Lassacskán odáig ér a tudósember, hogy szégyelli, hogy amit tanult, ami tudást felhalmozott élete során, azt meg meri osztani másokkal abban a kemény meggyőződésében, hogy jót tesz, mert felvilágosít, mert fellebbenti a fényt esetleg a mások számára még nem ismert, egészséget-betegséget érintő titkokról.
Közzé teszi azt amit élete során emberségben és tudásban gyarapított, amilyen tapasztalatokat szerzett, amely kutatásokat végzett, és azokat az eredményeket amiket abban a témában elért eleddig, amihez hozzá tud érdemben és jó szívvel szólni.
Bizony, szégyelli magát, mert már az utóbbi időben neki kell védekeznie, sőt bocsánatot kell kérnie, hiszen jönnek a nagyobb tudósok, a lehurrogók, akik kioktatják, hogy az a hülyeség, az nagyképű, az kioktató amit ő mond és AZ a tudományos és elfogadott jó dolog, ami az Interneten is megjelent-amit az ún. „szakemberek” (lett légyen a sarki fűszeres) állítanak.
Elözönli a Facebookot a sok „tudományos” tanács, a legkisebb alapismeretet és szakértelmet is nélkülöző tudománytalan -kimondom-katyvasz. Igaz, hogy végül valahol a kórházban mégis csak találkozunk a vitázóval, de mikor? Sajnos,amikor már az Internet jó tanácsaiból kifogytak és TÉNYLEG betegként, sokszor gyógyíthatatlan, vagy igen hosszan gyógyuló betegként jelennek meg.
Oh, Istenem! Miért fejlődik visszafelé az értelmes emberek elméje? Csak egyet kívánok! Győzzön a józan pillanat és térjen vissza a meggyőződés: valamiért csak fejlődik, nem pedig visszafejlődik a tudomány.
Az orvostudomány egy építkező, sok-sok tudományágat ötvöző tudomány, felfelé ívelő egyenes, de nem görbevonalú. Nem is platózik! Alulról építkezik és nem visszafelé mutat. Sokat, nagyon sokat kell mellőle kitekinteni, hogy egy piciny részét is megértsük. Alázattal. Mert minél bonyolultabb, minél sokrétűbb, annál nagyobb alázatot kíván még a piciny rész megismerése is. Hát, mit is lehet ilyenkor mondani?!
Jó egészséget kedves Barátaim, Ismerőseim! Az a betegség, ami pedig a parlagfűtől, gombától, kézrátételtől meggyógyul, az bizony magától is meggyógyulna!
Gundy Sarolta
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »