Szent II. János Pál székfoglaló homíliájában, majd élete során számos alkalommal (a halálos ágyán is) elmondta egyik kulcsfontosságú üzenetét: „Ne féljetek!” A felszólítás nagy figyelmet keltett nemcsak a hívek, hanem még inkább az egyházi vezetők körében. Manapság, ha valamely keresztény ünnepen megkérdeznek tekintélyes egyházi személyt arról, milyen üzenetet fogalmazna meg a hívek felé, legtöbb esetben arra ösztönzik híveiket, hogy „ne féljenek”! Háborútól, járványoktól, gazdasági és energiaválságtól sújtott világunkban persze mindenképpen értelmet nyer a felszólítás. De vajon mindent megtesznek a keresztény egyházak annak érdekében, hogy híveik „ne féljenek” felvállalni a keresztény értékeket?
A Hír Tv december 23-án interjút sugárzott a magyarországi katolikus egyház vezetőjével. Mondhatnám, a beszélgetés csalódást keltett, de valójában persze nem: ugyanis – ismerve Erdő Péter egyházfői ténykedését és nyilatkozatait – nem lehetett számítani arra, hogy az esztergomi érsek eredeti gondolatokat, a kereszténység jövőjét illető távlatos elképzeléseket fogalmaz meg. Mint az úgynevezett „baloldali” politikusok mindegyike és a fideszes közéleti személyiségek többsége, Erdő Péter sem akar – vagy nem is képes – összefüggéseket felvillantani, és az előttünk álló „fölöttébb kalandos évtizedek” során alaposan megváltozó világ sorsán elmélkedni. Az interjú jelentős részében a magyar katolikus egyház feje arról értekezett, miképpen segítette az egyház az ukrajnai menekülteket. Természetesen a keresztényeknek alapvető feladatuk a bajban lévő embertársaikon segíteni. (Az államnak pedig az lenne a kötelessége, hogy kiszűrje a menekültek közül a hazánk biztonságára nézve veszélyes személyeket, és a menekültek pátyolgatása közben azért ne feledkezzen el a magyarok rövid és hosszú távú érdekeinek megvédéséről sem.) Ugyanakkor, ha valamikor, talán éppen Jézus Krisztus születésének ünnepén mégiscsak illene szólni valamit világunk, benne a kereszténység és a magyarság jelenéről és jövőjéről! Hiszen a kereszténység befolyása és súlya rohamos mértékben csökken: Európában a templomok kiürülnek, vagy mecsetekké alakulnak át, a keresztény értékek erőteljes támadás alatt állnak, a BLM- és LMBTQ-őrület, valamint a liberális médiaterror a keresztény eszmények és családmodell megsemmisülésével fenyeget. A templomba járók aránya a 10%-hoz közelít, és a kereszténység helyzete Magyarországon is válságos. (Ami többek között az egyre súlyosabb paphiányban is megmutatkozik.) Nem lenne kötelessége a magyar katolikus egyház fejének iránymutatást adni a híveknek arra vonatkozóan, hogy miképpen vegyék fel a harcot hitük, magyarságuk, családjuk, gyermekeik megvédése érdekében?
Gerhardt Máté műsorvezető sem kívánta „zavarba hozni” a bíboros urat bizonyos „kényelmetlen” kérdésekkel – vagy pedig úgy gondolta, karácsony ünnepén nem illendő a „kényes” témákat szóba hozni. De ha nem most, akkor vajon mikor? A beszélgetés végén az esztergomi érsek megfogalmazta karácsonyi üzenetét: „a szeretet nem fér össze a félelemmel”, „az istenszeretet és az emberszeretet is, elűzi a mi világunkból a félelmet” – jelentette ki a bíboros. Bizonyosan így van. Csakhogy a katolikus egyház – miképpen a többi felekezet is -, mit tett azért, hogy az emberek szívében csökkenjen a félelem? Kiállt-e például bármelyik keresztény felekezet az elmúlt évtizedekben meghurcolt magyar hazafiak mellett? Hány keresztény pap, illetve lelkész emelt szót az igazságtalan jogi eljárás keretében súlyos börtönévekre ítélt Budaházy György és társai védelmében? Kifejezte-e valaha is aggodalmát akár a katolikus, akár a protestáns felekezetek bármely vezető személyisége a cigánybűnözéstől rettegő magyarok százezreinek sorsa miatt? Hallatták-e a szavukat az európai civilizációra és a kereszténységre is végzetes kimenetelű migránsáradat, az iszlám vallás európai terjedése, vagy éppen az LMBTQ-, a BLM-mozgalom és az úgynevezett „eltörléskultúra” ügyében? Ha a keresztény hívő nem várhat védelmet saját egyházától, de még csak szolidaritásra, útmutatásra sem számíthat pásztoraitól a történelem és különösképpen az európai civilizáció eme válságos óráiban, hogyan lesz képes megőrizni hitét ebben a felfordult világban?
Mindemellett nem lenne ördögtől való elképzelés, hogy az emberi természetet és a történelmet elvileg alaposan ismerő keresztény felekezetek elmondjàk az igazságot korunk nagy sorskérdéseiről: a megtévesztően ukrán-orosz háborúnak beállított eseménysorozatról, a szándékosan előidézett gazdasági és energiaválságról, az európai fehér nemzetek megsemmisítésére irányuló törekvésekről, az államok feletti hatalom világuralmi szándékairól, az úgynevezett klímakatasztrófáról, történelmünk elhazudott eseményeiről. Mert ha igaz, hogy a "szeretet nem fér össze a félelemmel", úgy a hazugsággal, a folyamatos megalkuvással, az önfeladással sem. Az igazság kimondása is keresztény erény: "Dixi et salvavi animam meam!" ("Szóltam, és ezzel megmentettem lelkem üdvösségét") – hirdeti egy régi keresztény eredetű szállóige. A keresztény egyházak vezetőinek (és persze másoknak, politikusoknak, újságíróknak, tudósoknak is) ismét eszükbe kellene vésniük, és hirdetniük: a hazudozás, a virtuális valóság ketrecének építgetése és fényezése – főképp, ha anyagi, politikai természetű előnyök, az uralkodó elitek kegyeinek elnyerése érdekében történik – nem Istennek tetsző cselekedet.
Gergely Bence
(A szerző olvasónk.)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
