1956 nyarán a Budapesti Honvéd labdarúgócsapata avatta fel a százezer fő befogadására alkalmas, vadonatúj lipcsei Zentralstadiont. A keletnémet túrát megelőzően a csapat az akkori Csehszlovákia magyar lakta településein több hírverő mérkőzést is játszott. A Rákosi-rendszer legsikeresebb egyesületének forradalom előtti utolsó utazásáról azért tudunk ma meglehetősen sokat, mert a csapat politikai kísérésével megbízott ÁVH-s tiszt később „Kajlik Sándor” fedőnéven részletes jelentésben számolt be a túráról az állambiztonságnak. Ügynökjelentéséből az is világosan kiderül, hogy az ÁVH-s tiszt egész egyszerűen 10.000 forinttal lopta meg Puskás Ferencet, és rajta keresztül egy segítségre szoruló honfitársát.
A kacifántos és meglehetősen bizarr történet Érsekújváron vette kezdetét, ahol a Honvéd egy barátságos meccs keretében 10–3-ra győzte le a helyi vasutas csapatot. Ekkor történt, hogy a világsztárokat felvonultató egyesület játékosai körül megjelenő felvidéki magyarok közül egy bizonyos Brandeisz Alfréd szívességet kért a csapat tagjaitól. A jelen lévő „Kajlik Sándor” is fültanúja volt az esetnek, amit később így elevenített fel jelentésében:
„Közben megjelent nálam érsekújvári tartózkodásunk alatt Brandeisz Alfréd (falumban volt tanító) nevű ismerősöm. Közölte, hogy olyan problémája van: anyja meghalt. A ház neki maradt. Eladta 50.000 koronáért és most a pénzt nem tudja átutalni Magyarországra. (Tárnokon lakik, jelenleg is ott tanít az iskolában.) Arra kért, hogy mi nem-e tudnánk áthozni a pénzét. Én tiltakoztam ellene, mondván: mi nem csempészkedünk. Ösztereicher Emil is jelen volt a beszélgetésnél. Ő javasolta azt, hogy szól a játékosoknak, ha szükségük van pénzre, akkor Brandeisztől kaphatnak olyan formán, hogy Magyarországon hivatalos árfolyamon (akkor a korona értéke 1,66 volt forintba átszámítva) visszaadják. Főleg a nősök vettek fel összegeket 500-800 korona értékben. Ezen a pénzen az asszonyok bevásároltak. Puskás Ferenc vett fel egyedül 10.000 koronát [valójában 10.000 forintnyi koronát – a szerk.], mondván azt: lakik neki Felvidéken egy ismerőse és azon akar segíteni… Amikor a játékosok és Puskás felvette a pénzt, akkor én is jelen voltam. A többi pénzátvételnél nem voltam jelen. Megjegyzem, én nem vettem fel pénzt Brandeisztől.”
A lipcsei Zentralstadion avatási ünnepsége 1956 nyarán (kép forrása: wikipédia / Bundesarchiv, Bild 183-40000-0226 / CC-BY-SA 3.0)
Köztudott, hogy Puskás Öcsi hónapokkal később elhagyta hazáját, és a szabadságharc leverés után nem tért haza Magyarországra, hanem Spanyolországban telepedett le, ahol hamarosan a Real Madrid klasszis futballistája lett. Ám bármennyire is hihetetlen, az egyszer látott Brandeisz Alfrédról ekkor sem feledkezett meg, és a távoli Spanyolországból hazaküldte számára a pénzt.
A futár Börzsei János, az MTK futballistája volt, aki csapatával rövid ideig Spanyolországban szerepelt. Ekkor bízta meg őt a „Száguldó Őrnagy”, hogy a Brandeisztől korábban átvett pénzt juttassa el „Kajlik Sándornak”, ő majd gondoskodni fog a pénz Brandeiszhez való eljuttatásáról. Börzsei hazatérvén a Szikra Mozi előtt a gépkocsijában adta át a pénzt „Kajlik Sándornak”, a további fejleményekről pedig ezt olvashatjuk az ÁVH-s tiszt jelentésében:
„Én Börzseitől átvettem gépkocsijában a pénzt, azzal, hogy Brandeisznek át fogom adni. Börzseinél hagytam egy írást, amely visszaemlékezésem szerint a következőket tartalmazta: »A gyerek 10-ik születésnapjára küldött ajándékot maradéktalanul átvettem.« A 10-ik jelentette a 10000 Forintot. A pénzt zsebre vágtam.”
Arra azonban az ügynök sem számított, hogy a csekélynek nem mondható összeg (az akkori havi átlagjövedelem kilencszerese) nincs biztonságban otthonában, a fogason lógó kabátja zsebében:
„Anyósom mindig kutatott nálam. Zsebemben megtalálta a pénzt. Kérdezte, hogy kié? Elmondtam, hogy Puskás küldte nekem Börzsein keresztül, de én úgy gondolom – és itt hazudtam anyósomnak – mivel nekem Puskás nem tartozott pénzzel (ő, anyósom nem tudta a csehszlovákiai eseményeket) valószínűleg az elhárítók akarnak kipróbálni engem, hogy mit fogok kezdeni a pénzzel. Én azonban másnap beviszem a pénzt az elhárításnak. Másnap este közöltem anyósommal, hogy a pénzt visszavittem.”
„Kajlik Sándor” nem először akarta állambiztonsági mesével kimosdatni magát hazugságából. Amikor felesége már másodszor látta ugyanazzal a presszós hölggyel flörtölni, akkor azt hazudta, hogy a nő besúgó, és ő a tartótisztje. Az ügyből hamarosan válás lett…
Az egykori Szikra Mozi, ahol Puskás pénze rossz kezekbe került (kép forrása: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Városrendezési és Építészeti Osztályának fényképei)
Az, hogy a pénz végső sorsa mi lett, világosan kiderül a jelentés utolsó részéből:
„Mi a jelen pillanatban a pénz sorsa? Nem adtam oda Brandeisznek, hanem rendeztem adósságaimat, befizettem az ügyvédnek a válás költségeit, és jelenleg van még a pénzből kb. 1500 forint. Én az egész 10000 forintot be akarom fizetni az államnak, Brandeisznak semmi esetre sem, azonban most jelen pillanatban ezt az összeget nem tudom befizetni, mert 1959 júniusáig bútorrészletet fizetek havonta 654 Forintot… Ezt az ügyet azért jelentettem be, nehogy esetleg Puskásék a jövőben a külföldi kémhálózaton keresztül zsarolni tudjanak.”
Az állambiztonsági iratokban ezen a helyen vége szakad a történetnek. Ezáltal számos, nagyon lényeges kérdés tisztázatlan marad: vajon Puskás tudomást szerzett-e arról, hogy a Börzseivel hazaküldött pénz nem ért célba? Megtudta-e valaha a tárnoki tanár, hogy a Real Madrid világsztárja nem feledkezett meg róla? Kiderült-e bármikor is a főszereplők számára, hogy a politikai rendőrség korrupt és önző tisztje saját életkörülményeinek a javítására fordította a Puskástól ellopott pénzt? Ha a kérdésekre válaszokat már nem is kaphatunk, azt mindenképpen kijelenthetjük: a közelmúltig az állambiztonsági aktákban megbújó történet korának egyik, hanem a legnagyobb labdarúgója emberi nagyságának, önzetlen tenni akarásának állít emléket.
(Az állambiztonsági irat levéltári forrása: ÁBTL 3.1.2. M-30601 „Kajlik Sándor”)
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
