Az elragadtatás a Szentírás egyik legizgalmasabb témája, és bennünk, ma élőkben kéne a legnagyobb várakozást keltenie, hiszen Istenünk naptárában ez a következő nagy esemény, mely beteljesülésre vár. Igen, a Szentírást olvasva, alaposan kutatva, az érdeklődő elme felismeri, hogy az események és jövendölések, melyeknek az elragadtatás előtt be kell teljesedniük, a szemünk előtt játszódnak le! Azonban a legtöbb ember ezt nem veszi észre, mert nem tudja, mit ír a Biblia…
Pedig az elragadtatás tényéről Isten Szava részletesen és több helyen beszámol, maga Jézus Urunk is tanított, beszédet mondott róla, sőt már az ószövetségi próféták is előrejelezték ezt az isteni csodát.
Az „elragadtatás” magyar kifejezés megfelelője az eredeti görög iratokban a „harpazzo” szó, mely azt jelenti, hogy valakit vagy valamit hirtelen kikapni, kiragadni, felkapni. A Biblia latin fordításában ennek megfelelője a „rapturo” latin szó, s ebből ered az angolban használatos „rapture” (ejts: repcsör) kifejezés, mely elragadtatást jelent.
Nézzük, hogy magyarázta a mi Megváltónk, a mi Urunk és Istenünk, Jézus Krisztus az elragadtatás folyamatát és körülményeit:
Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására. Öt közülük balga volt, öt pedig okos. A balgák ugyanis amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat, az okosak viszont lámpásukkal együtt olajat is vittek korsóikban. Mivel pedig a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak, és elaludtak. Éjfélkor aztán kiáltás hangzott: Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására!
Ekkor felébredtek a szüzek mind, és rendbe hozták lámpásukat. A balgák így szóltak az okosakhoz: Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásunk kialszik. Az okosak így válaszoltak: Hátha nem lesz elég nekünk is meg nektek is: menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak. Amíg azok távol voltak vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót. Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: Uram, uram, nyiss ajtót nekünk! Ő azonban így válaszolt: Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket.” Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!” (Máté evangéliuma 24, 25. fejezetekből)
Tehát az elragadtatás olyan „váratlanul” éri majd az emberek tömegeit, mint Noé idejében a vízözön. De itt tisztázzunk egy tényt. Nem azért érte váratlanul a tévelygő emberiséget az özönvíz, mert Noé nem szólt volna róla! Erről szó sincs! Azért érte őket „váratlanul”, mert a rengeteg figyelmeztetés ellenére sem tértek észhez, és nem hittek Noénak! Noé százhúsz évig építette a bárkát (igen, abban az időben az emberek még tovább éltek…). Százhúsz esztendő telt el a bárka építésének megkezdése és az özönvíz bekövetkezte között. Tehát Noé százhúsz évig építette – Isten pontos alaprajza, utasításai és az aprólékosan megadott méretek alapján – a bárkát, és közben figyelmeztette az emberiséget arra, hogy minek kell bekövetkeznie.
Aki segíteni szeretett volna neki, segíthetett volna, aki be akart volna vonulni vele a bárkába, bemehetett volna. Ám ehelyett mi történt? Noét valószínűleg őrültnek, bolondnak titulálták, és gúnyolták a bárka építése miatt. Az emberek közül senki, de senki nem segített neki, és senki de senki nem kérte a bebocsátást – százhúsz éven át! Ezért a bárkába csak Noé és felesége, valamint három fiuk – Sém, Kám és Jáfet, mindegyik a feleségével – ment be, valamint a megmentendő állatok. Mikor a bárka elkészült, Isten szólt, hogy mikor menjenek be. Majd szintén Isten volt az, aki a bárka ajtaját becsukta. Eddig tartott a türelem időszaka, s a bárka ajtaja becsukódott…
Az emberek pedig csak akkor kezdték komolyan venni a helyzetet, amikor az eső eleredt, s a vizek ömleni kezdtek…
Pedig a Bibliában Istenünk leíratta az elragadtatás tényét, mibenlétét, lefolyását és okát. Bárki olvashatja azt. De az emberek ma sem hisznek a figyelmeztetésnek…
Az elragadtatás pedig be fog következni – mint ahogy eddig is minden bekövetkezett, amit Isten eltervezett és megíratott. Az elragadtatás olyan esemény lesz, mely komoly válogatás alapján történik majd, ahogy Jézus urunk fenti szavaiból szintén kiderül:
Tehát egy nemzetből, egy városból, egy faluból, egy gyülekezetből, sőt lehet, hogy egy családból származnak ezek az emberek, de látjuk, hogy nem a felekezeti hovatartozás és nem a családi kötelék lesz mérvadó az elragadtatáskor, hanem csakis és kizárólag egy-egy ember szívbéli állapota és Istennel való kapcsolata. Csak az igaz, tehát újjászületett keresztényeket ragadja magával Jézus Urunk az elragadtatás alkalmával. Mert az elragadtatás kiváltság, és Jézus Urunk csak azokat ragadja majd ki az emberiségre váró nehéz évekből, akik már igaz, őszinte, bensőséges kapcsolatot építettek ki Istennel: az Atya Istennel, Jézus Urunkkal és a Szentlélek Istennel – tehát az újjászületett keresztényeket.
