A mostani ellenzék egy része korábban, kormányzati pozícióban is a Soros-terv oldalán állt, álláspontjuk ebben semmit nem változott.
Luxembourg kimondta a verdiktet: az uniós bíróság ítélete az EU-alapszerződésekkel összhangban állónak találta az állam- és kormányfők tanácsának korábbi döntésén átlépő, és annál alacsonyabb tanácsi szinten, több EU-tagállam belügyminiszterének nem szavazatával született 2015-ös döntést a kötelező betelepítési kvótáról.
A felperes Magyarország kormányának álláspontja szerint végrehajtási kényszer nincs, mivel a megtámadott határozat teljesítésének határideje szeptemberben lejár, ráadásul egy másik (kötelezettségszegési) eljárás is folyamatban van hazánk ellen, így a magyar kvótaügy jó eséllyel újra megjárhatja az Európai Bíróságot, majd az egész bizottsági eljárás végül – a kvótadiktátum teljesítésének elmaradása esetén – akár pénzbírságot is eredményezhet számunkra.
A még ki sem hűlt ítélet kapcsán persze azt is mondhatnánk, hogy Luxembourg derék bírái tényleg megdolgoznak az évi 360 millió eurós büdzséért, a kérdést azonban mégsem hessegethetjük el ennyivel, ugyanis a nemzeti szuverenitásában keményen megtámadott Magyarország előreláthatólag nehéz és küzdelmes hónapoknak, sőt éveknek néz elébe. Valójában a jelenleg tort ülő hazai ellenzéki vezetők gyermekeinek-unokáinak jövőjét is alapvetően érintő kérdésről van szó.
Ők azonban kitartóak, mondják tovább makacs mantráikat. Az MSZP például úgy reagált: Luxembourgban „Orbán Viktort rendreutasították” (tényleg sokat eláruló megfogalmazás), az LMP egyszerűen „hisztinek” nevezte a Magyarország által az Európai Bíróságnál kezdeményezett pert, a DK pedig azonnal hátba támadta a kabinetet az uniós kilépés előkészítésének hangzatos, de annál kisstílűbb vádjával. A magyar miniszterelnök és a kormány állandó ostorozása, a rémképekkel riogatás, az egyre durvább indulatkeltés sajnos valóban nyitányként is szolgálhat egy forró őszhöz.
Ehhez hozzátehetjük, hogy a baloldalnak és a vele szorosan összefonódó Soros-hátországnak egyértelmű és súlyos felelőssége van az ügyben, hiszen tavaly minden tőlük telhetőt megtettek az ügydöntő országos kvótanépszavazás érvénytelenségéért, amellyel kiütöttek egy nagyon fontos kártyát az amúgy végig demokratikus és jogállami eszközöket (kvótapert, referendumot, felvilágosító konzultációkat) választó Magyarország kezéből.
Ők egyben azok is, akik 2015 tavaszán álproblémának nevezték az európai migrációs válsághelyzetet, akik végig támadták a kormányzatot a népszavazás kampányában, és teszik ezt azóta is, valamint ők azok, akik kormányra kerülésük esetén – mint azt első számú kormányfőjelöltjük világossá tette – azonnal lebontanák a déli határkerítést. Amelyről amúgy több uniós vezető is kényszeredetten elismerte, hogy hozzájárult az európai válsághelyzet enyhítéséhez, és amelynek felállítását a lakosság elsöprő többsége végig támogatta.
Azt is leszögezhetjük: a mostani ellenzék egy része korábban, kormányzati pozícióban is a Soros-terv oldalán állt, álláspontjuk ebben semmit nem változott. De a nemzeti oldalé sem: a Fidesz–KDNP már 2007-ben élesen bírálta az akkori szocialista rezsimet egy olyan kormányzati munkadokumentum ügyében, amely egymillió harmadik világbeli migráns betelepítéséről, vagyis a Soros-elképzelések megvalósításáról szólt.
Mondhatnánk persze keserű gúnnyal, hogy az MSZP–SZDSZ-kormányzatok migránsbarát betelepítési tervein semmi okunk csodálkozni; hiszen már 2000-ben született egy hivatalos ENSZ-dokumentum a „replacement migration” stratégiáról, vagyis arról, hogy a fejlett világ demográfiai kihívásokkal küzdő, elöregedő államait Afrikából, a Közel-Keletről és Latin-Amerikából kell fokozatosan feltölteni migránsok százmillióival a következő évtizedek nagyszabású népességhelyettesítő projektje keretében.
A hazai baloldal és liberálisok pedig, miként azt 1990 után is tapasztalhattuk, mindig igyekeztek szolgaian megfelelni a külső elvárásoknak (csak most éppen nem Moszkva felé), így ha már a legfelső szinteken megszülettek ezek a kvótadöntések, akkor azt ők képesek bármikor – ha eljött rá a megfelelő pillanat – át is ültetni a gyakorlatba.
A baloldal kitart, mivel vezetői egytől egyig hálásak Sorosnak. Botka Lászlót a milliárdos segíthette hatalomra 2002-ben egy alternatív jobboldali jelölt egyesületének pénzelésével a Fidesz ellenében, amiként Gyurcsány 2006-os újraválasztási kampányát is 35 millió forinttal támogatta a Demos Alapítványon keresztül, Bajnai Gordonék pártalapítványáról és több más ellenzéki politikus Soros-hátteréről, szervezeti múltjáról és mellékes apanázsairól nem is beszélve.
És arról a Jobbikról, amely nemrég a migrációpárti tőzsdespekuláns kevéssé transzparens NGO-inak védelmében írt alá az Alkotmánybírósághoz, és amelynek elnöke szerint Orbán győzze le maga a démonát, vagyis Soros Györgyöt, ha tudja… Ezzel mára a teljes ellenzék kifarolt a hazánk szuverenitásáért folytatott harcból.
A jövő évi választásoknak az lesz a legfőbb tétje, hogy a nemzeti oldal megfelelő választói támogatást és felhatalmazást szerez-e arra, hogy ezt a nehéz és hosszú küzdelmet, amelyet csak most indított el igazán a luxembourgi döntés, meg is tudjuk majd vívni.
ifj. Lomnici Zoltán
A szerző alkotmányjogász
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
