Biblia egy év alatt címmel január elsején podcastsorozat indult Fábry Kornél püspökkel, aki napi epizódokon keresztül vezeti végig a hallgatókat a teljes Szentíráson. A bibliai szakaszhoz minden esetben rövid elmélkedés és ima is társul. A zarándok.ma katolikus online magazin szerkesztésében készülő podcastról és a Szentíráshoz fűződő viszonyáról kérdeztük a püspököt.
– Hogyan kapcsolódik az életéhez Isten igéje? Mi az első emléke, élménye a Szentírással kapcsolatban?
– Az első emlékem gyermekkoromból származik. A Képes Biblia ott volt a számunkra elérhető könyvespolcon, és sokat nézegettük. Élénken él bennem például a Vörös-tengeren való átkelés képe, ahol a tenger kétoldalt falként áll, középen meg ott van egy hal, amelyik nem tudta eldönteni, hová is menjen. Emlékszem arra a képre is, amin Sámson szétfeszíti az épületet tartó oszlopokat, vagy arra, amelyen két ember viszi a nagy fürt szőlőt… Nem volt otthon saját teljes Bibliám, az elsőt édesanyámtól kaptam 22. születésnapomra. Később papnövendékként vettem egy, a Szent Jeromos Bibliatársulat által kiadott Szentírást. Praktikus okokból választottam ezt, az akkor fellelhető Bibliák közül ez volt az, amit méreténél fogva mindig magamnál tarthattam; aláhúzogattam benne fontos részeket, beleírogattam. A szakdolgozatomat a feltámadás és az örök életbe vetett hit témájából írtam. Emlékszem, bejelöltem, majd kiírogattam a Bibliából a vonatkozó szövegrészeket, és mátrixként elrendeztem azokat. Jó volt látni, hogyan alakult a túlvilágba vetett hit a Biblia könyveiben.
– Korábban, a podcast elindítása előtt elolvasta már egyben az egész Szentírást? És ha igen, milyen céllal?
– Igen, papnövendékként döntöttem el, hogy végigolvasom egybefüggően. Találtam is egy táblázatba foglalt kétéves olvasási tervet. Ez nem úgy épült fel, hogy az elejétől a végéig, lineárisan vezetett végig a szövegen, hanem tematikusan adott olvasási segítséget. Nem volt hozzáadva magyarázat, de nagy élményt jelentett így találkozni Isten igéjével. Úgy gondoltam, hogy felnőttként, megbérmáltként jót tesz nekem, ha elolvasom egyben az egész Szentírást. Egyvalami azonban hiányzott a táblázatból: nem szerepelt benne a Zsoltárok könyve.
– Jelenleg Dávid király történetét követhetjük a podcastben. Az ó-, illetve az újszövetségi részekből ki áll a legközelebb Önhöz, kit nevezne a „hősének”?
– Ezen így még sosem gondolkodtam el. Nem tudnék kiemelni egyetlen szereplőt. Úgy vagyok vele, hogy mindenkitől szeretnék tanulni valamit. Jóbtól például azt, hogyan lehet hozzáállni a legsúlyosabb nehézségekhez: az Úr adta, az Úr elvette, áldott legyen érte. Dávid király alakjában az ragadott meg, hogy ha hibázott, mindig tudott bűnbánatot tartani. Gedeon pedig mert jelet kérni az Úrtól, kétszer is. Az ószövetségi József protoevangéliumi története arra ad példát, hogy Isten a görbe vonalakon is tud egyenesen írni. Akár úgy is, hogy József mintegy kiprovokálta a testvérei haragját. Az Újszövetségben nagyon tetszik Pál apostol kitartása, Jakab gyakorlatiassága, Magdolna állhatatossága, az, ahogy vágyik Jézus után. És aztán ott van Fülöp diakónus engedelmessége, aki engedte, hogy a Lélek vezesse, vagy Péter apostol hiteles tanúságtétele: ő vehemens, megtagadja Jézust, de utána könnyekre fakad.
– Mi az, ami a leginkább megérinti Önt az Ó- és az Újszövetségben?
