Én nem értek egyet azokkal a prognózisokkal, amelyek arra építenek, hogy hamarosan egy aranykorba fogunk lépni. Persze lehet találni mindenre úgynevezett bizonyítékot és mindenbe bele lehet vetíteni valami, azonban nekem más a véleményem. Szerintem az emberiség még talán sohasem áll ennyire közel a vesztéhez.
Az emberiséget nem kell legyőzni, mert már legyőzték. Az elmúlt évezredekben egy olyan civilizáció alakult ki, amely nagyon ért ahhoz, hogy miként lehet szisztematikus tönkretennie önmagát és embertársait, s közben bebizonyítani saját nagyszerűségét. Csupa olyan eszköz került az emberiség birtokába, amelyet kevésbé használt életének építésére, sokkal inkább előmozdította a testi rombolásunkat, a szellemi hanyatlásunkat és a lelki zavarainkat. Ezt túlzás nélkül állíthatjuk. A legtöbb ember az érzékeinek a kielégítésére szorítkozik, és csak magával van elfoglalva. Eközben roppant jól ért ahhoz, hogy elégedetlenkedjen minden körülménnyel, és ami a legszomorúbb, önmagával kapcsolatban is.
Talán nincs még egy olyan faj, ahol ennyiféleképpen tudnák utálni saját magukat. Vegyük észre, hogy az ember rengeteg energiát pazarol saját maga ellen, gyakorlatilag önsorsrontó stratégiát folytat. Az emberek egyelőre nem is sejtik, hogy jön a külső erő, mely ellen kénytelenek lesznek közösen fellépni és küzdeni. Ahogyan az egyiptomi és a maja szupercivilizációk is relatíve gyorsan megszűntek, holott fejlettségük ezt nem indokolta, akképpen a miénk sem kerülheti el a végzetét.
Sajnos, az emberiség még nem fogta fel, hogy a háromdimenziós lények ritka kincsei az életnek. Kár lenne, ha saját butaságunk miatt a semmibe veszne civilizációnk. A kilátásaink persze elvileg léteznek, sőt kecsegtetőek: sok megtapasztalás után elképzelhető, hogy Angyalok leszünk. De ehhez előbb rendeznünk kellene a karmikus adósságainkat – mindazt a szenvedést, amit önmagunknak, a következő generációknak, a Földanyának és az Univerzumnak okoztunk a féltudatos és a tudattalan viselkedésünkkel. Ingyen mégse kaphatjuk meg az új korszak lehetőségét, hiszen már eddig is kaptunk megannyi esélyt, többször próbát tettek velünk, de mi valahogyan mindig elpuskáztuk.
Egy Gaiatól származó idézet az emberiség előtt álló isteni tervvel kapcsolatban: „Nagy próbálja és kísértése ez a fejlődésnek. De az árért igazságot, tisztaságot kaphattok. Sok mindent végignéztem a Föld történetében a létezése óta. Láttam fejlett és misztikus civilizációk kezdetét, virágát, eltűnését. Tervek jöttek-mentek, én maradtam. De ez a mostani érdekes lesz, mert ilyen naiv fajt még nem hordott a Föld a hátán. Az emberek hisznek az elpusztíthatatlanságukban, ugyanakkor nagyon kiszolgáltatottak mindennek. És ezt struccpolitikájával próbálják legyőzni. Nos, a Tervben ez nem fog menni.”
Sokan bizakodnak és a hit felé fordulnak, ami nagyon helyes és egy belső szükségletet elégít ki. De vajon elegendő lesz a hit a status quo megoldásához? Mire alapozzuk a hitünket? Egyáltalán a
21. században létezik még minőségi hit?
Erre egy újabb idézettel válaszolnék:
„Az ígéret, hogy jobb lesz a jövő, mindenki saját látszata. Az emberek már maguk találták ki a napokat, hogy mindig legyen valami kapaszkodó. A legsérülékenyebb pontotok, hogy ti mindig körbeveszitek magatokat olyan tárgyakkal, vagy eszmékkel, amik bizalmat sugallnak. Ellenségeiteknek semmi más dolguk, mint kicsavarni kezetekből a talizmánt.”
Bárki is mondta ezeket a mondatokat, szerintem jól ismeri az emberiséget belülről. S bár minden hívő tiltakozna az ellen, hogy az ő jövőbe vetett hitét valaki lefitymálja és látszatnak nevezze, azért érdemes józanul végiggondolni, hogy az ember az egyes életszakaszaiban milyen meggyőződéssel kardoskodott egyes eszmék mellett, azután pedig hogyan ábrándult ki belőlük.
A fejtegetést hosszasan lehetne sorolni, én csupán arra kívántam rávilágítani, hogy az emberiség egy uralkodó fajnak képzeli magát és sokféle dologban hisz, ám valódi garanciákkal nem rendelkezik, s nincs felkészülve a jövő megrázkódtatásaira. Nem pesszimizmus részemről, hogy olyan vagyunk kívülről nézve, mint akik befogják a szemüket és a fülüket, és nem akarnak tudomást venni a tényekről. (Tisztelet a kivételnek.) Ez nem profetikus sugallat akart lenni, hanem annak belátása, hogy mennyire nem tartjuk kezünkben a sorsunkat és mily könnyen megváltozhatnak életünk eseményei egyik pillanatról a másikra.
Boldog napot!
The post Az emberiség legyőzése? appeared first on Boldognapot.hu.
Forrás:boldognapot.hu
Tovább a cikkre »
