Újabb hazug palesztinellenes kampány zajlik a fideszes médiában, mellyel két legyet is remélnek ütni egy csapásra: egyrészt ismételten bizonygathatják rendíthetetlen hűségüket a nyugati világot irányító „nemlétező” főhatalom cionista szárnyához, másrészt ezúttal ők süthetik rá az antiszemitizmus bélyegét „baloldali” és „liberális” politikai ellenfeleikre. A kormánypárti média vérszomjas „Hamász-párti” tüntetőket emleget és mutogat, „akik megverik és terrorizálják a zsidó diákokat”. Nem mulasztják el kihangsúlyozni, hogy a „terrorizmust éltető”, „antiszemita” egyetemisták jelentős része baloldali, a woke és a gender ideológia híve, sőt állítólag sok transznemű is van közöttük. Nos, nézzük meg közelebbről, mi is a valóság, vagyis mit hallgatnak el a fideszes (és persze a „baloldali”) megmondó emberek az amerikai egyetemeken zajló – de immár az európai felsőfokú intézményekre is átterjedő – tiltakozó megmozdulásokkal kapcsolatban.
Mi is történt pontosan? Április 18. óta több tucat amerikai egyetemen tiltakoztak a diákok a Gázai övezetben zajló népirtás ellen (és nem a Hamász, vagy a terrorizmus mellett). Követelték továbbá, hogy az intézmények szüntessék meg kapcsolataikat az izraeli kormánnyal együttműködő vállalatokkal. A demonstrációk a Columbia Egyetemen kezdődtek New Yorkban. Immár kétezernél is több demonstrálót tartóztattak le a hatóságok. Április 18-án a Columbia Egyetem elnöke, Nemat Minouche Shafik a rendőrség segítségét kérte annak érdekében, hogy vessenek véget a tiltakozó akcióknak, és távolítsák el a tüntető diákoknak az intézmény területén felállított sátorait. A brutális rendőri akció – melynek során egyetemisták tucatjait vették őrizetbe – olaj volt a tűzre, mivel a gázai vérontás, illetve most már a rendőri erőszak elleni tiltakozások más egyetemekre is átterjedtek: megmozdulások kezdődtek többek között a connecticuti Yale Egyetemen, valamint a New York-i, a bostoni, a phoenixi, a bloomingtoni, a St. Lous-i, a texasi és a Los Angeles-i egyetemeken. Texasban a diákok felhívást tettek közzé, melyben kifejezték megdöbbenésüket, mivel az intézmény elnöke, Jay Harzell ugyancsak kérte a rendőrség fellépését a palesztinai béke megteremtését követelő demonstrációk elfojtása céljából. Ezzel az elnök „szükségtelenül sodorta veszélybe a hallgatókat és az egyetemi tanárokat, valamint magát az intézményt” – olvasható a nyilatkozatban, melyet sok száz diák aláírásával nyomatékosított. A nyugati és benne a magyarországi „jobb- és baloldali” média súlyosan eltorzítja a tényeket, amikor arról hazudozik, hogy a „Hamászt éltető tüntetők zsidó diákokat bántalmaztak”. A demonstrációk helyszínén ellentüntetők – köztük zsidó diákok – is megjelentek, és a szemben álló csoportok között éles szóváltás, nem egyszer dulakodás több esetben is kialakult ugyan, de hogy mindezért kizárólag a békét követelő tiltakozók lennének a felelősek, az a szokásos, oly jól ismert „csúsztatás”. Példátlan erőszakossággal csakis a rendfenntartó erők léptek föl – és persze nem az Izrael-párti hallgatók ellenében.
Most pedig tegyük meg azt, amit sok „kényes” téma kapcsán sem a fideszes, sem az úgynevezett „balliberális”, sem a nyugati hivatalos média nem tesz meg: vizsgáljuk meg az előzményeket is. Az amerikai egyetemek fölött, legalábbis az 1970-es évtized vége óta, az izraeli lobbi példátlan befolyással rendelkezik. Mint arra a nyugati világban és persze nálunk sem reklámozott, Az izraeli lobbi és az USA külpolitikája című, 2006-ban megjelent könyv szerzőpárosa (John Mearsheimer és Stephen Wal) rámutat: a múlt évszázad 70-es éveinek végétől kezdve, a legbefolyásosabb két zsidó lobbiszervezet, az AIPAC (American-Israel Public Affairs Committee), valamint az ADL (Anti-Defamation League) diákokat bízott meg azzal a feladattal, hogy kövessék nyomon az egyetemi oktatók ténykedését, szorgosan figyeljék az órán elhangzottakat, és persze a diákság körében uralkodó hangulatot is igyekezzenek befolyásolni. Természetesen mindezt a szent cél, az „antiszemitizmus elleni harc jegyében”!
A 90-es évek viszonylagos nyugalma után, az új évszázad első éveiben ismét fokozódott a feszültség a Szentföldön (ekkoriban történt Ariel Sharon erőszakos fellépése, melyre a válasz a második palesztin intifáda kitörése volt). Számos, a palesztin-izraeli konfliktus valóságos történetét jól ismerő professzor előadásaiban, tanulmányaiban éles kritikát fogalmazott meg Izrael elnyomó politikájával szemen, miképp az egyetemi diákság agyát sem tudta teljesen átmosni a cionista propaganda. Az izraeli lobbi szervezetek válasza sem maradt el: az AIPAC több mint háromszorosára növelte az Izraelt kedvező fényben feltüntető egyetemi programokra (előadások tartására, tanulmányok írására, stb.) szánt összegeket. Sok száz diák vett részt az AIPAC Washingtonban rendezett kurzusain, melyeken megkapták a megfelelő kiképzést, és elsajátították a cionista propaganda eredményes terjesztésének csínját-bínját, valamint a hálózatépítés módszereit. Az AIPAC évente rendezett konferenciáin legalább 400 felsőoktatási intézmény képviseletében több mint 1200 egyetemi hallgató jelent meg rendszeresen, köztük a legfontosabb diákszervezetek vezetői is jelen voltak.