– Az, hogy mindkét könyv őszinte. Sokszor eszembe jut, különösen egy-egy ószövetségi részt olvasva, hogy ezt vajon miért kellett leírni. Ha kirakatba akarjuk tenni az életünket, általában nem mondjuk ki őszintén a gyengeségeinket, hűtlenségünket, esendőségünket. Gondolhatunk például az őskeresztény Egyház kialakulásánál Péter és Pál vitájára is.
Ha van abszolút reményt adó ezen az úton, az a jobb lator. Élete végén belátja a bűneit, elismeri büntetése jogosságát, és megtér. Jézus irgalma pedig azonnali: még ma velem leszel a Paradicsomban.
– Adódott olyan helyzet az életében, amikor megtapasztalta, hogy a Szentírás szava Önhöz szól és segít?
– Sokszor. 1993-ban, egy Taizében töltött csodálatos húsvét után fel kellett utaznom Párizsba, ahová tanulni mentem hat hétre. Nagyon egyedül éreztem magam. Igyekeztem mindenféle külső zajjal csillapítani a magányomat, és ekkor szíven ütött Jézus szava, amit Pál apostolnak mond: Elég neked az én kegyelmem!
Több ilyen emlék közül kiemelkedik az is, amikor Homokkomáromban azon gondolkodtam, hogy hagyjam-e abba a tanulmányaimat, és a Kaposvári Egyházmegyébe jelentkezzem, az ismeretlenbe – hiszen Somogyot szinte egyáltalán nem ismertem, Kaposváron még sosem jártam előtte –, vagy fejezzem be a tanulmányaimat, és addigi életem helyszínére, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyébe menjek. Hazautazásom előtt, az utolsó szentmisén megkértek, hogy olvassam fel a szentleckét. A galatáknak írt páli levélből volt az aznapi rész, és arról szólt, hogy amikor az apostol meghívást kapott attól, aki anyja méhétől ismeri őt, többé nem a test és a vér szavára figyelt, nem ment fel Jeruzsálembe azokhoz, akik előtte lettek apostolokká, hanem az ismeretlen Arábiába indult. Ennek következménye pedig az lett, hogy akik nem ismerték, „dicsőítették miatta az Istent”. Izgalommal teli béke töltötte meg a szívemet, amikor ezt olvastam. Nem tudom, hogy miattam dicsőítette-e Istent bárki, de a döntésem megszületett, a Kaposvári Egyházmegyébe jelentkeztem.
– Hogyan indult a Szentírásról szóló podcast?
– Harasztovics Arnold, a zarándok.ma portál alapító főszerkesztője keresett meg. Látta a misevlogot, amit korábban készítettem, és megkérdezte, vállalnám-e, hogy részt veszek az alakuló kezdeményezésben. Ismertem azt a Szentírás-podcastet, amit Mike Schmitz atya készített az Ascension Press gondozásában, és amelyben szintén egy év alatt olvassák el a teljes Bibliát.
Ráadásul pont biblikus teológiát hallgattam Rómában, így különösen közel állt a szívemhez ez a kezdeményezés. Arra gondoltam, úgy érdemes belevágni, ha a január 1-jei kezdésig a felolvasást tekintve elkészítek negyven részt. És habár decemberben közel két héten át alig volt hangom, december 31-én sikerült felvennem a két utolsó részt a negyvenből.
– Milyen napi szolgálatot jelent a felkészülés, a felolvasás?
– Az Ascension Presstől kaptuk meg a jogokat, az adásokat a zarándok.ma oldal gondozza, ott érhetők el. Az egyes részek anyagát az Új Jeruzsálem Katolikus Közösség tagjai fordították magyar nyelvre. Innentől számítva nyolc órát vesz igénybe egy adás elkészítése, az én részem ebből átlagosan kettő és három óra között van. A szövegeket első körben Kunszabó Zoltán diakónus lektorálja, majd kézhez véve átolvasom. Ha szükséges, javítom, azután felolvasom, itthon, abban a ministúdióban, amit a kamrában alakítottam ki. A hangzó anyagot egy vágó megvágja, és amikor elkészült vele, visszajuttatja hozzám. Az egyik kollégám, Bors Kata ekkor összeveti az írott és a hangzó anyagot, és ha talál benne hibát, azt megintcsak javítom és felmondom újra. A vágó ezután ismét dolgozik a felvételen, majd még egy ellenőrzési lépcső következik. Ezután kerül alá a zene és csak ezután megy fel a kész adás a szerverre, és tesszük ki a különféle platformokra.
