Százharminc éve, 1890. február 18-án halt meg Andrássy Gyula gróf, aki halálraítélt forradalmárból lett a kiegyezés utáni első miniszterelnök, majd az Osztrák-Magyar Monarchia külügyminisztere.
Csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Gyula a felvidéki Oláhpatakon született 1823. március 8-án. Jogi tanulmányainak befejezése után külföldi tanulmányútra ment, hazatérve bekapcsolódott a közéletbe, 1845-ben a Tisza szabályozásával foglalkozó Felső-Szabolcsi Társulat elnöke lett. Ekkor ismerkedett meg Széchenyi Istvánnal, akinek eszméi nagy hatással voltak rá.
A „legnagyobb magyar” Széchenyi pártfogásába vette a fiatal grófot, és megjósolta, hogy Andrássy döntő szerepre hivatott az ország vezetésében.
Az 1847-48-as utolsó rendi országgyűlésen Zemplén vármegye követe volt, az 1848. március 15-i forradalom után tagja lett annak a küldöttségnek, amely az országgyűlés feliratát vitte Bécsbe.
Áprilisban, alig 25 évesen Zemplén megye főispánjává választották, ősszel pedig részt vett a győztes pákozdi, majd a vesztes schwechati csatában. A híres tavaszi hadjárat idején a fővezér, Görgei Artúr segédtisztje volt.
A szabadságharc bukása után Andrássy gróf Isztambulból Párizsba utazott. Az osztrák hatóságok távollétében halálra ítélték, és jelképesen (in effigie) kivégezték, azaz nevét az akasztófára szögelték, a párizsi szalonokban ezután a daliás grófot csak „a szép akasztottként” emlegették. 1856-ban elvette Kendeffy Katinka grófnőt, és 1858-ban, az anyja által kieszközölt amnesztiával tért haza.
1860-ban az októberi diploma kiadása után visszautasította a Zemplén megyei főispáni kinevezést, az 1861-es országgyűlésen a felirati párthoz csatlakozott.
(A Deák vezette párt a nemzet követeléseit feliratban, a Teleki vezette párt – nem ismerve el I. Ferenc Józsefet törvényes királynak – határozatban akarta megfogalmazni.)
Deák 1865-ös Húsvéti cikkét követően megindultak a kiegyezést előkészítő tárgyalások, s az 1865 decemberében összeült országgyűlésen Andrássy a képviselőház alelnöke és a kiegyezési okmány szövegezésére kiküldött országgyűlési bizottság elnöke lett.
A június 8-i koronázáson – mivel a nádor hivatala betöltetlen volt – az ország világi rendjeinek nevében Simon János hercegprímással együtt az 1852-ben jelképesen felakasztott Andrássy tette a koronát a király fejére.
Hivatalában a dualista rendszer, és ezen belül Magyarország helyzetének megszilárdításán, a polgári államrend kiépítésén fáradozott.
Miniszterelnöksége idején állították fel az önálló magyar honvédséget, hozták tető alá a horvát-magyar kiegyezést, fogadták el a liberális szellemű nemzetiségi törvényt, vezették be a kötelező elemi oktatást, alkották meg az európai színvonalú polgári perrendtartást, hozták létre az Állami Számvevőszéket és az ügyészi szervezetet.
Andrássy a fővárost világvárossá akarta tenni körutakkal, sugárutakkal, palotákkal; a kezdeményezésére létrejött Sugár utat, Pest talán legszebb útját még életében róla nevezték el.
Németbarát politikát folytatott, jelentős része volt a Három császár szövetsége (Németország, Oroszország és az Osztrák-Magyar Monarchia konzultatív együttműködési szerződése) megkötésében.
Ő javasolta az Oroszország balkáni terjeszkedését megállító 1878-as berlini kongresszus összehívását, amely után a Monarchia okkupálhatta Bosznia-Hercegovinát. 1879. október 7-én még aláírta a kettős szövetségi szerződést Németországgal, egy nappal később romló egészsége miatt lemondott tisztségéről.
Az Akadémia tiszteleti tagja, aranygyapjas vitéz, első osztályú spanyol grand és számos rendjel tulajdonosa volt. Pártolta a művészeteket, kastélyt építtetett Tiszadobon, átalakíttatta a tőketerebesi kastélyt. Utoljára 1889-ben, a véderő-törvény vitáján szólalt fel a parlamentben.
Betegsége miatt az Adriai-tenger partjára, az Abbázia közelében fekvő voloscai villájába vonult vissza. Itt halt meg 1890. február 18-án, emlékét a villa parkjában latin nyelvű tábla őrzi.
A Magyar Tudományos Akadémia épületében ravatalozták fel, hamvait Tőketerebesen helyezték örök nyugalomra, érdemeit törvénybe iktatták. Zala Márk szobrász és Foerk Ernő építész által készített
monumentális lovas szobrát 1906-ban I. Ferenc József jelenlétében állították fel a Kossuth téren, az Országház déli oldalán.
A szobrot 1945-ben lebontották, a bronzot valószínűleg az óriási Sztálin-szobor készítéséhez használták fel, helyére József Attila szobra került. Az Andrássy-szobor másolata 2015-ben került vissza eredeti helyére, s a posztamens elkészülte után, 2016-ban avatták fel. Nevét a német nyelvű egyetem is őrzi Budapesten.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
