Ha a honvéd hadsereg kellő számban rendelkezett volna Kosztka Károly százados legendás találmányával, a sorozatlövő fegyverrel, akkor nemcsak az osztrákokat állították volna meg, hanem az orosz inváziót is.
Kosztka Károly (Szentes, 1814 – Szentes, 1887. febr. 22.): mérnök. Oklevelét az Institutum Geometricumban szerezte 1842-ben. 1846-ban nevezték ki lugosi városi mérnöknek.
A szabadságharcot tüzér századosként harcolta végig. Golyószórót tervezett, amelyet azonban a szabadságharcban már felhasználni nem tudtak. A modell és a tervrajzok a szentesi múzeumba kerültek. 1861-ben Veszprémben kapott mérnöki állást.
“Golyószórót tervezett, amelyet azonban a szabadságharcban már felhasználni nem tudtak.”
“….Lugoson kifejlesztett egy sorozatlövő fegyvert, a hat egymás mellé állított puskacsövet egy ügyes szerkezet látta el lőszerrel. Az 1848-as forradalom kitörése után a Munkácsra áthelyezett Kosztka felajánlotta találmányát a Batthyány-kormánynak, de a fegyver sorozatgyártását a hadi helyzet kedvezőtlen alakulása miatt nem tudták megkezdeni.
A Hadszer Hivatal vezetőjeként ágyúkat öntetett, amelyek olyan jól sikerültek, hogy a tiszai honvédsereget zömmel a munkácsi várban készült, nagy horderejű ágyúkkal és mozsarakkal látták el. Kosztkát munkája elismeréseként tüzér századossá nevezték ki, amire egész életében büszke volt, bár a megtorlás időszakában az előléptetés csaknem a fejébe került.
Az önkényuralom idején az Államépítészeti Hivatal alkalmazta. Sok helyütt megfordult az országban, Mohácsnál a Duna védelmi rendszerének munkálatait vezette, Gyula városát 1856-ban csatorna építésével mentette meg az árvíztől, 1861-től 1877-ig Veszprémben dolgozott a város főmérnökeként.
Kosztkát élete végéig foglalkoztatta a kézifegyverek, ágyúk, bombák és petárdák tökéletesítése. Az 1860-as években tervezte hátultöltős puskáját, amely tüzelésgyorsaságban felülmúlta a korabeli lőfegyvereket. 1869-ben Rákosmezőn bemutatót szervezett, de az osztrák hadügyminisztérium idegenkedett attól, hogy a lőfegyvert sorozatban gyártsák. A fegyver iránt érdeklődött III. Napóleon francia császár is, de a következő évben a porosz-francia háború elsodorta a császárságot, és vele együtt Kosztka reményeit arra, hogy fegyverét egy hadsereg rendszeresítse. Találmányai közül kiemelkedik még az 1870-es években konstruált hatfontos, hátultöltős tábori ágyúja.
Mind a mai napig sokan gondolják azt, hogy ha a honvéd hadsereg kellő számban rendelkezett volna Kosztka legendás találmányával, a sorozatlövő fegyverrel, akkor nemcsak az osztrákokat állították volna meg, hanem az orosz inváziót is.
Nem csoda, hogy alakja és találmánya többnyire legendákba szőve tűnik fel: Rákosi Viktor novellájában, Bereményi Géza első regényében (Legendárium, 1978), Rényi Tamás filmjében (Élve vagy halva, 1979). Találmányára sokban hasonlít Richard J. Gatling 1862-ben szabadalmaztatott sorozatlövő fegyvere, a géppuska előfutára, amelynek korszerűsített változatait az amerikai haditengerészet és a légierő mind a mai napig rendszerben tartja…”
Kosztka Károly százados, mérnök, feltaláló
Irod. Vajda Pál: Magyar fegyverkovácsok (Élet és Tud. 1952); Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók (Bp., 1958).
Labádi Lajos
Forrás:magyartudat.com
Tovább a cikkre »
