Az egyik aradi vértanú, Aulich Lajos rokonsága Zselízen

Az egyik aradi vértanú, Aulich Lajos rokonsága Zselízen

Mindig szívesen nézegetem a temetőnkben a régi sírokat. Elődeink, az itt élők, alkotók utolsó emlékei ezen a világon. Sokuk után már csak egy sírkő, egy fejfa, egy név maradt, mások után még ennyi sem. Halottak napján szokás szerint gyújtok is egy-egy mécsest azon zselíziek földi maradványainál, akik beírták nevüket városunk történelmébe, vagy éppen ellenkezőleg, névtelenként tettek hozzá valamit, hogy Zselíz ma az lehessen, amivé vált (maradjunk a pozitív értelmezésénél).

Egy ilyen bóklászás során lettem figyelmes egy szép, díszes kovácsoltvas kerítésen belül kidőlt sírkőre. A rajta szereplő név olvastán megemeltem a szemöldököm: Aulich Alajos. Igen, a név ismerősen csenghet, aki ismeri az 1848/49-es események történetét. Az aradi 13 vértanú egyike ugyanis a korábbi vezérőrnagy, ezredes, hadügyminiszter Aulich Lajos volt.

A neves szabadságharcos is tulajdonképpen földink volt, hiszen Pozsonyban látta meg a napvilágot 1793-ban, családja viszont Sziléziából származott (a mai Délnyugat-Lengyelország, kisebb része Északkelet-Csehország – akkor még a Monarchia része).

Sajnos a zselízi sírkő dátumokat nem tartalmazott, de kis kutatással hamar kiderült, hogy az itt nyugvó Aulich Alajos Komjáton (Komjatice) született 1858. 06. 22-én és 1927. 06. 12-én hunyt el (magától értetődően Zselízen). Felesége, Huszár Mária pedig koltai születésű volt (1867. 04. 7. – 1941. 09. 30.).

Forrásokban böngészve egy régi újságcikk is felbukkant. A Vasárnapi Újság 1879. szeptember 21-i lapszáma közöl egy tudósítást, miszerint a győri honvédegylet a 30. évfordulóra megemlékezést szervezett. Egy bizonyos Aulich Alajos kérdést intézett a pozsonyi városi kapitánysághoz, ugyanis valamennyi vértanú családját meg kívánták hívni a tiszteletadásra.

Hírdetés

Fotó: Vasárnapi Újság (archívum)

Hogy a tervezett megemlékezés végül létrejött-e, arról már nem találtunk tudósítást, de a beharangozó cikkben egy további zselízi szálat is felfedezhetünk: „Aulich egy unokanővére, Erzsébet a bécsi Zsófia-fürdő úszómestere Kherndl Antal neje volt, de elhunyt.”

Természetesen nem Kherndl Antal, zselízi születésű neves hídépítő mérnök, egyetemi tanár, az Erzsébet-híd statikájának megtervezője volt úszómester Bécsben, de még csak nem is a neje, őt ugyanis Matildnak hívták. Erzsébet, testvérének, Jánosnak (a zselízi uradalom gazdatisztje) a lánya volt. Ő tevékenykedhetett egy időben Bécsben ekkoriban úszómesterként.

Viszont a cikk szerint az aradi vértanú és a zselízi hidász, Kherndl között felesége révén állhatott fenn a rokonság. Ennek okán kerülhetett a Garam mentére a Zselízen eltemetett Aulich Alajos és Huszár Mária.

A Family Search nevű családfakutató adatbázison kutakodva nem találtunk bizonyítékot arra, hogy az aradi vértanú Aulich Lajos és a Zselízen örök álmát alvó Aulich Alajos között pontosan milyen rokonság állt fenn, viszont a név ritkaságából és az 1879-es cikkből ítélve a rokonság minden bizonnyal valószínűsíthető.

Csonka Ákos/Felvidék.ma


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »