„„Ó, ha valaki benézne a szekrényembe! Azt hiszem, ötven pár cipőm van, és legalább hetven táskám! Hogy hordom-e? Ááá, nem. Valójában arra sem emlékszem már, hogy mik vannak a dobozokban!” (43 éves nő)
Hisz ez csak vásárlás! Hogyan lenne betegség?
A vásárlási kényszer valóban a szenvedélybetegségek között szerepel, hiszen ugyanolyan leállíthatatlan és megfékezhetetlen vágy hajtja az embert ilyenkor, mint alkohol-, drog-, nikotinfüggőségek esetében. Miről szól ez az állapot? Látszólag egyszerű a képlet, vásárolni kell, de mindenáron, nem számít, milyen következményekkel jár, vagy van-e értelme az új holminak. Olyan izgalmi állapot ez, melyben a józan ész és a realitás erősen háttérbe szorul, mert csak az a lényeg, hogy a kiszemelt tárgyat birtokolni lehessen. A szenvedély általában lassan hatalmasodik el mindenkin, hosszú ideig azt az érzést keltve, hogy minden rendben van, mert csak egy kis „bánatvásárlásról” van szó. Ha viszont a szekrények kezdenek megtelni olyan dolgokkal, melyek valójában nem is kellenek, mert pl. már öt darab van belőlük, de akár a hatodikat is megvesszük, akkor érezhetjük, hogy valóban ez egy másfajta állapot.
A mögöttes érzelmekről
A folyamat lényege a csillapíthatatlan kényszer, vagyis egy állandó készenléti állapot ennek az örömnek az előidézésére. A jóérzést a tárgy megszerzése és birtoklása adja, amely azonban nem hosszú idejű, mert könnyen lehet, hogy azonnal a szekrénybe kerül, ahonnan soha többé nem veszi elő senki. Általában a betegség hátterében depressziót, életvezetési nehézségeket, szorongást, magányt találunk, önértékelési zavarokat és akár testképproblémákat.
Az örömszerzés ilyen formája annyira elhatalmasodhat, hogy az illető súlyosan eladósodik, emberi kapcsolatai megromlanak, állandó pénzzavarai miatt csak erre koncentrálva elhanyagol egyéb területeket az életben. Jellemző a betegség rejtegetése, tehát a környezet előtt általában titokban zajlik, szinte intim akcióként.
„A nekem nincsenek problémáim, csak szeretek vásárolni” gondolatok súlytalanítják a helyzetet, miközben sokszor csak pszichoterápiás kezeléssel és esetenként gyógyszeres támogatással lehet megoldani. A múlt századhoz képest a betegség viselkedési képe kiegészült, mert az online vásárlás lehetősége, a mérhetetlen kínálat, a könnyű elérhetőség sokakban felélesztette azt a vágyat, hogy a legtöbb elérhető dolgot beszerezze. Még a megfontoltak is elcsábulhatnak, annyira más érzelmi jelenség a pénztárcánk elővétele a kasszánál, szemben a bankkártyánk utolsó négy számjegyének a beütésével. Utóbbi esetben ugyanis kevésbé érezzük a tényleges költést, csak a várakozás izgalmát, ha megjön végre a csomagunk. Mint gyerekkorunkban a karácsonyi ajándékot, úgy várjuk felnőttként a futárt és azt a pillanatot, amikor feltéphetjük a ragasztószalagot a dobozunkon.
A karakterjellemzőkről
Az alacsony önbecsülés az egyik leggyakrabban előforduló vonás a vásárlásfüggő személyiséggel kapcsolatos tanulmányokban. A vásárlás ugyanis az önbecsülés javításának egyik módja, különösen akkor, ha a kívánt tárgy egy olyan képhez kapcsolódik, amilyen a vásárló szeretne lenni. Látjuk azonban, hogy ez sokszor „róka fogta csuka”, mert az esetleges adósságok aztán felerősíthetik az elégtelenség és az értéktelenség érzését.
A túlzott vásárlás gyakran az érzelmekkel való megküzdés mankójává válhat. Az emberek azon kapják magukat, hogy azért vásárolnak dolgokat, hogy jobban érezzék magukat, amikor szomorúak, stresszesek, dühösek, unatkoznak vagy félnek. Az általános érzelmi instabilitásra vagy hangulatingadozásra való hajlam mellett a tanulmányok azt is megállapították, hogy a vásárlásfüggők gyakran szenvednek szorongástól és depressziótól, aminek átmeneti enyhülést hozhat a költekezés.
Valójában, mint sok kényszer esetében, az elégtelen impulzuskontroll is jellemző lehet, egy hirtelen, intenzív késztetés jelenik meg, és az illető azt érzi: cselekednie kell. Azon karakterek, akik érzik ennek az impulzivitásnak az erejét, gyakran tévesen a vásárlást az érzelmeik feletti kontroll megszerzésének illúziójaként azonosítják. Ez teszi többek között olyan ellenállhatatlan kényszerré a shoppingolást.
Behálózhatja a napokat, az életet
A vásárláskényszerben szenvedő embernek gyakran egész napját kitölti a fantáziálás arról, mit és hol fog megvenni. Ez olyan kellemes izgalom, ami valójában abban segít, hogy ne kelljen az élete valóságával foglalkozni.
B. negyvenes nő, akinek étkezési zavara van, jelentős súlytöbblettel rendelkezik. A pszichoterápiájában több alkalommal mesél arról, hogy miket vásárolt, mint arról, hogyan áll a fogyókúrájával. Minden erre irányuló kérdést hárít, a kövérsége depresszív érzéseit úgy szorítja háttérbe, hogy folyamatosan táskákat és cipőket keresgél és vásárol. Ahogy mondja: azért ezeket veszem, mert ez független attól, hogy hány kiló vagyok. Időnként „shopping detoxot” tart, ami arra utal, hogy tudatosan kell befékeznie magát, mielőtt folyamatossá teszi a túlköltekezést és a gyakran teljesen felesleges dolgok megvásárlásának örömszerzését.
Az ilyen detoxok beiktatása okos dolog, és mindenképp arra utal, hogy az illető rálátott a saját érzelmi működésére, de nem volt képes alacsonyabb szinten tartani, csak leállítani. Egy időre. Ha most felrémlik előttünk az az alkoholbeteg, aki azt mondja – pszichoterápiás osztályok klasszikus mondataként –, hogy bármikor megcsinálom, hogy fél évig vagy akár egy évig nem iszom, akkor nem tévedünk. A vásárlás is el tud annyira hatalmasodni, mint örömforrás, hogy túlszalad minden realitáson, és kényszerbetegséggé válva már inkább megkeseríti, semmint örömökhöz juttatja az illetőt.
De, mint oly sok pszichés zavarnál látjuk, ennek a betegségnek is van ellenszere. Szakemberhez érdemes fordulni és segítséget kérni, ha valaki azt érzi, a kontroll tényleg kicsúszott a kezéből, és az élete már tényleg csak arról szól, hol és mit lehetne megvásárolni, hogy egy kicsit jobbá váljon minden.
Tari Annamária pszichoanalitikus
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
