári erdészeti középiskola előtt látható, valamint további bronzmásolatok találhatók a liptószentmiklósi galéria előtt és Kistapolcsányban.
A medve és muflon című alkotás egy betléri vadászat után készült, és a Bécsben 1910 nyarán megrendezett Vadászati Világkiállításon is szerepelt. A betléri kastély parkjában állt, onnan került a kistapolcsányi vadászkastély előterébe. Az itteni parkban és a betléri erdőfelügyelőség épülete előtt a másolata található.
Strobl több művét őrzi a liptószentmiklósi Liptói Galéria és Pozsonyban a Szlovák Nemzeti Galéria. Pozsonyban köztéren is találkozhatunk Strobl-alkotással: az itteni születésű, „a magyar régészet atyjának” is nevezett Rómer Flóris mellszobra, miután eredeti helyéről eltávolították, az Óvárosháza udvarán lelt otthonra.
Strobl Alajos a „szokványostól” eltérő életévitelével és tehetségével kivívta kortársai figyelmét. Bár az általa is képviselt klasszikus emlékműszobrászat az Osztrák–Magyar Monarchiával együtt már a múlté, Strobl zsenialitása és munkabírása előtt ma is fejet kell hajtanunk. A kettős évforduló remek alkalom erre.
Benyovszky Mánya Ágnes
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
