Az állami földek haszonbérleti pályáztatása régóta az ellenzék támadásainak kereszttüzében áll. A vádakról és a cáfolatokról, valamint arról, hogy miért nagyobb az osztrák „bauer” megbecsültsége, mint az osztrák bankáré, a Vidékfejlesztési Minisztérium állami földprogramért felelős államtitkárát kérdeztük. A KerDem blog Bitay Mártonnal készített interjút.
– Hol születtél és hol nőttél fel?
– 1980-ban születtem Budapesten, eddigi életem legnagyobb részét azonban a fővárostól távol töltöttem. Az általános iskola 4. osztályától kezdve vidéken éltem a szüleimmel. Édesapám állatorvos, a munkájából kifolyólag számos helyen dolgozott. Az általános iskolai tanulmányaimat Budapesten kezdtem, majd Bábolnán és Győrben folytattam. Középiskolába Esztergomba, a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumba jártam. Onnan költöztem vissza a felsőfokú tanulmányaim megkezdésekor Budapestre. Utolsó egyetemi éveim alatt azonban már vidékről jártam az előadásokra. Az a falusias környezet, ami végigkísérte a gyermekkoromat, nagy hatással volt rám és ezért a családommal most is vidéken, Inárcson élünk. Bevallom, nem is szívesen költöznék városba. A vidéki életforma, a vidéki lét teljesen belém ívódott.
– Hova jártál egyetemre?
– A jogi diplomámat Szegeden, a politikai szakértői végzettségemet pedig a Budapesti Corvinus Egyetem és a Századvég Politikai Iskola közös képzésén szereztem.
– Honnan eredeztethető a közélet iránti érdeklődésed?
– A szüleimtől, nagyszüleimtől szívtam magamba a közélet iránti érdeklődést. Otthon a politika, a magyarság, a nemzet állandó beszédtéma volt. Azonban, ha a kérdést úgy értelmezném, hogy politikai pályára készültem-e, arra nemmel felelnék. A politika világa érdekelt – tudományosan is –, ezért végeztem el a politikai szakértői képzést. Engem a politika hátországa, a jogalkotás, az Országgyűlés, az államapparátus működése foglalkoztatott leginkább.
– Államtitkárrá történő kinevezésedet megelőzően milyen munkahelyeken dolgoztál?
– 2002 áprilisában kezdtem el dolgozni a Fidesz Budapesti I. kerületi szervezeténél. Plakátozás, szórólapozás voltak az első feladataim, majd személyi titkár és parlamenti titkár, illetve a kerületi Fidesz-kampány operatív vezetője lettem. 2006-tól a parlamenti frakciónál, önkormányzati kabinet titkáraként dolgoztam 4 évig. 2010-ben, a kormány megalakulását követően átkerültem a Belügyminisztériumba. Tállai András önkormányzati államtitkár mellett dolgozhattam az Önkormányzati Stratégiai Főosztály vezetőjeként. 2012-ben innen érkeztem a Vidékfejlesztési Minisztériumba, ahol államtitkári kinevezésemig Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter úr kabinetfőnökeként tevékenykedtem. Úgy gondolom, végigjártam a szamárlétrát, még ha néha kicsit gyorsan is jött a következő „fok”.
– Mi volt az oka annak, hogy a Belügyminisztériumból átigazoltál a Vidékfejlesztési tárcához?
– Nagyon szerettem politikai stratégiával foglalkozni, ezért 2010-ben – amikor eldőlt, hogy a választást követően polgári kormány alakul – két célt fogalmaztam meg magamban: az egyik, hogy szeretnék miniszteri kabinetfőnök lenni, mert így aktív részese lehetek egy minisztérium politikai stratégiai munkájának, a másik pedig, hogy bejussak egyszer egy kormányülésre – akár vizet bevinni, a lényeg, hogy egy kormányülés atmoszféráját magamba szívhassam. Megtiszteltetés volt a Belügyminisztériumban dolgozni, szerettem az önkormányzatok világát, sokat tanultam Tállai államtitkár úrtól. Ebben az időben sikerült megalkotni – közös munkával – az új önkormányzati törvényt. Ennek elfogadását követően azonban ismét a régi „vágyak” kerültek előtérbe és amikor lehetőséget kaptam Fazekas miniszter úrtól, azonnal igent mondtam. Nagyon-nagyon szerettem a miniszteri kabinetfőnöki munkát.
