Vajon mit érthetett a derék politikus az uniós szankciók alatt? Kevesebb divatmagazint küldenek majd az afgánoknak?
„Ahol a külső cselekedetek belső jóindulat nélkül vannak, képmutatás vagyon ott és a jó magaviselésnek csak árnyékja.”
(Apáczai Csere János)
Az embert, aki megállítja a tálibokat, Cseh Katalinnak hívják, és foglalkozását tekintve EP-képviselő. Ugyanakkor hobbiszinten ért a botmixerekhez is, valamint bármikor képes kislányos kacajt produkálni, amiben viszont – valljuk be – csak második lehet Kunhalmi Ágnes mögött. Ez a sok tekintetben korszakos európai politikus hadat üzent a talibánoknak. A Facebookon…
Cseh Katalin szó szerint ezt üzente az Afganisztánt megszálló talibánoknak (már amennyiben a megszállás helyes kifejezés arra, ha valaki a saját országában a nyugatról irányított bábállamot megdöntve átveszi a hatalmat):
„A külügyi bizottság tagjaként nem fogom hagyni, hogy az emberi jogi atrocitások elkövetői elkerüljék a felelősségre vonást. Pontosan az ilyen helyzetek miatt dolgoztuk ki korábban azt az uniós szankciós mechanizmust, amit ez emberi jogokat semmibe vevő erők ellen tudunk nemzetközileg alkalmazni.”
Vajon mit érthetett a derék politikus az uniós szankciók alatt? Kevesebb divatmagazint küldenek majd az afgánoknak? Esetleg a BLM- és LMBTQ-lobbik által népszerűsített termékek piacán lesz egyfajta COCOM-lista? Netán totálisan leállítják az iszlám országba menő szeszesital-forgalmat?
Merthogy Afganisztánról azt kell tudni, hogy a lakosság saját igényszintjét felmérve akár totális önellátásra is be tudnak rendezkedni. Arról nem is beszélve, hogy a világ leghatalmasabb nemzetéről beszélünk. Aki ez utóbbit nem hiszi, annak itt van mindjárt két tény: az afgánok legyőzték a fegyver-nagyhatalomnak számító Szovjetuniót, majd legyőzték a szuperhatalom Amerikai Egyesült Államokat. A háborús Grand Slam-ben tehát az abszolút első hely illeti meg őket.
Mielőtt bárki részrehajlással vádolna, vagy netán azzal, hogy felülreprezentálom a talibánok lehetséges jövőbeni kormányzását, illetve az afgánok hazaszeretetét, közlöm, hogy véleményalkotásomban csakis a tényekre szorítkozom.
A tények pedig kristálytiszták. Nézzük például az önellátást! A szélsőséges körülmények között élő afgánok kevéssel is beérik, s amijük van, azt igyekeznek maximális hatékonysággal hasznosítani, legyen szó ételről, italról, ruhaneműről, gépekről vagy bármi másról. Emellett igen jól fel vannak fegyverkezve, köszönhetően annak, hogy a szovjetek ellen az USA hatalmas fegyverarzenált adott nekik, s a viszonyok változtával az amerikaiak elleni ellenállásra valószínűleg az oroszoktól is legalább ugyanennyi hadi eszközre tettek szert.
Vegyük hozzá az egyenlethez azt is, hogy a nemzetközi drogkereskedelemben beszállítókként ezermilliárdokat zsebeltek be a helyi hadurak. S ha emellé azt is megemlítjük, hogy domborzati viszonyaik lehetővé teszik akár az évtizedes fegyveres ellenállást is, könnyen rájöhetünk győzelmeik okára, ami nem más, mint az alacsony fogyasztás melletti nagy hatékonyság, melyet korlátlan anyagi források táplálnak.
És van itt még valami: a hit. Az, hogy a talibánok hívő muszlimok, még akkor is igaz, ha vélelmezésem szerint totálisan félreértelmezik hitüket. Ez esetben egy új, sajátos értelmezésű hitet vallanak, aminek a nálunk szitokszóként használatos saría, azaz a vallási törvénykönyv csupán egyetlen kicsinyke szelete. A legnagyobb összetevőt ennél az adaléknál az adja, hogy az afgánok csaknem kivétel nélkül hisznek.
És amennyiben hitük alapján cselekednek, egyszerűen nem lehet megközelíteni az általunk emberi jogilag felvetett problematikát a nyugati ember gondolkodásával, akár keresztény, akár zsidó, akár ateista legyen is az ember.
Mert – és ezt nem értik sokan – felszabadítani (v.ö. nyugati értelemben vett jogokat adni) csak azt lehet, aki elnyomva érzi magát a saját kultúrájában.
A tálibok viszont nem érzik ezt. A férfiak nem érzik, hogy rosszul bánnának a nőkkel, mi több, a nők sem érzik úgy, hogy elnyomnák őket.
Nyilván ezek alól léteznek kivételek, de ahogyan korábban Iránban, úgy itt sem tudta a nyugat a saját kulturális és szociális berendezkedését adaptálni a helyi viszonyokra. Jobban mondva a helyiek nem kértek ebből a fajta kultúra-importból.
Ebben a közegben kíván Cseh Katalin momentumos EP-képviselő drákói szigorral fellépni. Úgy, hogy egyáltalán semmi rálátása nincs a helyi viszonyokra. (Ahogyan, tegyük hozzá, a magyar viszonyokra sem.)
Nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy ő tipikusan az a fajta álhumanitárius, aki akkor is átkíséri az úttest szélén álldogáló látássérült embert az út másik oldalára, ha az egyáltalán nem akar átkelni.
Varga-Bíró Tamás – www.demokrata.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