Az újjászületés – ahogy azt már egy korábbi írásban és egyik YouTube videómban részletesen kifejtettem – nem csupán az elragadtatás alapfeltétele. Igaz kereszténynek sem minősül az, aki még nem született újjá. Hiszen Jézus Urunk ezt mondta: „Újjá kell születnetek! Aki nem születik újjá, nem láthatja meg Isten Országát!”
Az elragadtatás azért lesz oly nagy kiváltság és ajándék, mert az elragadtatás után kezdődik az emberiség történelmének hét legnehezebb időszaka, melyet a Biblia a „nagy nyomorúság” korszakának nevez. Ez a borzalmas időszak hét évig tart majd, de mielőtt elkezdődne, Jézus Urunk eljön ide Földközelbe, és magához szólítja, elragadja a Benne hívőket, ezáltal kimentve az Őbenne reménykedőket az emberiségre váró nehézségekből. Ez az elragadtatás oka és miértje.
Ahogy Isten kimentette Noét és családját a biztos pusztulásból az özönvíz előtt, és ahogy kimentette Lótot és családját Szodoma és Gomorra megbüntetésekor, úgy menti majd ki az Őbenne hívő és reménykedő igaz keresztényeket a nagy nyomorúságból.
Pál apostol így magyarázta a Thesszalonikában élő keresztényeknek az elragadtatás tényét és körülményeit:
(1 Thesszalonika 4:13-18)
Tehát Pál apostol fenti szavaiból tudjuk, hogy az elragadtatás napján két esemény történik majd meg igazából: a riadó hangjára, a főangyal szavára először is hirtelen feltámadnak azok, akik Jézus Urunkban hittek, igaz keresztények voltak, de már elhunytak. Először tehát ők támadnak fel, majd egy szempillantással utána, az életben lévő igaz keresztények ragadtatnak el.
Pál apostol egyébként a korinthusi gyülekezetnek is írt az elragadtatás témájában, eképpen:
(1Korinthus 15:51-55)
Tituszhoz írt levelében is teljes bizonyossággal írt Pál apostol Jézus Urunk megjelenéséről az elragadtatás napján: „…mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését…” (Titusz 2:13) Pál apostol tehát „boldog reménységnek” nevezi az elragadtatást – mert az is.
Kedves olvasó! Térj meg Istenhez, és bánd meg tévelygéseid, amíg még lehetőséged van rá. Erre pedig egyetlen mód van, melyet Jézus Urunk jelentett ki: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki nem juthat az Atyához, csak általam”. (János evangélium 14:6) Egyértelmű szavak. Igazítsuk ehhez életünket!
Kérem, tekintse meg kisfilmjeimet YouTube csatornámon, melyek a Biblia alapján választ adnak emberi létünk legfontosabb kérdéseire, és útbaigazítanak az ügyben, hogyan éljük mindennapjainkat Isten akarata szerint, valamint a közeljövőben ránk váró eseményeket is részletezem kisfilmjeimben. YouTube csatornám címe: „A hit próbája: a mindennapok”.
(Cúth Katalin)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
