Hogyan válik a bibliai hitpróba hús-vér valósággá egy fiatal papcsalád életében? Ifjabb Obbágy László rozsályi görögkatolikus parókus őszinte vallomása a legnehezebb szülői küzdelmekről, a sport közösségformáló erejéről s arról a rendíthetetlen bizalomról, amely a mélypontokon is segít hordozni az élet keresztjeit. Tanúságtétel a reményről, amely a kórházi inkubátorok mellől az Örömódáig vezetett.
A súlyos bibliai hitpróba folytatását ismerjük: Ábrahám az apai szív fájdalmától gyötörve indul útnak a kijelölt hegyre, hogy ott Izsákot máglyára fektesse és feláldozza, ám amikor kést emel fiára, engedelmességét látva az Úr megkönyörül rajta, és leállítja mozdulatát. „Ábrahám és Izsák története nagyon erősen kattogott az agyamban a kórházi hónapok során. Két héttel hármas ikreink születése előtt, 2021 júniusában még kint voltam a stadionban a magyar–portugál és a portugál–francia Eb-meccsen – utóbbi életem legnagyobb futballélménye marad. Lent a pályán Mbappé, Griezmann és Cristiano Ronaldo szaladgál, de a kutyát sem érdekli, mert közben a lelátón mindenki a telefonját lesi, figyelve, hogy’ áll éppen a magyar válogatott meccse ezer kilométerre, Németországban.
Ez olyan hitbeli és közösségi megerősítő élmény volt, amely sokszor eszembe jutott a következő hónapok megpróbáltatásai során. Két héttel a meccs után, jóval idő előtt, a terhesség 26. hetében jött világra három lányunk. Sokáig életveszélyben voltak, 63 nehéz nap után engedték ki őket, de egy hónapra rá ketten visszakerültek a kórházba. Flóra lányomat megtámadta a koraszülöttekre különösen veszélyes RSV-vírus, tizennégy napig tartották lélegeztetőgépen, inkubátorban. Volt olyan, hogy hat orvos vette körül, és engem kiküldtek a kórteremből, hogy ne halljam a diagnózist. Azt az érzést senkinek sem kívánom. Akkor is bevillant Ábrahám és Izsák példája, és az, hogy most minket is próbára tesz a Jóisten.”
„A próbatételtől félni nem kell – aki hisz, erősebben jön ki belőle. De ehhez a hit elengedhetetlen. Nem véletlen, hogy az evangéliumban Jézus a csodatételei előtt megkérdezi a másiktól, hisz-e a gyógyulásban. A retinámba égett 2002-ben a tévében látott jelenet, ahogyan a jokohamai stadionban a megnyert vb-döntő után a friss világbajnok brazil válogatott tagjai kört formáznak, letérdelnek, és összekapaszkodva imádkoznak. Hit nélkül nehéz.”
„Gondolhatunk Jób bibliai példájára is, aki miután mindenét elvesztette, megszaggatta ruháit és így imádkozott: »Mezítelen jöttem ki anyám méhéből és mezítelen térek oda vissza; az Úr adta s az Úr elvette, amint az Úrnak tetszett, úgy lett, legyen áldott az Úr neve!« Így álltunk hozzá mi is feleségemmel, Kittivel. Felkészítettek a kórházban arra, hogy elveszíthetjük Flórát. Tudtuk, hogy bármi történik vele, nem roppanhatunk össze, szülőként felelősségünk van kétéves bátyja és két ikertestvére felnevelésében. Jézus nem ígérte soha, hogy könnyű lesz. Meg vagyok győződve arról, hogy hitem megerősödött a kórházban, és hogyha meghalt volna Flóra, akkor is ezt mondanám.”
Rozsály hétszáz lelkes falu a szatmári vidéken, néhány kilométerre az ukrán–román–magyar hármas határtól. (…) Noha csak 2020-ban költözött Rozsályba, a helyi kötődések meghatározó szerepéről kevesen tudnak hitelesebben beszélni, mint ifjabb Obbágy László atya, aki sokgenerációs papcsalád leszármazottjaként családi ösztönzést is merített a közösségépítésről. Nagyapja alapította valamikor a Hernád menti kis falu, Pere futballcsapatát (megszűnt 2002-ben), édesapja a Szent Antal Esztergomi Ferences Gimnázium, vagyis a „Franka” növendékeként játszott az Üllői úton egy rendhagyó edzőmeccsen, sőt az életre szóló Fradi-szeretet ösztönzőjeként „…gólt is lőtt Géczi Pistának, Novák Dezső mellől”, vendéglátónk pedig kapusként a Központi Papnevelő Intézet kispályás csapatát és a görögkatolikus papok válogatottját erősítette.
„Nincsen ember, akinek az életében ne lennének keresztek. Csak nem mindegy, hogy te azt a keresztet akarod, mered-e hordozni, vagy megpróbálod félredobni, szabadulni tőle. Beethovennek van egy nagyon szép mondása, így szól:
És ebben hisz társa, a családi archívum esküvői képein Lacus atya oldalán, a nyíregyházi stadion gyepén mosolygó Kitti is. Amatőr sportolóként, félmaratonfutóként kicsiszolt fegyelme, keménysége segített neki, amikor két éve a szervezetében cisztákat találtak, és kemoterápiás kezelésen esett át, miközben odahaza kisfia, Teodor és folyamatos odafigyelést, gyógytornát, fejlesztést igénylő három apró lánya, Flóra, Janka és Míra várta.
„Egy percig sem adtuk fel, és ezért nagyon hálás vagyok feleségemnek. A remény évében talán nem árt beszélni arról, hogy ahogy tapasztalom, az emberek egyre sötétebben látják a világot. Ha az elmúlt öt év történéseire, a covidra, a bezárkózásra, a háborúra vagy akár a válogatottal kapcsolatos élményekre gondolunk, sokan hajlamosak a negatív jelenségeket felerősíteni. Pedig mindig, a legnagyobb nehézségek közepette is van miért hálásnak lenni.”
A teljes cikk IDE kattintva olvasható.
Szöveg: Csillag Péter
Forrás és fotó: nemzetisport.hu/Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
