Az 1990-es években az ausztrál közvélemény komoly figyelmet fordított egy magyar vonatkozású ügyre. Az Ausztráliában élő Bárdy Magdának 1993 januárjában jutott tudomására, hogy az első férje, Somogyi István 1951-ben történt erőszakos haláláért felelős Vajda Tibor államvédelmi százados azonos a Sydney-ben köztiszteletnek örvendő dr. Timothy Vajda szájsebész főorvossal. A becsületsértési perbe torkolló események 1995 és 1998 között emlékezetes hullámokat kavartak a magyar belpolitikában is. Az üggyel kapcsolatban napvilágot látott írások elsősorban Vajda életrajzának a botránnyal összefüggő néhány évére koncentráltak, ezért érdemes az életpálya 1970-ig tartó első, az állambiztonsági források alapján legjobban dokumentálható szakaszát ismertetni.
Argejó Éva: Egy megcsalt szerelmes kálváriája. Vajda Tibor államvédelmi tiszt színeváltozásai az emigrációban című tanulmánya a Betekintő folyóirat 14. évfolyam 1. számában, az alábbi linkre kattintva olvasható teljes egészében.
Vajda Tibor második világháború előtti éveiről az államvédelmi pályafutásának vége felé, 1952-ben írt és a Belügyminisztérium személyügyi iratai között megőrzött önéletrajza tudósít. Vajda Budapesten született, 1924. január 26-án. Négy osztályt végzett a jó hírű Kölcsey Ferenc Reálgimnáziumban, ám 1939-ben otthagyta az iskolát. 1939-től 1941-ig az apja Lovag utcai, családi vállalkozásban működtetett fogtechnikus műhelyében volt inas. 1939 nyarán Vajda két hónapot Olaszországban is eltöltött szakmai képzésben, de mivel nem kapott tartózkodási és munkavállalási engedélyt, hazajött.
1942-től fogtechnikussegéd, 1945 után pedig mestervizsgát is tett. Esetében fontos ezt a szakmai utat kiemelni, mert a családi örökségként rá hagyományozódott fogtechnikus szakmának nagyon sokat köszönhetett, pályájának nagyobb részét ez határozta meg. 1944. május 15-én munkaszolgálatra hívták be Jolsvára, onnan Fülekre szállították őket gyári munkára, itt apját munkaszolgálatosként a nyilasok meggyilkolták.
Október 8-án megszökött Fülekről, és hamis papírokkal Budapesten bujkált, ahol néhány kisebb, nyilasok elleni akcióban is részt vett. 1945 február végén a Szociáldemokrata Párt, majd még ugyanezen év júliusában a Magyar Kommunista Párt soraiba lépett. 1945 decemberétől az MKP Budapest VI. kerületi szervezetében körzeti titkár volt. 1946. május 18-án az MKP VI. kerületi káderosztályának javaslatára került a politikai rendőrséghez, ahol először a Budapesti Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztályán nyomozóként, majd a jogutód szervnél, az Államvédelmi Osztályon csoportvezetőként, később alosztályvezetőhelyettesként szolgált.
1945 márciusában megnősült, felesége, Bán Éva – aki előzőleg gépírónő volt a Csepel Motor Service-nél – 1948-tól államvédelmi hadnagyként szintén a politikai rendőrség kötelékébe lépett. Fiuk, Vajda János 1946-ban született, Ágnes lányuk 1951-ben. 1949-ben Moszkvába küldték a Dzerzsinszkij Akadémiára, ahonnan 1950 októberében tért haza. Ekkor századosból őrnaggyá léptették elő, és az akkor alakult Vizsgálati Főosztály helyettes vezetőjévé, egyben a VI/1. Vizsgálati Osztály vezetőjévé nevezték ki. Egy 1959-ben róla íródott jelentésben értelmes, jó felfogású, gyors észjárású munkatársként, az egyik legképzettebb szakemberként jellemezték, aki „1948-ig a belső reakció elhárítás vonalán dolgozott. Az fóFKP, SZDP, FMDP, NPP pártokkal foglalkozott. 1948-tól 1952. november 28-ig – amikor elbocsájtották őt – az ÁVH Vizsgálati Osztály vezető helyettese volt.
Jelölt beosztásában megismerte az összes szerv operatív ügyeit. 1950-51-es években részt vett a koncepciós pereket előkészítő vizsgálati munkában, többek között Kádár elvtárs kihallgatását végezte.” A Vizsgálati Főosztály abban a két évben, amíg Vajda volt a helyettes vezetője, mintegy 2000 letartóztatott ügyével foglalkozott. Vajda emigrációból történő első hazalátogatásakor, 1969 júniusában a BM III/II-4/a alosztály „Hunyad” fedőnéven tájékoztató (operatív) dossziét nyitott a vele kapcsolatos adatok gyűjtésére. Ebben az egyik összefoglaló jelentés írója igen jó képességű, alapos szakmai tudással rendelkező, széles látókörű vezetőnek tartotta, akit 1952. november 28-án – akkori vezetőjével – Juhász László áv. ezredessel való személyes ellentéte miatt szereltek le.
Vajda ezután rövid ideig a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezetője volt. 1953. január 12-én a Péter Gábor-ügyben letartóztatták, majd 1953. december 24-én a Budapesti Katonai Bíróság első fokon és jogerősen is népellenes bűntett, halált okozó súlyos testi sértés bűntette, folytatólagosan elkövetett társadalmi tulajdon elleni bűntett miatt hatévi börtönbüntetésre, tízévi közügyektől való eltiltásra és vagyona fele részének elkobzására ítélte. A bíróság indoklása szerint a Vizsgálati Főosztály vezetőjeként tudomással bírt és esetenként részt vett őrizetesek megverésében. Több alkalommal javaslatot tett őrizetesek bántalmazására, 1952 júliusában részt vett Burgiasev Gyuró őrizetes megverésében, aki a verést követő néhány nap múlva meghalt, 1951–1952-ben pedig több alkalommal különböző tárgyakat tulajdonított el az őrizetbe vett személyek házkutatási anyagából, összesen kb. 5 000 Ft értékben.
