Ecuadorban különleges régészeti feltárás során a 18. század végi földrengés által elpusztított gyarmati város maradványaira bukkantak. A felfedezések értékes betekintést nyújtanak a korabeli életbe és építészetbe.
Riobamba, a gyarmati múlt nyomában
Az Ecuadori Nemzeti Kulturális Örökségvédelmi Intézet (INPC) régészei a korai gyarmati korszakból származó város maradványait tárták fel, amelyet 1797-ben pusztító földrengés semmisített meg. A település a San Miguel-síkságon helyezkedett el, a mai Riobamba város területén. Az első városalapítási kísérletet 1534-ben Diego de Almagro spanyol konkvisztádor tette.
Az 1797-es földrengés rendkívüli pusztítást okozott az ecuadori Interandean-völgyben. Az epicentrum Riobamba környékén volt, és a rengés következtében hatalmas földcsuszamlások keletkeztek, amelyek teljesen eltüntették a várost. A katasztrófa más településeket is súlyosan érintett, köztük Guaranda, Ambato, Latacunga, Saquisilí és Baños városait is.
Az elfeledett város nyomában
A tragédiát követően Riobambát 14 kilométerrel távolabb, Liribamba ősi városának közelében építették újjá, a puruhá nép korábbi fővárosának területén, a San Antonio de Aguíscate-síkságon.
A Colta kantonban zajló városrehabilitációs projekt keretében végzett legutóbbi ásatások során az archeológusok jelentős felfedezéseket tettek. A feltárt leletek között találhatók kőből épített vízcsatornák, dekoratív építészeti elemek, valamint különböző konyhai eszközök – például evőeszközök és tűzhelyek –, amelyeket a korabeli lakosok használtak.
Az INPC sajtóközleménye szerint a legjelentősebb lelet Riobambában a nagy, macskaköves udvar, amely a jezsuita kolostorhoz tartozott. Ezenkívül a kőbánya, amely a város korai időszakából származik, és az építkezésekhez szükséges követ innen szerezték be.
A megtalált tárgyak és szerkezetek részletes elemzése jelenleg is folyamatban van. Az INPC szakemberei szerint ezek a leletek ritka és értékes betekintést kínálnak a több mint 200 évvel ezelőtti gyarmati élet hétköznapjaiba, társadalmi és építészeti viszonyaiba.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »