Nincs különösebb okunk kételkedni az elnök szavaiban, az elmúlt három évtizedben láthattuk, hogy a szövetség apait-anyait beleadott minden választás alkalmával, és még a vészterhesebb időkben is képes volt legalább elfogadható eredményt hozni. Lassan már elcsépelt közhelynek számít, hogy az idei szuperválasztási év a külső és belső tényezőkkel (háború, gazdasági és politikai válság) együtt újra egy ilyen időszak. És mint minden alkalommal, előkerül a bűvös, a parlamenti bejutáshoz szükséges ötszázalékos küszöb ügye – mely fenyegető, mintegy mumusként integető rém –, és adódik a természetes kérdés: ez alkalommal sikerül-e azt elérni? Elkerülendő, hogy az erdélyi magyarságnak is a többi nemzeti kisebbségnek biztosított, valójában jelképes képviselet jusson osztályrészül.
Semmi új a nap alatt, mondhatnánk, ám a mostani választás több szempontból mégiscsak más. Ennek egyik fő oka, hogy rég nem volt ennyire zavaros a politikai helyzet Romániában. A hagyományosnak számító román alakulatok elképesztően rosszul lavíroznak, hibára hibát halmoznak, kaotikus az országirányítás, bizonytalanság kíséri minden tevékenységüket, és ezzel tálcán kínálják fel a lehetőséget – a már említett külső tényezőkkel együtt – a szélsőséges pártoknak a térnyerésre. És nem is akármilyenre, hiszen a George Simion-féle AUR, illetve a Diana Șoșoacă vezette SOS Románia Párt együtt a legborúlátóbb előrejelzések szerint is 27 százalék körüli támogatást tudhatnak magukénak. Ráadásul, ahogy az már több alkalommal elhangzott, mindkettő olyanokat is az urnák elé képes vonzani, akik egyébként még a szavazóhelyiség közelébe sem mennének.
Ilyen körülmények között az öt százalék kérdése is más megvilágításba kerül. Igaz ugyan, hogy a politika nem matematika, bőven volt rá példa, hogy a biztosnak tűnő számítások a voks napján kártyavárként omlottak össze, amint arra is, hogy kisebbségben is lehet nagy győzelmet aratni, de jelen esetben nem lehet csak ezekre alapozni.
Nem számít titoknak, hogy az elmúlt 15 évben, ha nem is drasztikusan, de lejtmenetbe került a szavazási kedv a magyarság körében, a legutóbbi két választáskor tető alá hozott összefogás ellenére is. Ezen pedig változtatni kell, a részvételnek mindenképp növekednie kell, különben az öt százalék megszerzése tényleg veszélybe kerülhet. Adja magát a kérdés: ilyen körülmények között van még tartalék egyrészt a magyar részvétel növelésére, illetve a szélsőséges térnyerés valamelyes ellentételezésére? Ha hitelt adunk Tamás Sándornak, Erdélyben még bőven kerülnek olyanok, akik eddig távol maradtak, egyáltalán nem szavaztak – őket kell megszólítani, meggyőzni. Abban biztosak lehetünk, hogy pénz, paripa, fegyver adott, a tudás is, de vajon vannak-e elég erős érvek a kiábrándultság, az érdektelenség, a közöny falának áttörésére?
Borítókép: Tamás Sándor, a szövetség háromszéki területi szervezetének elnöke. Fotó: Facebook / Tamás Sándor
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