Rejtett fényképezőgép telepítése egy irodai rádió hangszórójába. Képkocka a Belügyminisztérium Filmstúdiójának az álcázás technikai részleteit oktató filmjéből. (Kép forrása: Fortepan / BM Filmstúdió)
1956. január 9-én felesége, Bán Éva férje kegyelemben részesítését kérte. Kérelmét azzal indokolta, hogy férje büntetéséből három évet már letöltött, ez idő alatt magatartása és munkateljesítménye kifogástalan volt. Hivatkozott arra is, hogy két kiskorú gyermekének felnevelése nagy anyagi terhet ró rá. Mindezeket figyelembe véve kérte férje kegyelemben részesítését. Vajda Tibor fél évre rá, 1956. október 15-én az 1953. évi 11. tvr. alapján közkegyelemmel szabadult. Ekkor új személyi igazolványt állítottak ki számára, melybe foglalkozásként eredeti szakmája került beírásra: „fogtechnikus”.
Így többé hivatalos irat nem utalt Vajda politikai rendőrség kötelékében töltött éveire. Ügyében a rehabilitációs eljárás az 1956-os forradalom miatt félbeszakadt, és külföldre szökése miatt nem fejeződött be. Két vallomásból értesülhetünk arról, hogy mi történt Vajda Tiborral az 1956-os szabadulását követően. 1969-es hazalátogatása alkalmával a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hivatal (KEOKH) beszélgetést kezdeményezett vele. Ekkor a következőket mondta ezzel kapcsolatban:
„Az ellenforradalmi események során többször telefonon kereste a vizsgálati főosztályt, ahol jelentkezett az ellenforradalom elleni harcra, de nem tudtak részére tájékoztatást adni. Eközben ellenforradalmi csoportok több esetben keresték lakásán, és anyósáék lakásán. Ekkor több elvtársnál, ismerősnél bujkált napokig. Ebben az időszakban tanácsot kért akkor és jelenleg is magas pártfunkciót betöltő elvtárstól – nevét nem volt hajlandó közölni – aki azt a tanácsot adta neki, hogy részére ebben a szituációban a legbiztosabb, ha külföldre távozik.”
Hevesi Sándor tér, a Nemzeti Színház (ma Magyar Színház) előtt. A személygépkocsi a Rejtő Jenő (Szövetség) utcában halad. Képkocka a Belügyminisztérium Filmstúdiójának A Titkos megfigyelés című oktatófilmjéből. (Kép forrása: Fortepan / BM Filmstúdió)
A másik vallomást Gálfalvi Géza tette 1962-ben. Gálfalvi apósa és Vajda Tibor édesanyja testvérek voltak, ők pedig gyermekkori jóbarátok, így szoros családi-baráti kapcsolatban álltak egymással. Gálfalvi szerint Vajdát a forradalmárok többször is keresték az otthonában. „Vajda 1956. október 23. után felment a lakásukra és megkérte őket, hogy engedjék meg, hogy náluk legyen egy ideig, mert fél a lakásán tartózkodni.” Gálfalvi még azt is elmondta, hogy Vajda ekkor egy kéziratot bízott rá megőrzésre, melyet a börtönben írt a büntetésével, volt vezetőivel, valamint más vezetőkkel kapcsolatban. Ezt a kéziratot Gálfalvi – aki 1953-ban a BM II/1. Osztály kapcsolata volt – 1962-es hazatértét követően leadta a BM Politikai Nyomozó Osztály II. alosztályának. A Gálfalvi család 1956 októberében megengedte, hogy Vajda velük maradjon, és néhány nap múlva Bécsbe is együtt disszidáltak. Vajda ekkor még egyedül ment, felesége a két gyerekkel csak néhány hét múlva követte őt Bécsbe.
Vajda Tibor és családja 1957. január 17-én Bécsből Genovába távozott, ahol a Flavinia nevű hajóra szállva Ausztráliába indultak, ahova februárban meg is érkeztek. Vajda 1969-es hazalátogatása alkalmával találkozott Gálfalvival, akinek többek között elmesélte, hogy a hajón volt egy kellemetlen incidense. Egy Tóth nevű személy azt állította róla, hogy ávéhás volt, és annak idején kihallgatta őt. Vajda azonban két tanúval felkereste Tóthot kabinjában, és felelősségre vonta, majd megfenyegette, hogy Ausztráliába érve feljelenti rágalmazásért. Határozott fellépése hatott, és a férfi az út hátralévő részében csendben maradt. „És most megpróbálok egy rövid, de átfogó képet adni egy szerény képességű, de nagyon beképzelt emigráns életéről Ausztráliában.” Ezzel a mondattal kezdi a rokonoknak írt levelét Vajda Sydney-be érkezésük után egy évtizeddel. „Az egyetlen okunk idejönni az volt, hogy minél távolabbra akartunk kerülni [Magyarországtól]” – folytatta levelét.
Argejó Éva: Egy megcsalt szerelmes kálváriája. Vajda Tibor államvédelmi tiszt színeváltozásai az emigrációban című tanulmánya a Betekintő folyóirat 14. évfolyam 1. számában, az alábbi linkre kattintva olvasható teljes egészében.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