– Idén nyáron jött létre a Vidékfejlesztési Minisztériumban az Állami Földprogramért Felelős Államtitkárság, 2013. június 5-én tetted le az államtitkári esküdet. Mi indokolta kevesebb, mint egy évvel a kormányzati ciklus vége előtt az új államtitkárság létrehozását?
– Az államtitkárság létrehozásának nagyon egyszerű indoka volt: a „Földet a gazdáknak” program. 2013 áprilisában döntött úgy a Kormány, hogy a 2017. március 31-ig lejáró összes földbérleti szerződéssel érintett területet pályázat útján meghirdeti és a helyben lakó, állattartást vállaló családi gazdáknak adja haszonbérbe húszéves időtartamra. Korábban ilyen léptékű program nem volt a magyar termőföld történetében. Célszerűnek tűnt, hogy ezt a programot államtitkár irányítsa, önálló államtitkárság feleljen ezért a kormányzati munkáért. Nagyon sok politikai támadás érte a programot, miközben soha ennyi földet a helyben élő családi gazdálkodók nem kaptak. Tehát stratégiailag egy fontos területté vált a Földet a Gazdáknak program. Fontos volt bebizonyítani, hogy ez egy olyan program, amire büszkék lehetünk, amire büszkék lehetnek azok, akik részt vesznek ebben, büszkék lehetnek azok, akik nyernek a pályázatukkal és büszke lehet a Kormány is, hogy felvállalta a gazdák ügyét. Paradigmaváltás történt. 2010 előtt a nagybirtokok támogatása volt a jellemző. Mi nem a nagybirtokban hiszünk. 2010 előtt a 600 ezer hektár állami termőföld-vagyont nagyjából 600 szerződéssel fedték le. Mi eddig több, mint 110 ezer hektárra kötöttünk szerződést és már túl vagyunk a 3000. szerződésen. Ha egymás mellé tesszük ezeket a számokat, egyértelmű a különbség.
– Milyen személyes célokkal láttál hozzá az államtitkári munkához?
– Személyes ambícióm ebben a történetben nem volt. Nagyon szerettem a kabinetfőnöki munkámat, nem kértem, hogy államtitkár legyek. Egyszer csak szóltak, hogy ezt a feladatot nekem kell megoldani. Ezután egyértelmű cél volt, hogy felgyorsítsam a folyamatokat és a Kormány döntésének megfelelően levezényeljem a programot. Kevesebb, mint 40 ezer hektárra kötöttek haszonbérleti szerződést a kinevezésemig. Azóta sikerült ezt a számot 110 ezerre növelni. Ezzel a lendülettel megyünk tovább: folyamatosan jelennek meg a pályázatok, januárra minden folyamat végére pontot teszünk.
– Közvetlenül kinevezésed után a Demokrata című hetilapnak adott interjúdban arról beszéltél, hogy az általad vezetett államtitkárság feladata a „Földet a gazdáknak” program megvalósítása, azaz 200 ezer hektár állami föld haszonbérbe adása az év végéig. December közepe van, adja magát a kérdés, hogy teljesülni fog-e ez a cél? Ráadásul a 200 ezer hektáros szám helyett ma már 250 ezer hektárról szólnak a hírek. Melyik szám a pontos?
– A 250.000 hektárban benne értendő az a föld is, amit a kinevezésemig hirdettek meg, így jön ki a 250.000 hektár, ami a teljes program.
– Mennyire tudta megváltoztatni a program a földhasználók számát a 2010-es állapothoz képest?
– Általánosságban elmondható, hogy mindenütt megtöbbszöröződött a földhasználók száma. 2010-hez képest megtízszerezzük az állami földet használók számát, reményeim szerint 250.000 hektáron több mint 6 ezer szerződött partnere lesz az államnak január végére. Ezek a számadatok is alátámasztják, amit mindig elmondunk, tehát hogy a családi gazdaságokat támogatjuk a nagyüzemek helyett. 25 hektár körül van a szántóterületek nagysága, 60 hektár körül pedig a legelőké, amiket haszonbérbe adunk. Így jön létre a családi gazdasági modell. El fogjuk érni, hogy a nagyüzemek aránya 50 százalékról 20 százalékra csökkenjen. Ez persze egy hosszú, évtizedes folyamat, amelynek az első, kezdeti lépése a „Földet a gazdáknak” program. Itt elsősorban nem cégek, hanem természetes személyek, fiatal gazdák nyernek.
– Balliberális oldalról általában az a vád hangzik el, hogy Fidesz-közeli nagybirtokosok kapják a földet. Szélsőjobbról pedig az, hogy külföldi spekulánsoké lesz a föld, nem tudjuk megvédeni. Mivel tudod megcáfolni ezeket az állításokat?
