Meghökkentőnek tűnik a címben feltett kérdés, ám bizonyos információk alapján erről van szó. Ezzel foglalkozik legalábbis néhány balkáni ország sajtója, pontosabban szólva az egykori Jugoszlávia utódállamaiban téma ez most a napokban. De mi is folyik itt?
Azt állítják, olyan nem nyilvános tervekről szereztek tudomást, amelyek a szlovén miniszterelnök, Janez Jansa irodájában készültek. Sőt, ezeket át is adták az Európai Tanács elnökének, Charles Michelnek.
Koszovó északi, szerb többségű területei a német többségű, Olaszországhoz tartozó Dél-Tirolhoz hasonló, rendkívül széles körű autonómiát kapnának, ennek fejében pedig Szerbia nem ellenezné az albán többségű Koszovó egyesülését Albániával. Észak-Macedónia és Montenegró albán többségű részei is az újonnan létrejövő Nagy-Albániát gyarapítanák – írja az Index is.
Szerbia emellett vagy megkapná a szerb többségű boszniai Szerb Köztársaságot, vagy Észak-Koszovóhoz hasonlóan a boszniai szerbek entitása is Dél-Tirol-típusú autonómiában részesülne, csakúgy, mint a horvát többségű Nyugat-Hercegovina. Bosznia-Hercegovina ezen része vagy az anyaország Horvátországhoz csatlakozna, vagy Bosznia-Hercegovinán belül – a délszláv háborút lezáró 1995-ös daytoni megállapodásban rögzítettek helyett – a bosnyák–horvát föderáció megszüntetésével a horvátok is önálló entitáshoz jutnának – így folytatják.
Az egészben számunkra az a legérdekesebb, hogy horvát Jutarnji List úgy fogalmaz, hogy a teljes terv hátterében egyrészt nem meglepő módon a szerb köztársasági elnök, Aleksandar Vucic áll, másrészt viszont nem más, mint maga Orbán Viktor, magyar miniszterelnök.
Eddig a hír, és ha igaz, ha nem, tartja a mondás, nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja, így azért azt feltételezhetjük, hogy valamiféle valóságalapja legalábbis van az állításoknak. Most már csak egy kérdés adódik mindnyájunkban, ha már magyar szál is van a történetben, itt a nagy balkáni újratervezés asztalán. Kapnánk-e ezért a segítségért valamit a szerbektől? De van egy még égetőbb és baljósabb kérdés: egyáltalán kérnénk-e?
A történelmi előzmények nem túl sok jóra engednek következtetni. Pörgessük vissza az idő kerekét majdnem napra pontosan 22 esztendővel.
Emlékezetes, 1999-ben a NATO bombázta Belgrádot, Jugoszlávia szétesésének utolsó felvonásában jártunk. Arról a Trianonban összetákolt államról van szó, amely gyakorlatilag teljesen megszűnt létezni. Darabokra hullott, utódállamok jöttek létre, sőt, maga Szerbia még a „szerb kultúra bölcsőjének” tartott Koszovót is elveszítette később. Egyetlen egy ponton nem változott semmi, ezt pedig a Délvidék! Kelet-Európában az elmúlt 30 évben számtalan határváltozás állott be, egyetlen kivételtől eltekintve, ezek pedig Magyarország határai. És nem lehet azt mondani, hogy ne lettek volna kínálkozó történelmi lehetőségek, de a gyáva és meghunyászkodó mindenkori vezetés ezeket elszalasztotta, figyelmen kívül hagyta.
Akár ilyen lehetett volna 1999 is. Persze, nem tudjuk, milyen eséllyel tudunk volna határkorrekciót elérni, mindenesetre meg sem próbáltuk. A Csurka István vezette Magyar Igazság és Élet Pártja állt elő akkor azzal a javaslattal, hogy bizony meg kéne próbálnunk tőkét kovácsolni abból a zűrzavaros helyzetből, amely tőlünk délre zajlik, és itt lenne az ideje, hogy végre mi jöjjünk ki kedvezően egy történelmi sorsfordító eseményből.
A MIÉP akkori javaslata szerint délen Zombor-Verbász-Szenttamás-Törökbecse-Nagykikinda-vonal által, északon pedig az országhatár által körülfogott területet kellene a koszovói békerendezés után Magyarországhoz csatolni. Mint mondta, nem az egész, szerb többségű Vajdaság, hanem az annak alig egyharmadát kitevő, egy tömbben élő magyarok által lakott terület visszacsatolása a céljuk.
Csurka szerint az ENSZ által felügyelt egy-két éves visszacsatolási folyamatot szintén a világszervezet által ellenőrzött népszavazásnak kell megelőznie.
"Nem tudom elképzelni, hogy mindez a vajdasági magyarok túlnyomó többségében ne váltana ki hatalmas örömöt, és ne úgy döntenének, hogy ide tartoznak" – fogalmazott akkor Csurka. Mint mondta, "egy kis népvándorlás és egy kis áttelepedés" nemcsak Magyarország és Jugoszlávia egymáshoz való viszonyát rendezné, de tartós békeállapotokat is teremtene.
"Nem tudom, hogy a nagy meleg, a balatoni bor vagy az a taps ártott-e meg Csurka Istvánnak, amellyel a kormánypárti frakciók a parlamentben felszólalásait üdvözlik" – reagált akkor Juhász Ferenc, a Honvédelmi Bizottság szocialista alelnöke, kijelentette: egy ilyen nyilvános bejelentés árt a Magyar Köztársaságnak és az összes határon túl élő magyarnak, ráadásul meg fogja nehezíteni a magyar részvételt a békefenntartásban, a jugoszláviai helyzet megoldásában.
"Csurka István súlyos kijelentése olaj lehet a tűzre, mert nem csak a vajdasági magyarokat veszélyezteti, de más szomszédos országban élő magyarok számára is veszélyeket rejt magában", mondta Szent-Iványi István, a rossz emlékezetű magyarellenes párt, az SZDSZ nevében. De nem tért el a Fidesz véleménye sem a fentiektől, Simicskó István a Fidesz frakcióvezető-helyettese elmondta: a Fidesz elhatárolódik Csurka István álláspontjától.
De nyilván ez már a múlt, mondhatnák sokan, a kérdés sokkal inkább az, valóban létezik-e ez a sajtó által meglebegtetett titkos megállapodás, és ha igen, Orbán Viktornak van-e bármiféle igénye ezért a támogatásért cserébe?
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