Az AIPAC mellett az egyetemi hallgatóság cionista szellemű nevelésében alaposan kivette a részét az Izraeli Campus Coalition (ICC) elnevezésű ernyőszervezet, amely 26 (!) különböző Izrael-párti egyetemi csoportosulás tevékenységét igyekszik összefogni. Az ICC különös módon nem esik a külföldi ügynökségek tevékenységét szabályozó törvény (Foreign Agent Registration Act) hatálya alá, annak ellenére sem, hogy – nem is titkoltan – tevékenységét az izraeli Stratégiai Ügyek Minisztériumának iránymutatásai alapján végzi. Egy másik befolyásos szerveződés, a Jewish Council for Public Affairs (JCPA) a „tanfolyamain” és „kurzusain” okítja a hallgatókat a propagandatevékenység (és megfigyelés, ellenőrzés, befolyásolás) összes fortélyára. Létezik továbbá a David Project (TDP) elnevezésű kezdeményezés, amely a Keresztények Izraelért (Christians United for Israel, CUFI) néven elhíresült keresztény cionista szervezettel szoros együttműködésben Izrael-párti szellemben kívánja nevelni a jövő amerikai értelmiségét. A David Project alapítója egy időben a mecsetek építésének betiltását is követelte, és társalapítója a CAMERA nevet viselő, a palesztin párti egyetemi hallgatókkal szemben határozott fellépést követelő cionista csoportosulásnak. De még mindig nem értünk a felsőfokú tanintézményekben, de azokon kívül is ténykedő Izrael-barát szerveződések felsorolásának végére. Mert itt van még a Caravan for Demokracy (CFD) is, amely ciszjordániai izraeli telepeseket hív előadásokat tartani az amerikai egyetemekre, a „Közel-Kelet egyetlen demokráciájának” magasztalása céljából. Daniel Pipes 1990-ben alapította a Middle East Forum (MEF) nevű egyesületet, amely szintén nyilvános rendezvények sokaságát szervezi különböző oktatási intézményekben, ezen kívül pedig a hozzá kötődő Campus Watch beszédes címet viselő weboldalon hozzák nyilvánosságra, járatják le és rágalmazzák az izraeli politikát bírálni merészelő egyetemi tanárokat, kutatókat és újságírókat.
A nagyhatalmú lobbi csoportok (főleg az ICC és a TDP) fegyvertárába tartozik a nyomásgyakorlás annak érdekében, hogy az egyetemek ne fogadjanak el adományokat sem iszlám államok kormányaitól, sem iszlám vallású magánszemélyektől, mivel amennyiben nem a cionizmus céljait szolgálnák az adományok, akkor azok csakis „Amerika-ellenes” törekvések részei lehetnek. Ugyanakkor olyan dúsgazdag zsidó milliárdosok, mint Fred Lafer vagy épp Sheldon Adelson, bőkezűen támogatják a diákok „izraeli tanulmányait”: előbbi a New York-i, az utóbbi pedig a Georgetowni Egyetemen finanszírozza a cionista programsorozatot. Miután a palesztinok érdekében ténykedő Boycott, Divestment and Sanctions (BDS) megvetette a lábát az USA egyetemein, Adelson 2015-ben további 50 millió dollárral járult hozzá a cionista egyetemi hálózatok működéséhez. A Pennsylvania Egyetem két ismert dúsgazdag támogatója Marc Rowan, valamint Ross Stevens, akik ugyancsak hatalmas mértékű összegekkel vették fel a küzdelmet a terjedő „antiszemitizmussal” szemben. A befolyó milliókból nem csupán Izrael-párti előadás-sorozatokat, tanulmányokat szerveznek, de információkat is gyűjtenek az oktatási intézményekben előforduló „antiszemita” cselekedetekkel, megnyilvánulásokkal kapcsolatban is. Márpedig, mint azt mostanában egyre gyakrabban hangoztatják, az „anticionizmus” az bizony „antiszemitizmus” is egyben. Ugyanakkor nem lehet pontosan megmondani, pontosan mennyi pénzzel is segítik a dúsgazdag cionista üzletemberek és lobbi szervezetek az amerikai egyetemeken zajló Izrael-barát propagandát, mivel számos adományozó kiléte titokban marad. Ugyanakkor a legbefolyásosabb izraeli lobbi szervezet, az AIPAC is jelentős összegekhez jut a milliárdos üzleti csoportok részéről: a Hamász 2023. október 7-i támadása előtt a felsőoktatási intézményekben is óriási befolyással rendelkező AIPAC havonta 12 millió dollár adományban részesült, ez az összeg azonban a vérontás kezdete óta a kétszeresére emelkedett.
Az amerikai egyetemeken végigsöprő, és immár egyes nyugat-európai felsőoktatási intézményekre is átterjedő demonstrációk világosan jelzik: a befektetett dollármilliók, a példátlan propaganda tevékenység és a megfélemlítés ellenére azért az egyetemisták jelentős része képes megőrizni tisztánlátását és erkölcsi érzékét. A tüntetések elleni brutális rendőrségi fellépés, a média hamis tudósításai, valamint a tiltakozó mozgalmak résztevőinek megbélyegzése pedig a nyílt zsarnokság kiépülésének egyértelmű bizonyítékai.
Gergely Bence
(A szerző olvasónk.)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