– Kezdjük a nagybirtok kérdésével. A számok egyértelműen cáfolják, hogy nagyüzemek nyernének. Nagyüzemi mércével mérve kis területnek számít 25 hektár szántó, vagy 60 hektár legelő. A nagybirtokosok általában még érdeklődni sem szoktak ekkor területek iránt. Ráadásul csak helyben lakó családi gazdák nyerhetnek állami földet. A pályázati nyerteseknek több, mint 80 százaléka természetes személy. Ők viszik el a megnyert területek közel 80 százalékát. Ugye senki nem gondolja, hogy minden „oligarchának” van minden településen egy-egy strómanja, ráadásul mindenütt ők nyernek. Volt olyan időszak, amikor a rágalmak nagy része céghálókról szólt. Szögezzük le: a nyertesek kevesebb mint 20 százaléka jogi személy, akik a területek kevesebb mint 20 százalékának bérleti jogát szerzik meg. Ezek is általában családi vállalkozások, amelyek inkább adózási és egyéb könyvelési ésszerűségből alakultak cég formává. De ha megfigyeljük, olyan kritika sosem fogalmazódik meg, hogy egyik, vagy másik nyertes ne lenne gazda. A vita azon folyik, hogy az ellenzék szerint – abban az egy tucat esetben, amit évek óta szajkóznak – szerintük másik gazdának kellett volna nyerni. A kritikák arról szólnak, hogy melyik nyertes ismeri a helyi képviselőt, vagy egyik, másik államtitkárt. Az ismeretség azonban a pályázat értékelésénél nem szempont. Az a szempont, hogy helyben lakó gazda, vagy nem. Megjegyzem: nem ördögtől való, ha egy országgyűlési képviselő a saját választókörzetében élő embereket hellyel-közzel ismeri. Ami pedig a magyar föld megvédését illeti: a Jobbik a maga szélsőséges gondolatvilágával csak bizonyos csoportokat tud megszólítani, és annak érdekében, hogy kiszélesítse a szavazótáborát, kénytelen a kevésbé radikális szavazók felé is üzeneteket megfogalmazni. Ilyen célt szolgál a radikális párt részéről a magyar föld megvédését célszó álságos szlogen. A magyar föld védelme egyáltalán nem radikális, minden embernek, különösen a jobboldali érzelműeknek hívó szó. A valóság a Jobbik számára mellékes: ők minden héten beadnak néhány interpellációt, kérdést, azonnali kérdést az Országgyűlésben a magyar föld megvédésének témakörében, holott ezen már rég túl vagyunk az unió legerősebb földtörvényének elfogadásával. Olyan földtörvényt alkotott a Kormány, ahol elővásárlási sorrend van, és az elővásárlási sorrendben még a 7. helyen is csak helyben lakó földműves veheti meg a földterületet. Kérdem én, akkor mégis hogyan tudná megvenni a több száz, több ezer kilométerre lakó külföldi? Ahol csak a földműves vehet földet, hogyan juthatnának befektetők a földhöz? Mindennek tetejében még ott van a helyi földbizottság is, amely mondhatja, hogy az illető hiába felel meg a jogszabályi feltételeknek, nem vásárolhat földet. A Kormány nem eshet bele abba a hibába, hogy az ország elessen évi több ezer milliárd forint agrártámogatástól, ezért nekünk olyan jogszabályt kellett alkotni, ami megvédi a magyar földet, ugyanakkor EU-konform. Pontosan ilyen az új földtörvény, csavaros, bonyolult törvény.
– November végén adtad át a 3000. földhaszonbérleti szerződést egy fiatal zalai gazdának. Ez PR-fogás volt, vagy a fiatal gazdák tényleg komolyan labdába rúghatnak? Számukra milyen perspektívát jelent ez a program?
– Szó sincs PR-fogásról: azért egy fiatal gazda kapta a 3000. szerződést, mert ő volt a 3000. szerződő gazda. Óriási sikernek tartom, hogy minden harmadik érvényesen pályázó fiatal gazda nyer ebben a programban. Csak a Hortobágyi Nemzeti Park előző hirdetési körében majdnem 3.000 hektárt nyertek fiatal gazdák. A Kiskunsági Nemzeti Park előző hirdetési körében a 11 érvényesen pályázó fiatal gazdából 11 nyert földet. A fiatal gazdák több ezer hektárt nyertek már, és meggyőződésem, hogy mire a „Földet a gazdáknak” program végére érünk, ez a szám el fogja érni a több tízezer hektárt.