– A szentírási részek felolvasását mindig imádság, dicsőítés követi. Ez része az amerikai változatnak?
– Az alapima Schmitz atyáé, de sokszor alakítok rajta, hogy személyesebbé tegyem. Olyan is előfordul, hogy kihagyok belőle, máskor esetleg hozzáírok valamit, így válik teljessé.
– A magyarázó részben többször hangsúlyozza a követők közösségé formálódását, az egymásért végzett imádságot. Miért tartja fontosnak ezt?
– Ez is benne van az eredeti amerikai változatban, és magam is lényegesnek gondolom. Ez a podcast több mint a hagyományos beszélgetős műsorok, amelyek általában nem feltétlenül kovácsolják közösségé a befogadókat. Mi itt közösségben vagyunk, különösen, amikor Isten igéjét hallgatjuk. Nagyon sok visszajelzést kapunk, és buzdítjuk is a hallgatókat a visszacsatolásra, hogy írjanak nekünk, ha kérdésük van, illetve alkossanak bibliaolvasó közösségeket. Nem tudom, hogy ez utóbbi benne van-e az amerikai verzióban.
Volt olyan visszajelzés, hogy valaki mindig reggel hatkor hallgatja meg az adást. Ekkorra már kb. ezerötszázan meghallgatták, a végére pedig már ezernyolcszáznál tart a számláló. Azaz háromszáz másik emberrel együtt hallgatta. Ez így igazi közösségi élményt ad neki. A hallgatók kommentben feltehetik a kérdéseiket is, melyekre Martos Levente Balázs püspökkel külön adásokban igyekszünk válaszolni. Az imádság pedig külön kötőanyaga ennek a közösségnek. Jóleső visszajelzés volt, amikor a gyermeket várókért kértem imádságra a podcast hallgatóit, és jelzés érkezett, hogy a közös imánk meghallgatásra talált: egy párnál megfogant a régen várt gyermek.
– Ha már visszajelzések: az Ön életére hogyan hatott eddig a podcasthez kapcsolódó szolgálat?
– A bibliaolvasás mindig sok újat ad nekem is. A Szentírást sohasem lehet megunni. Vannak, akik egy filmet is többször megnéznek, és mindig valami újat ad nekik. Mennyivel inkább így van ez a Bibliával! Sokszor rá is csodálkozom egy-egy részre, amikor azt tapasztalom, hogy bár sokszor olvastam már, mégsem vettem észre benne korábban egy fontos szöveghelyet, szempontot.
– Ha majd az év végén eljutunk a sorozat utolsó adásáig, lesz folytatás?
– Vannak terveink, de ez egyelőre maradjon még titok.
– A Hitvallásban az mondjuk: „Ő szólt a próféták szavával.” Mit jelent ez az igazság a pünkösd ünnepére tekintve?
– Az Egyház születésekor történt egy nagy Lélek-tapasztalás, ám ez nem volt előzmények nélküli. A Lélek már a teremtésnél is jelen van, ő teremt a káoszból rendet, azután pedig ő munkálkodik az ószövetségiszemélyekben. A Lélek sugalmazta háromszáz próféciát teljesít be Jézus, és ezekből huszonkilencet nagypénteken. Ebben érhetjük tetten azt, amit a szent könyvek esetében sugalmazásnak hívunk. Emberek írják azokat, abban a saját társadalmi, kulturális közegükben, amiben élnek, de isteni sugalmazásra. És éppen Krisztus világítja meg, hogy mindebből, amit leírtak mi volt a tiszta isteni üzenet, amiben ragyog fel Isten arca, és mi az, ami emberi, amit esetleg félreértettek a szent írók.
Fotó (archív): Merényi Zita
Kuzmányi István/Magyar Kurír
Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2026. május 24-i számában jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
