Mariano Crociata, a latina-terracina-sezze-privernói egyházmegye püspöke, az Európai Unió Püspöki Konferenciái Bizottságának (COMECE) új elnöke a SIR olasz katolikus hírügynökségnek és a TV2000-nek adott interjút, miután megválasztották a testület elnökének.
„Az egység és a béke nagy kihívásaival áll szemben Európa, ezt a pápa nagyon pontosan érzékeli, és mi is nagyon is aktuálisnak érezzük ezeket a kérdéseket a küldetésünkben” – mondta Mariano Crociata, aki az interjúban beszámolt arról a találkozóról is, amelyet az EU-országokbeli püspöki konferenciák küldöttei a COMECE tavaszi plenáris közgyűlésének keretében tartottak Ferenc pápával. Fontos közgyűlés volt, amelyen megválasztották az új elnököt és a kontinens különböző földrajzi régiói számára négy alelnököt választottak. „A háborút – mondta Ferenc – nem lehet és nem is szabad többé a konfliktusok megoldásának tekinteni. Ha a mai Európa országai nem osztják ezt az etikai-politikai alapelvet, akkor ez azt jelenti, hogy eltávolodtak az eredeti álomtól.”
– Hogyan fogadták Ferenc pápának ezeket a szavait?
– Az Európai Unió egy halált és pusztulást okozó háború nyomán született. Érezhető volt a vágy, sőt az igény, hogy ne kelljen még egyszer átélni ilyen tapasztalatokat. Európa tehát eredetét és gyökereit tekintve egy béketerv eredménye. Napjaink és különösen az idei év tapasztalatai azt mutatják, hogy sajnos a történelem visszatér, és hasonlóképpen tér vissza, ahogyan a múltban, mintha hiába lett volna közben 70 éven át béke. Ezért újra fel kell fedeznünk ezt a békevágyat, le kell győznünk a késztetést arra, hogy uralkodjunk, elnyomjuk a másikat, befolyással rendelkezzünk felette. Mindannyiunknak azt a párbeszédet és találkozást kell keresnünk, amely világossá teszi, hogy egymást kölcsönösen tiszteletben tartva lehetséges békében élni és együtt haladni előre. Jelenleg egy rendkívül nehéz pillanatban vagyunk. Nem tudjuk, milyen utak nyílhatnak meg előttünk. A pápa szavai azt üzenik nekünk, mindent meg kell tennünk azért, hogy ma is az európai béke eredeti álmát kövessük. A mi eszközeink egyszerűek: párbeszéd, reflexió, találkozások, kapcsolatok, gondolatok. Ezek azok a dolgok, amit megtehetünk és meg is kell tennünk.
– Ezekben az órákban zajlik Brüsszelben az Európai Tanács ülése, amelyen a 27 állam- és kormányfő vesz részt. A témák közül kiemelkedik az ukrán kérdés. Gyakran úgy tűnik, hogy a vita csak a fegyverek küldésére összpontosít. Mi a véleménye?
– Nagyon összetett folyamatokról van itt szó, amíg a háború tart, minden bizonnyal fennáll a veszély, hogy a pusztítás, a harc, a népek mérhetetlen szenvedése kérlelhetetlenül folytatódni fog. Különösen egy nép szenvedése. Rendkívül súlyos, drámai helyzet ez. Nehéz. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy egy agresszorral és egy megtámadottal állunk szemben. Reménykednünk kell tehát, hogy a felek hajlandóak megállni, és tárgyalni a megfelelő feltételek érdekében, a nemzetközi jog – egyhangúlag elismert – előírásai szerint. Tényleg arra szeretnénk kérni mindazokat, akiknek megvan rá a képességük és a lehetőségük, hogy ezért dolgozzanak. Nem fáradunk bele, hogy ezt ismételgessük, a pápával együtt, aki az első, aki folyamatosan megújítja a háború befejezésére és a béke útjainak keresésére irányuló felhívását.
– A pápa kitért az egység témájára is.
– Az Európai Unió azért született meg, mert szükség volt a békére, éppen ezért azt kell megérteni, hogyan lehet az egységet és a sokféleséget jól kezelni, ahogy a pápa helyesen mondta. Az európai terv egy eredeti terv, az államok és népek közti együttműködés, egyesülés politikai formuláinak figyelembevételével. A népeknek és a nemzeteknek abból a szándékából fakad, hogy összefogjanak. Nyilvánvaló, hogy ezt a szándékot mindig újra és újra fel kell fedezni és fel kell karolni. Ebben az értelemben a pápa felhívása most is egy neuralgikus pontot érint, amelynek érdekében dolgoznunk kell. Mi mindenekelőtt népek és közösségek képviselői vagyunk, egyházmegyés püspökök, akik ismerjük azokat az örömöket és fáradozásokat, amelyeket az emberek ma a különböző területeken és a különböző társadalmi és politikai helyzetekben megélnek. Egyházakként ennek az egységnek, a megújult és mindig új békevágynak a kovászává kell válnunk.
– Egy másik nagy, aktuális kérdés a migránsokat érinti. Az emberek továbbra is útra kelnek. A helyzet kétségbeejtő. Nincsenek legális csatornák az Európába való bejutásra. Mit gondol erről?
– A bevándorlásról a társadalmunkban kialakult kép sajnos néha mesterségesen gyártott, kiforgatták, eltorzították. Ez egy összetett mozgás. A tanulmányok azt mondják, nem jelent veszélyt, nem fenyeget bennünket invázió. Nem helyes ilyen üzeneteket közvetíteni, mert ezek nem tükrözik a valóságot. A valódi probléma az, hogy rendezetlen, merem mondani, hogy irányítatlan bevándorlással állunk szemben. A bevándorlást eszközként használják, de nem foglalkoznak kiegyensúlyozott módon azzal, kik azok, akik jönni akarnak, és akik ténylegesen bejönnek, nincs kapcsolat azok között az országok között, ahonnan jönnek, és amelyek befogadják őket. Európának erre a kiegyensúlyozottságra kellene törekednie. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy egyenlőtlenségek vannak, a bevándorlók bizonyos országokba rendezetlen és zűrzavaros módon érkeznek. A helyzet azonban összetett, mert a bevándorlók gyakran nem maradnak abban az országban, ahová először érkeztek, hanem más országokba mennek tovább. Ezért kívánatos lenne – a sémákon, előítéleteken és kliséken túl – objektívan látni és rendezetten irányítani ezt a mozgást. Azt szeretnénk, hogy ez a jelenség erősítse nyugati társadalmainkat, amelyek az elmúlt években már nagymértékben megtapasztalták, hogy a bevándorlók jelenléte mennyire gazdagította társadalmainkat, hozzájárult a növekedésükhöz. Úgy vélem, ebből a szempontból sok munka vár még ránk, le kell győznünk azt a késztetést, hogy leegyszerűsítsük a problémákat, és olcsó megoldásokat keressünk a konszenzusra.
Fordította: Thullner Zsuzsanna
Forrás: Agensir
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
