Elölről kezdem. Keresztény közösség kért fel egy előadássorozat megtartására. Meghirdetését követően szervezője egyre csak kapta az üzeneteket arról, hogy az előadó mennyire nem kívánatos, minthogy „fasiszta hajlamú”.
Amúgy továbbra is megtiszteltetésnek veszem az effajta minősítést, pláne azután, hogy Rákosi apánk idestova jó hetven éve hányszor szólt arról, minő borzalom kilenc és fél millió fasisztával építeni a „szociálizmus”-t.
Eltűnődöm. „Fasiszta hajlamú” vagyok. Éppen ma került kezembe egy tizenöt oldalas bolsevista brossúra. Rákosi apánk idejében hagyta el a nyomdát. Megjelenési adatai mindent elárulnak: „Az antifasiszta mozgalom vezérfonala. Kiadja a Munkaszolgálatosok Országos Antifasiszta Szövetsége” Forgatom, miközben – de szó szerint! – a hányinger környékez. Csak pár idézet belőle. Íme az első:
„A fasizmus legkedveltebb formája: az antiszemitizmus.” (4. old.)
No jó, hát ha az, akkor az, de mégis mitől? Választ keresve – de nem találva – nem sokkal alább ezt olvasom:
„Az antiszemitizmus alapja semmi esetre sem a zsidógyűlölet, hanem a reakció által annak a felismerése – évszázadok óta –, hogy ez az a csalétek, amellyel tömegek vonhatók olyan mozgalmakba is, amelyek egyébként nem tarthatnának különösebb érdeklődésre igényt.”
Azok közé tartozom, akik az értekező magyar szépprózát olyanoktól tanulták, mint Pázmány Péter, Kölcsey Ferenc, Gyulai Pál vagy Kemény Zsigmond, ennélfogva ezzel nem tudok mit kezdeni. Legfeljebb sajnálom az anonim fogalmazót, mint az elmebetegeket szokás.
Mivel azonban valószínűleg nemcsak „fasiszta hajlamú” vagyok, hanem akár egyenesen ab ovo fasiszta is (belefér a kilenc és fél millióba), akadhat olyan olvasóm, akinek agyvelejében szintén ott motoszkál a kérdés, valójában mégis ki is ma a fasiszta? Nos, a brosúra, bárminő hihetetlen, erre is kitér, bár meglehetősen szűkszavúan, amikor azt állítja, hogy a fasizmus alapja a „rablás” (5. old.), s hogy „soha nem volt egyéb, mint bizonyos körök azon igyekezete, hogy a saját bűneikről, vagy hibáikról elterelje az érdeklődést” (u. ott).
Végül, de nem utoljára egy mazsolaszem ugyaninnen: „[…] nem lehet egyetlen tömegmozgalom sem, ahol az emberek nagy számban megfordulnak és ahol mi antifasiszták ne lennénk ott.” (7. old.) Mintha Bacsó Péter filmforgatókönyvét (A Tanú) olvasnók. Amikor Pelikán József gátőr elvtárs közli a mindenható Virág Árpád elvtárssal, hogy őt hiába óhajtja „vezető pozíció”-ban látni, csak a gáthoz meg az ürgeöntéshez ért, azt a kérdést kapja tőle, szereti-e a „mi nagy bölcs vezérünket” – azaz Rákosit –, s erre így felel: „Már hogyne szeretném.” Mire Virág: „Akkor nem lehet baj.” Vagy ahogy szintén Virág mondja máskülönben Pelikánnak: „Ahol nem vagyunk mi, ott az ellenség.”
Visszatérve azonban az elejéhez, ízlelgetem a két szót: „Fasizmusra hajlamos.” Egyem a zúzájukat „keresztény” fogalmazóinak! Legalább valakik értékelnek – még ha csak a maguk módján, de mégis. Mert hogy is mondták ama (nyilván gaz, alias elő-fasiszta) rómaiak? „A malis vituperari laus est.” Nem fordítom le.
Most már csak az a kérdés – és evégre körmöltem imént –, hogy a címadó idézettel miként vannak a mai fasiszta címkebélyegzők – akár rólam, akár másokról van szó?
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
