A veszprémi Árpád-házi Szent Margit-templom búcsúi ünnepén, január 18-án délelőtt Udvardy György veszprémi érsek mutatott be szentmisét. A főpásztor hangsúlyozta, hogy a búcsú nem csupán hagyomány, hanem kegyelmi találkozás: „lélekfürdő”, amelyben az igehirdetés és a szentgyónás által készülhetünk fel az isteni ajándékok befogadására.
Árpád-házi Szent Margit ünnepe a szentségre szóló meghívás ünnepe: annak a bizonyossága, hogy Krisztus követése nem elvont eszmény, hanem olyan életforma, amelyet szentek és boldogok sora élt meg előttünk – mondta a szentmise elején az érsek, aki köszöntőjében hálával fordult mindazokhoz, akik a triduum és a búcsú napjai alatt segítették a közösség lelki készületét.
A búcsú napján ünnepélyes keretek között kihelyezték a templomban a plébánia számára adományozott Boldog Bódi Mária Magdolna-ereklyét, Udvardy György pedig emlékeztetett: 15 évvel ezelőtt Márfi Gyula akkori veszprémi érsek hirdette meg a boldoggáavatási eljárás egyházmegyei szakaszát, s hogy ezt az ajándékot ne csupán „emlékként”, hanem „lelkipásztori erőforrásként” élhessék meg a hívek, a főegyházmegye minden templomában helyet kap Boldog Bódi Mária Magdolna hivatalos portréja, mellette pedig egy hálanapló. Utóbbi célja kettős: egyrészt összegyűjti mindazokat a tapasztalatokat, amelyekben a hívek hálát adnak Istennek Magdi közbenjárását kérve és remélve; másrészt – az Egyház rendje szerint – a későbbi időkben ezek a tanúságtételek a szenttéavatási eljárásban majd segítséget jelenthetnek.
Udvardy György érsek rámutatott: a boldoggá avatás egy állomás, amely a szentté avatás felé mutat, így a hála bejegyzései nem pusztán személyes emlékek, hanem a szentek közösségébe ágyazott tanúságtételek is. „Szentek örökösei vagyunk” – fogalmazott.
A búcsú evangéliuma a tíz szűz példabeszéde volt, melyben Jézus arra hív, hogy belső készenléttel, virrasztó hűséggel, „olajjal a lámpásban” éljünk, hiszen az Úrral való találkozás óráját nem ismerjük.
Prédikációjában a főpásztor arról beszélt, hogy a tíz szűzről szóló példabeszéd az ősegyház számára is meghatározó volt, mert egyszerre tárja fel Isten országának természetét és azoknak a magatartását, akik Krisztushoz tartoznak. A példabeszédben ott van a személyes meghívás méltósága és a kiválasztottság, valamint az ünnepre szóló meghívás, mert az életünk „ünnep az Istenben”.
Árpád-házi Szent Margit életében a szentségre törekvés, a legegyszerűbb szolgálatok vállalása, az imádság és engesztelés, a béke munkálása mind az Istenhez tartozásból fakadt. És bár történetében a kiválasztás kezdetben szülői döntés volt, amikor személyes felelősséggel élhette meg hivatását, tudatosan és hűségesen vállalta az engesztelést népéért.
Udvardy György beszédében egymás mellé állította a hit nagy veszprémi tanúit: Mindszenty József egykori veszprémi püspököt, aki tudatosan választotta címerébe Árpád-házi Szent Margit alakját, mert maga is a szentségre törekvés, a béke és az engesztelés lelkületét akarta erősíteni az egyházmegyében, valamint Boldog Bódi Mária Magdolnát, akinek az életútjából világosan látszik, hogy az egyházmegye lelkipásztori gondoskodása – a szegények iránti figyelem, a közösségek szervezése, a hitre nevelés – olyan közeg volt, amelyből Magdi küldetése táplálkozhatott: a szegények iránti szeretete, apostoli lelkülete és végül az a hűség, amely a tisztasági fogadalomhoz való ragaszkodásban egészen az életáldozatig megmutatkozott.
A homília zárógondolatai a búcsú lényegére mutattak rá:
A veszprémi érsek végül arra buzdított:
A szentmise végén Tornavölgyi Krisztián érseki irodaigazgató, esperes, plébános emlékeztetett: ezen a napon a Veszprémi Főegyházmegye minden templomában kihelyezik Boldog Bódi Mária Magdolna arcképét, amely – ahogyan fogalmazott – Magdi mosolyán keresztül az „Isten Bárányának” mosolyára is emlékeztethet: arra a Krisztusra, aki elveszi a világ bűneit és hazavezet az Atyához.
A liturgia végén a közösség a főpásztorral együtt a templom bejáratához vonult, ahol ünnepélyesen elhelyezték Boldog Bódi Mária Magdolna portréját és a hálanaplót.
A szertartás végén elhangzott Árpád-házi Szent Margit ereklyéjének veszprémi története is, amely különösen szépen kapcsolja össze a templom, a plébánia és a főpásztorok életét.
Mindszenty József veszprémi püspök 1944. december 3-án, a nyilas fogság idején – a veszprémi rendőrség fogházában – alapította meg a veszprémi Árpád-házi Szent Margit-plébániát. Később, esztergomi érsekként sem feledkezett meg ígéretéről: 1946. január 25-én a püspöki palotában adta át a Szent Margit-relikviát Szemes József atyának, majd 1946 tavaszán a hívek nagy sokasága kísérte át az ereklyét a templomba.
A történet azt üzeni:
A záróáldás előtt Udvardy György érsek Mindszenty József jelmondatát idézte: „Pannonia Sacra – Veszprém szentek földje”. Hozzátette: a szentség vágya a Krisztushoz tartozásunkból fakad, és nem mondhatunk le róla. „A jövő szentjei itt ülnek” – szülők, gyermekek, házastársak, nagyszülők: mindannyian meghívást kaptunk arra, hogy egymást erősítsük a szentségre törekvésben.
Az alábbi videóra kattintva a szentmise újranézhető:
Forrás és fotó, videó: Veszprémi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