– A vidék megerősödése elképzelhetetlen a gazdatársadalom megfiatalítása nélkül. A „Földet a gazdáknak” programon túlmenően milyen további eszközökkel tudja meggátolni a falvakban élő fiatalok városokba, illetve külföldre költözését a szaktárca?
– Egyrészt azzal, hogy a föld az ő kezükben marad, nem szerzik meg spekulánsok és befektetők. Ez mérföldkő: enélkül nincs miről beszélni. Kulcskérdés, hogy a vidéki élet, a vidéki életforma mennyire lesz vonzó, a magyar vidék mennyire lesz élhető? A Kormány valamennyi intézkedése abba az irányba hat, hogy a vidéki társadalmat megtartsa, a vidéken élők számára munkahelyeket teremtsen, a vidéki létet egy élhető létté varázsolja, ami a fiatalokat ott tartja. Cél, hogy a fiatalok vidéken is megtalálják a számításaikat. Ennek érdekében született nagyon sok pályázat, például a tanyafejlesztési pályázatok, ahol kifejezetten előnyben részesültek azok, akik most költöznének ki régi tanyákra. Emellett voltak fiatal gazda pályázatok, amely keretében több tíz milliárd forint támogatást biztosított a Kormány a pályázók számára. 2010-ben a legfőbb kérdés így hangzott: a vidéki lét a leszakadással, a lemaradással, a nélkülözéssel válik egyenlővé, vagy pedig egy minőségi, természetközeli, kényelmesen élhető életformává. Az osztrák „Bauer” megbecsültsége magasabb, mint az osztrák bankáré, mert az egy olyan életforma, ami szerepel azoknak a vágyaiban, akik szeretnek dolgozni és biztos megélhetést garantálni a családjuk számára. Meg tud élni belőle, van piac, ahova ki tudja vinni a termékeit, magas feldolgozottságú termékeket tud előállítani. Magas minőségű árut termel, nem pedig alapanyagot. Ha ezt lefordítom magyarra, máris világos, hogy mi a Hungarikumok és mi a megjelenő termelői piacok jelentősége. A tudatos nemzetpolitika mellé tudatos agrárpolitika társul. Statisztikai adatokkal bizonyítható, komoly fejlődésben van a magyar agrárium.
– Mióta vagy nős és édesapa? Miként tudod összeegyeztetni az államtitkári munkát és a férj, apa szerepeket?
– 2011 őszén volt az esküvőm. Hogy mennyire nehéz összeegyeztetni a munkát a családdal? Nagyon, de azt látni kell, hogy ez egy szolgálat, amit az ember örömmel és büszkeséggel vállal fel. A hétvégén felmerülő szabadidőt természetesen száz százalékban megpróbálom a családommal tölteni. Ahhoz, hogy ez működjön, sok minden kell, de elsősorban egy megértő, jó feleség, ami hála Istennek nekem megadatott. Ez egy nehéz periódus a családi élet szempontjából, én is nehezen birkózom meg az állandó hiányérzettel. Néha a Kislányom szokta mondani: „Apa, nagyon örülök, hogy végre hazalátogattál”. Ugyanakkor ennek a munkának sok felemelő pillanata is van, elég, ha a haszonbérleti szerződések átadására gondolok, vagy arra, amikor az ember ott áll a Sándor-palota tükörtermében, vele szemben a Köztársasági Elnök Úr, balján a Miniszter Úr, mögötte pedig a Családja – ez érzelmileg hosszú távra ad olyan lökést, ami utána átlendíti sok munkahelyi nehézségen.
– Mi a közelgő Karácsony legfontosabb üzenete Számodra?
– Most, amikor ennyit dolgozom, és keveset vagyok együtt a családommal, a család és a szeretet jut elsőre eszembe. Minden évben hívő keresztény-katolikus emberként átélhetjük annak örömét, hogy részesei lehetünk Jézus Krisztus születésének. Minden születés egy új kezdet, ami új lendületet ad és azokat a feladatokat is előhívja az emberben, amelyeket nem tudott elvégezni, azért, hogy az új kezdetben, az újesztendőben ezeket elvégezze. Az év ezen időszakában tehát lehetőség van arra, hogy számot vessünk, mire jutottunk, mivel tudtunk a szeretteink és a nemzetünk javára lenni. Karácsony közeledte számomra tehát elsősorban a családot és Jézus Krisztus születésének napját jelenti.
Az interjút készítette: Dergán Ádám
Forrás:kerdem.blog.hu
Tovább a cikkre »
