Az árulók ma szinte mindig röhögnek a markukba, a kurucvilágban azonban már a gyanúnál sem volt pardon…
Az árulók ma szinte mindig röhögnek a markukba, a kurucvilágban azonban már a gyanúnál sem volt pardon…
Rákóczi idejében igazán nem lacafacáztak a hazaárulókkal: Ocskay László (1680-1710) dicstelen vége ismerhető Jókai híres regényéből (Szeretve mind a vérpadig). Sokáig vitatták Ocskay valóságos árulói voltát – ám az ő szintjén sem jöhetett szóba a kegyelem. Hanem Bezerédj Imre (1679-1708) esetére, bevallom, magam sem emlékeztem. Bezerédj (ejtsd: ‘bezerédi’) tegnapi születésnapja kapcsán idézzük csak fel, mi is volt hajdan az árulók jussa.
Bezerédj brigadéros nem volt akárki: előkelő dunántúli katolikus nemesi család sarja, Bezerédy Zsigmond és béri Balogh Klára fia, Balogh Ádám brigadéros unokafivére. Igen ifjan hadi pályára lépett, ami akkoriban teljesen természetes volt: kapitány lett Esterházy Gábor gróf huszárezredében – a Rákóczi-szabadságharc előtt a franciák ellen harcolt.
Kuruc vitéz
Hazatérése után, 1704-ben csatlakozott a kurucokhoz. Híres portyázó volt, előbb a Vas vármegyében toborzott ezredével, később a Pest vármegyéből szerzett lovasezreddel. Főleg Kőszeg és Sopron környékén hadakozott, de gyakori rajtaütésekkel okozott fejfájást a labancoknak Alsó-Ausztriában is.
1705 telén részt vett a híres, harmadik szentgotthárdi csatában (ma már persze rég nem emlékszünk rá, hogy mitől is volt híres…) , amikor is merész támadást intézett a Rábánál. Hősi tettét egy ismeretlen kuruc költő is megénekelte.
Ezek után a Nagyságos Fejedelem, II. Rákóczi Ferenc brigadérossá léptette elő. A kuruc hadseregben a brigadérosokat nem számították a tábornokok közé, de nagyjából annak a rangnak felel meg – igazi tábornok azonban már sosem lett, bár a kinevezést Rákóczi már aláírta, de az események alakulása miatt már nem történhetett meg a főtiszti avatás.
Az történt, hogy Bezerédj (a katasztrofális trencséni vereség és Ocskay László árulása után) titokban tárgyalásokat folytatott a császáriakkal. Átállási kísérletét Pásztói Horváth István főhadnagy vezetésével leleplezték le, és Esterházy Antal dunántúli főkapitány parancsára 1708. szeptember 5-én Kőszegen letartóztatták.
A hadbíróság a sárospataki országgyűlés döntése alapján, mint minden addigi árulást halállal büntette: sógorával és alezredesével, Bottka Ádámmal együtt lefejeztette.
Pedig jócskán volt érdeme, igazán legendás volt a híre, Beniczky Gáspár fejedelmi titkár azt jegyezte fel róla, hogy 72 ellenséges tisztet ölt meg a harcmezőn. Többször áthelyezett, erősen megrongálódott állítólagos sírkövét jelenleg a sárospataki Rákóczi Múzeumban őrzik, monogramos csákányfokosa pedig a Nemzeti Múzeum kincsei közt található.
Érdemes végiggondolni: mind Ocskaynak, mind Bezerédjnek előkelő volt a származása, dicső, sőt egyedülállóan emlékezetes haditetteik is voltak – de az ellenséggel való (sokak szerint nem is valós!) lepaktálásra a kurucvilág nem ismert bocsánatot.
Te mit gondolsz, legalább ma, kétszáz esztendő elteltével, nem kellene-e újratárgyalni Bezerédj és akár Ocskay ügyét? Persze ez már – eső után köpönyeg…
Sem valódi kimagyarázkodásra, sem új élet kezdésére nem adtak lehetőséget neki: Ocskayt 30, Bezerédjt 29 évesen fejezték le.
Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
